Nagyváradon, a Partiumi Egyetemen megrendezésre kerülő lelkésztovábbképzőn adom elő ezt a nem csak a kampány sűrűjében roppant időszerű témát. Kereszttűzben c. kötetem bemutatása kapcsán No1 aktualitású témaként mutatom be az „Eurábia? Migrópa? Christ-Európa? Európa elrablása és/vagy megvédése” kérdéskört. Október 2 szellemi és politikai kampányában több helyen veszek részt ezzel az előadással, ami mögött évek óta folyó világvallás kutatásom áll. Baktalórántházán szeptember 15-én polgármestereknek, értelmiségieknek, érdeklődőknek zsúfolt terem előtt adtam elő az összefüggéseket. A pécsi református gimnázium diákjai és tanárai kérésére fogom ugyanezt előadni, 38 KÉPBEN. Közben még a Golopon tartandó KDNP PM évi közgyűlésen is szólok ugyanerről. Nem feledkezve meg az iszlám kultúrkörben keresztyén hitünk pozitív kommunikálását végzőkről, köztük is esőrenden a kopt Teréz anyáról, MAGGIE GOBRAN-ról, fantasztikus interkulturális jeladásáról. Most is néhány pozitív példára hívom fel a figyelmet és olyan tennivalókra, melyek nélkül a jövővédelem, Európa szellemi, lelki, erkölcsi és politikai védelme illuzórikus marad.
15 tétel
1) Mind a munkacsoport témája, mind előadásaim ezt az akár refrénnek is mondható, mert létfontosságú alaptételt bontják ki: Európa gyökere és jövője a keresztyénségben van. Ezt erősítem meg több történelmi, múltbeli és jelenkori példával, vallásismereti és történetteológiai érvvel, fontos irodalmi alkotások és más források idézésével. Különös történet-geográfiai elrendeltség: hazánk ismét Európa és a keresztyénség, s önmaga egyik fontos védőbástyájává vált. Az orbáni politika, és a kötelező menekültkvóta elutasításának határozott célkitűzése Európa védelmét szolgálja, messze túl hazánk és országunk védelmén! Ez adja politikai és európai súlyát.
2) A 16-17. századi magyar protestáns történetteológia kardinális felismerése volt ennek a kérdésnek a megválaszolása: miért engedte ránk Isten a török veszedelmet? Nota bene: miért engedi ránk a migráns, sőt a pszeudomigráns, azaz dzsihadista-terrorista áradatot? A protestáns történetteológiai refrén: a török által büntette meg Isten „bűneinket, a bálványozást, a széthúzást és a pártoskodást!”. (Volt egy ma már, Istennek hála, nem releváns indoka is: a „pápizmus”, de ezt mára túllépte a belső-külső katolikus teológiai és egyházpolitikai fejlődés). Mi rejlett a bálványozás, széthúzás, pártoskodás mélyén? A keresztyén identitástudat és hit, életforma meggyengülése. És mi rejlik a mai migrációs válság mélyén – Európában? A keresztyénség meggyengülése, ezért Nyugat országaiban sok helyütt már nem tét ennek megvédése. Bizonyos pártok és szellemi irányzatok esetében idehaza ugyanígy nem az!
3) Az október 2-i betelepítési kvótaellenes szavazás egyik fő tétje a történetteológiai összefüggésekből szemlélve nem kevesebb és nem több, mint figyelmeztetést adni önmagunknak és Európának, hogy ahol él még a keresztyén, azaz az európai identitást kialakító, őriző hit-, és erkölcsi rendszer, ott van és lesz is mit védeni. Európának pedig legfőbb ideje lenne meghallani Vishal Mangalwadi kortárs indiai protestáns filozófus-lelkész, nagy formátumú kultúra történész és mások figyelmeztetését: „Nektek ott Európában nem az iszlám az igazi problémátok, hanem az, hogy elveszítettétek gyökereiteket, s azt, ami leginkább Európát Európává tette: a keresztyénséget. Vagy lesz új reformáció, újraültetés, vagy Európa elveszett!”.
Szinte ugyanezt fogalmazta meg az emigrációban az erdélyi Wass Albert:
„Ezerszáz esztendeje már, hogy hazát foglaltak őseink e földön, s őrizték vérrel, ésszel, türelemmel ezerszáz esztendőn keresztül, hogy hazánk legyen az ég alatt. Gyökerünk lenyúlt mélyre, egészen le, Erdély szívébe, s a mai napig ott maradt. Történelem viharai csapkodták, verték ezt a földet, megtanítottak élni, halni, mégis magyarnak megmaradni. Élünk ma is, ahogy lehet, s Isten-hitünk szent erejével, magyar szívünk szeretetével őrizzük ezt a gyökeret. Míg Isten a mi menedékünk és hűség minden fegyverzetünk, addig félnünk nem szabad: mert a gyökér, az megmaradt! Ki hűséget vet – életet arat, és a gyökér, az megmarad!”. A gyökér megmaradt. Az indiai tudós és az erdélyi géniusz nem EU-ról beszél, mert Európa sokkal több, mint az EU!
4) Az orbáni határőrizeti és kvótaellenes politika hátterében, hátországaként rá kell erősítenünk minden szinten – közvéleményre ható média, oktatás-nevelés, társadalmi köz-párbeszéd! - a szellemi és lelki sorompók felhúzására – nem falépítésre, hanem magyar és keresztyén nemzeti identitásunk erősítésére! Különben „fenn az ernyő - nincsen kas”- helyzet áll elő!
5) A magyar NEM véleményem szerint határozott IGEN-t jelent arra az Európára, amit elcsempésztek, elloptak, el akartak foglalni Európától – az ész egyeduralmával, a szekularizációval, a politikai liberalizmussal, bolsevizmussal, fasizmussal, vörös diktatúrával, Iszlám Állammal, pénzpiaci és gazdasági nyomással, eszmei kilúgozással, a „sem hideg, sem hév” állapot, a langyosság, a közöny, a teljes dezorientáció lelkünkre telepítésével. Európa visszavétele, megőrzése ezektől a pusztító erőktől is tétje október 2-nek.
6) A helyzet roppant ellentmondásos, és manipulált. De az ellentmondások és a külső-belső hangoskodások között is fel kell ismernünk egyértelműen „az idők szavát”, másként fogalmazva „Isten történelemformáló akaratát”. Egyrészt azt, hogy a történelem feltartóztathatatlanul megy vége felé, s ezt reménységgel, hittel lehet, kell pozitívan látnunk. Nem pesszimista fátumfélelemmel, nem a minden mindegy felelőtlenségével, s végképp nem a carpe diem pillanatélvezettel. Ezért evangéliumi realizmussal ki kell mondani: nem alaptalan optimizmus, illuzionizmus vagy irreális, naiv hitegetések vezetnek minket, hanem felelős történelemlátás, ami egyszerre képes eleink nemes és értékes hagyatéka értelmében nemzetben, meg Európában gondolkodni. Ami messze túl volt, van és lesz a csak EU-ban gondolkodás politikai csőlátásán. Éppen ezért én is mindent megteszek, ami rajtam múlik, hogy a vég felé menetelés közben is megőrizzük emberi, nemzeti és keresztyén méltóságunkat. Luther és Kálvin reformátori értelmezését követve: „Ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, még ma ültetnék egy almafát!” (Luther) - Kálvin: „Ha nem tudjuk megtenni azt, amit szeretnénk, azt kell megtennünk, ami lehetséges!”. Ma a lehetséges: október 2.
7) Másrészt a világvallások pozitív növekedése (2070-ig a keresztyénség 3,1 milliárd, az iszlám 3,2 milliárd lelket számlál majd mai növekedési trendek szerint) szükségszerű térbeli és más jellegű, olykor összemérhetetlen, mert alapvetően eltérő vallási rendszerek feszültségeket fognak okozni a közeljövőben. Erre is fel kell készülnünk és fel kell készíteni a felnövekvő generációkat!
A világvallások versenyfutása Peter Berger vallásszociológus, a szekularizációs tézis megcáfolója és felszámolója értelemben a nagy vallások neoreneszánszának hozadéka. A 21. század soha nem látott vallási fellendülést hoz majd – írta két évtizede Berger. S. Huntington történelemfilozófus pedig a civilizációk, vallási szférák közötti harcot, törésvonalak, repedések korszakát vetítette előre a 21. századra. Nem tévedtek. Persze, feltéve, s megengedve, sőt várva, hogy addig a fordulópontig, 2070-ig Jézus Krisztus visszajön, akkor talán a statisztikai fordulatig van 50-60 évünk, hogy felkészüljünk a megváltozott vallási világstatisztikai helyzetre, neveléssel, identitás-erősítéssel, pozitív, de reális önértékeléssel, a „Ne félj, te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot!” (Luk 12,32) értelmében. A felkészítés eszköze lehet a politikai, vallásismereti nevelés és párbeszédkeresés, illetve a keresztyén felekezetek közötti összefogás. A vallási pártoskodás, rivalizálás feladása elemi érdek, ennek normaként történő érvényesítési igénye az EU-n belül és másutt alapvető! Erről is szól október 2.! Ezt a normaharcot még meg kell vívni az EU-ban is!
8) Nagyon fontos a más kultúrkörben, első renden az iszlám világban élő, párbeszédre nyitott erőkkel a kapcsolatfelvétel. Ők nem lehetnek szövetségeseink, de dialóguspartnerek igen. Ilyen lehet pl. Hasszan Ibn Talal jordániai herceg, a vallási kisebbségi chartájával, királyi intézetével a vallások kutatására, vagy a németországi Madrasah, iszlám kulturális egyesület és más szerveződések. Párbeszéd, s nem konfliktusélezés! De határozottan tudni és tudatosítanunk kell másokban is: eddig, és ne tovább! (Luther értelmében: Az, hogy a madár átrepül a fejem fölött, egy dolog, de hogy fészket is rakjon a fejemre, ezt azért már nem!).
A párbeszéd egyik lehetséges kitűnő európai példája a lengyel RDC vallásközi rádió, a Radio Dla Chiebie, a Rádió Neked,ami 24 órán át sugároz műsorokat, vitákat, véleménycserét a világvallások, felekezetek közötti párbeszédről! Ennek mintájára helyi rádiókban, országos műsorokban itthon is kezdeményezni kellene kerekasztal beszélgetést aktuális kérdésekről, felekezetközi, vallásközi jelleggel, hogy életbevágó, közérdekű kérdésekről, nem csak megélhetésről, furcsaságokról csevegjünk, hanem ténylegesen fontos kérdésekről. A teljes elsúlytalanítás médiapolitikája mellett a fajsúlyos média hangjának is szólnia kell, ahol nem csak a politikusok nyilatkoznak, beszélnek, vagy mások róluk. Az élet átpolitizálása helyett az élet élhetővé tételéről! Vallásokról kulturális beszélgető körökben lehetne szólni, mert a mai konfliktusokat akár tetszik ez, akár nem, a világvallások bizony átszínezik. S ez ellen nem az elvallástalanítással vagy e befolyás nyilvános tagadásával kell védekezni! Persze ennek érdekében képzett újságírók kellenek a mikrofonok és a képernyők elé, vagy szakértők bevonása, mert katasztrofális még ma is a vallások, vagy a keresztyénség tekintetében az ismerethiány a médiában is – tisztelet a kevés fehér hollónak. Az információs izolálódás, a beszűkülés ellen, és a saját vallási, felekezeti látószög megismertetéséért sokkal többet kellene tenni hazánkban is. Különben vallási analfabétizmus, vallási tudatlanság fenyeget, ami ellenpárja lesz az Iszlám Állam terroristái iszlám-tudatlanságának, amit iszlám tudósok egyre többet emlegetnek!
9) Létre kellene hozni, meg kellene építeni itthon a HÁROM VALLÁS – EGY HÁZBAN vallásismereti, oktatási központot, amiben keresztyén, iszlám, zsidó közösségi-kultuszi fórum mellett óriási tudatformáló hatáson túl helyet kaphatna párbeszédszínpad, fórum, könyvtár, vallásismereti önképző stúdió, ahová az iskolásokat már rendszeresen el lehetne vinni.
Ennek legfőbb pedagógiai célja az előítéletek kialakulásnak megelőzése, a vallási radikalizmus, agresszivitás kioldása lehet. Ezzel összefüggésben végig kellene gondolni taktika és hátsó szándék nélkül, ki kinek lehetne természetes hitbeli szövetségese?! Imában az üldözött keresztyénekért most formálódik Moszkvában egy világösszefogás, ahol a világ minden felekezetének képviselői együtt lesznek október végén. Ez is a nem várt valláspolitikai fordulatok egyike, ami még 10-15 éve is abszurdumként hangzott volna. Ex oriente lux?! Hans Küng Weltethos-ának/világetikájának figyelmeztetése ma még aktuálisabb, mint 20 évvel ezelőtt:„Nincs túlélés világméretben érvényes etika nélkül. Nincs világbéke a világvallások közti béke nélkül. Nincs vallásbéke a vallások közötti párbeszéd nélkül”.
10) Európa elrablása tudati, eszmei, hitbeli szinten kezdődik el, a migrációban, illetve a rátelepülő para-, vagy pszeudomigrációban, a terrorista belopakodással folytatódik. Október 2-án ezek ellen, s a védekezés nemzeti és EU-s, vagy európai stratégiai lehetőségei mellett is szavazunk. Keresztyén és nemzeti identitásunk megőrzéséért, a párbeszédért, a félelem távoltartásáért!
11) Michel Houellebecq Alávetettség c. könyve, ami éppen a párizsi merénylet napján jelent meg, valamint Boualem Sansal francia-algériai író mostanság egymás után megjelenő könyvei figyelmeztetnek: az Iszlám Állam egyik fő célja a félelemkeltés, a félelem, rettegés bénító pszichózisának megteremtése Európában. Nekünk ez ellen a félelemkeltés ellen hitünk üzenetével: „Ne félj, te kicsiny nyáj!..”, és más módon is szembe kell szállnunk, szólnunk, beszélnünk ellene. A veszély tudatosításának fontossága, annak sem túl, sem lebecsülése, a reális informáltság biztosítása, a közös, több szintű cselekvési minimumok keresése ma az óra parancsa. Németországban, ahol nagyon élesen vetődnek fel a kérdések, de a megoldások keresése már kevésbé ilyen felpörgött, ám folyik, vannak próbálkozások, amikre nagyon oda kell figyelnünk. Mert az ő tapasztalataikból is tanulhatunk!
12) Ilyen tanulnivaló a de-radikalizáció felelősségpedagógiája, amit Thomas Mücke vallásszociológus, pedagógus dolgozott ki. Kulcstételei röviden: sok minden a kapcsolatteremtésen múlik azokkal a csoportokkal, akik társadalmi veszélyeztető magatartást hordoznak. Radikalizmus-elemzés, antiradikalizáló módszerek alkalmazása, amiben ők is még kísérleti fázisban vannak.
De már ezzel is próbálkoznak A SOK KOMPONENSŰ MIGRÁNS-STRATÉGIA keretében! Az eredményesnek bizonyuló intervenció feltételei: vallási hozzáértés, tapintat, türelem. A világvallások neo-reneszánsza korszakában hazánkban nincsenek vagy igen csekély számban vannak jól képzett szakembereink! Vallási sarlatánok, kóklerek, félművelt ügyeskedők, karrieristák, politikai sikervadászok nem viszik előbbre ezt a nagyon nagy körültekintést igénylő antimigrációs vagy éppen menekültsegítő ügyet és ügyeletet. Mert a migráció nem csak politikai és gazdasági kérdés, hanem számos egyéb, vallási, pszichológia, kriminalisztikai vetülete is van. A de-radikalizáláshoz hozzátartozik a politikai, rendőri és hivatali megalázásról való lemondás, illetve ennek korlátozása és kontrollja, de az érzelmi elfogadás is, meg a kognitív kritika szimultán alkalmazása is a radikális trendek hűtésére, kioltására irányuló, kipróbált német humánstratégia…
13) Summa: MÉG SOK MINDENT KELL MEGTENNÜNK, HISZEN HAZÁNK, EURÓPA JÖVŐJE MÉG A KEZÜNKBEN VAN! OKTÓBER 2-ÁN EZT A HATALMAS ESÉLYT NE ENGEDJÜK KI A KEZÜNKBŐL!
14) A KDNP - és a pártok tekintetében is - fontos: legyen igazi, személyválogatás mentes, előítéletességet legyőző belső párbeszéd! Mert sok kérdés (betelepítési kvóta, klímaválság, magyar és keresztyén identitásra nevelés, pozitív jövőképeink) messze nem katolikus, vagy protestáns, s egyáltalán nem csak politikai kérdések csupán. De ha mi nem vállalkozunk a belső, termékeny, tisztességes, egymást becsülő párbeszédre, nem vagyunk méltók nevünkhöz. Elsősorban azokkal kell folytatni a belső műhelymunkát, akik bizonyítottak már szellemileg, politikai korrektségből és állhatatosságból, minőségi, magas szintű munkával. Ha ez a kreatív belső párbeszéd nem lesz meg, előbb-utóbb akadály lesz előttünk az, amit megtehettünk volna, de nem tettünk, s önmagunk mulasztásaiban bukunk majd el. Jézus szava elképesztően aktuális: „Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni!” (Luk 11,52). A tartalmi párbeszédhez segédanyagul, iskolákban ajánlott olvasmányként három kézikönyvünket bátorkodom felajánlani, mivel ilyen céllal is írtuk azokat: Kereszttűzben – a migrációról és a keresztyénüldözés történetéről (szerzője e sorok írója); Dr. Birkás Antal/Dr. Békefy Lajos, Napjaink dilemmái – protestáns válaszok – szociáletikai kézikönyv mindenkinek; Kubitschek/Kühl, Maggie Gobran – a kairói Teréz anya (dr.b.l. fordítása).
15) EURÓPA ÉS HAZÁNK JÖVŐJÉNEK MEGŐRZÉSE A DEMOGRÁFIAI DEPRESSZIÓ LEGYŐZÉSÉVEL, A MAGYAR FERTILITÁS EMELKEDÉSÉVEL, AZ AGYBAN, AZ ISKOLÁBAN A KERESZTYÉN ÉS MAGYAR IDENTITÁS ERŐSÍTÉSÉVEL, A POLITIKÁBAN AZ ÁRKOKON FELÜLEMELKEDŐ ORBÁNI HATÁRVÉDELEMMEL ÉS KVÓTAELLENES NEMZETVÉDELEMMEL DŐL EL!
Dr. Békefy Lajos PhD
ref. teológus, közíró
elelős szerkesztő
világvallás kutató
a KDNP PM külügyi titkára
