Végre itt van! A már jó ideje beharangozott, aztán még nem véglegesített formájában az egyik olasz napilap által már előzetesen közölt öko-enciklika csütörtökön nyilvánosságra került. Laudato si címmel jelent meg a katolikus egyház történelmének első környezeti enciklikája 222 oldalon. Ferenc pápa nagy érdeklődéssel várt és már most világszerte nagy visszhangot keltő tanító iratában nem csak a természet-, és klímavédelem kérdéseivel foglalkozik, hanem a bajok gyökereivel, s a lehetséges kiutakkal is. Közben nem hallgatja el kapitalizmus kritikáját és a fogyasztói konzumtársadalom torzító hatásaival is szembesít. Remélhetőleg időben szólal meg a kritikus hang. Legalább is az év végére tervezett párizsi klímavilágcsúcs előtt fél évvel. Lesz idő a tanulmányozására. (Forrás: katholisch.de; fides.va; radiovaticana.va; EKD.de; pro-medienmagazin.de)
”Zöld enciklika” dióhéjban: felépítése, tartalma röviden
A latin-amerikai kontinenst hagyományosan „zöld kontinensnek”, a világ tüdejének nevezik. Az onnan származó pápa nem véletlenül kapta a zöld jelzőt, s legújabb, ökológiai kérdésekkel foglalkozó enciklikája szinte szükségszerűen hívja be gondolatainkban ismét ezt a jelzőt. Hiszen az élet, a virulás képzeteit társítja a jelentős dokumentum minden oldalához. A közösségi élet kérdései, a szegények gondjai iránti különös érzékenységet tanúsító katolikus egyházfő ezzel a tanító iratával egyszerre élére állt a gátlástalan kapitalizmus környezetkárosító attitűdjei miatt kritikus helyzetbe sodródott világ elszánt szakértelmű gyógyító seregének. De mit mond a Laudato si e tekintetben? Van mire, kire visszautalni, hivatkozni, hiszen a természeti öko-kultúra előfutárai között van az olasz Nap-, és Hold-énekes, a madaraknak és vizeknek prédikáló ferences szerzetes, Assisi Ferenc. Az enciklika első fejezetében áttekintést kapunk korunk ökológiai válságáról (Amit házunkban tapasztalunk). A 2. fejezetben a környezetvédő elkötelezettség bibliai alapjait bontja ki (A teremtés evangéliuma). A 3. fejezetben a válság okait elemzi (Az ökológiai válság emberi gyökerei). A 4. fejezetben az egész teremtett világot érintő ökológiai koncepciót taglalja (Teljesség-jellegű ökológia). Az 5. fejezetben részletes irányelvet ad a párbeszédhez és az akciókhoz, amiket egyének és a nemzetközi politika is szervezhet (Néhány irányelv a tájékozódáshoz és a cselekvéshez). A 6. fejezetben végezetre az emberi érettséghez ad tanácsot, ami a keresztyén spirituális tapasztalat kincséből táplálkozik (Ökológiai nevelés és spiritualitás).
Üzenetek planétánk minden lakójához a valóságos és a szellemi környezetszennyezésről
A zöld pápai enciklika bevezetőjében idézett Assisi Naphimnusz adja az egész tanítás alapját és történeti hátterét. A közös házról, a földről, mint planetáris otthonról való gondoskodás pedig az igazi programját. A közös ház, s a Föld-anya világszerte egyre fenyegetettebb, a károk, a föld-sebek egyre hatalmasabbak. A baj egyetemes, ezért a válaszok is minden emberhez szólnak, nem csak katolikusokhoz, keresztyénekhez, hanem a planéta minden lakójához. Elsősorban azokhoz fordul, és azok gondját veszi szívére az enciklika írója, akik a világ legszegényebbjei, mert minden krízis, főként a természeti katasztrófák, a föld légkörének felmelegedése őket sújtja leginkább. Emellett szól a hatalom birtokosaihoz, meg a közömbösökhöz, a nemtörődöm emberekhez is, akik miatt a konkrét megoldások még nem valósulhattak meg.
A modern „hulladéktermelő kultúrák”, még inkább anti-kultúrák okozzák elsősorban az aktuális ökológiai válságot: a levegőszennyeződést, a hulladékhegyeket, klímaváltozást, számos állat-, és növényfaj kipusztulását, az egyre növekvő vízhiányt. Sajnálatos módon a fejlett ipari országok gazdasági és politikai vezetői sok esetben elkendőzik a súlyos helyzetet. De nem csak a természet szenved a károk miatt, hanem az emberek is. A föld sok régiójában jelentősen romlik az életminőség, a társadalmi kirekesztettség nő, az egyenlőtlenség, az energiához és más szolgáltatásokhoz való hozzájutás esélye. Az elégedetlenkedések erőszakot, agressziót, vagy éppen drogba menekülést váltanak ki. Az elmúlt évszázad nem hozott egyértelmű fejlődést. A médiák és a digitalizált világ káros hatása mutatkozik meg az adatok eszméletlen, már-már feldolgozhatatlan mennyiségű felhalmozásában, ami sajátos szellemi környezetszennyezéshez vezet. A pápa pontifikátusa első pillanatától a szegények felemelésében nagy elkötelezettséget mutat, ez latin-amerikai habitusában rejlik, ugyanígy a világméretű igazságtalan szociális struktúrák visszaszorításáért is küzd. Azt a nézetet képviseli enciklikájában, hogy az igazán jó ökológiai kezdeményezés szociális természetű változásokat is magával hoz. Nem csak a természet, hanem a szegények jajszavát is meg kell hallanunk! - fogalmaz a főpásztor. Utal a tengeri halászatból élt kétkezi halászok tragikus helyzetére, akiknek a kenyerét vették el az iparszerűen, hatalmas tengerjárókkal vadászó profit-éhes társaságok. Sajnálatos módon vannak helyek, ahol a szegénységet nem oldják meg, csak a születésszámot csökkentik.
Kemény kritikával illeti az enciklika a reakciók lágy vagy gyenge módját. A politika sokszor megelégszik azzal, hogy aláveti magát a technológiának és a pénzügynek, amint azt a környezetvédelmi „világcsúcsok” eredménytelensége mutatja. A gazdasági érdek és az érdekeltek könnyen kerekednek a közjó fölé, s úgy manipulálják az információkat, ahogyan terveik, érdekeik azt éppen megkívánják.
A teremtett világ evangéliuma
Miért esik szó ebben a fejezetben nyomatékkal a hitről? Az ökológiai válság nagyon bonyolult rendszerében nincsen ugyanis egyetlen „üdvözítő út”, és a hitbeli bölcsességnek is meg van a helye a különböző hangok és hangsúlyok között. A keresztyén embert hitbeli elkötelezettsége is a természet gondozására és a leggyengébbek oltalmazására kötelezi. Az emberlétnek hármas kötődése van: Istenhez, embertárshoz és a természethez. Mindhárom relációban komoly működési zavar tapasztalható, ennek oka a bűn. A bűn pedig ma teljes pusztító erejével jelenik meg a háborúkban, az erőszak és a visszaélések legkülönfélébb formáiban, a gyengék semmibevételében és a természet elleni károkozásban. Isten nem uralkodásra adott az embernek megbízást a Biblia szerint, hanem a gondozásra, a megőrzésre. A világmindenség nem önkényes mindenhatóságból jött létre, nem is erődemonstrációként vagy az önértékelés növelésére. A zsidó-keresztyén gondolkodás segített a természet „mitológiátlanításában”, isteni jellegétől megfosztotta azt. A természetet hagyta természetté válni és annak maradni. Az ember önértékét sem anyagi tehetőssége határozza meg, sőt a magánvagyonnak a köz javát kell előmozdítania – ismétli a leckét az enciklika.
Az öko-válság emberi gyökerei – a technokrata paradigmától a hatalommal élés helyes formáira nevelésig
A pápa az embereknél egyfajta technokrata paradigma érvényesülését észleli. Amit meg lehet tenni, meg kell tenni, haladás a haladás kedvéért ma a jelszó. Azaz a növekedés logikája, a több technika, a még több gazdaság mítosza. A pápa azt bírálja, hogy az embereket nem nevelik a hatalom helyes használatára. A hatalom kétarcú, s mindig az etikával, kultúrával, spiritualitással kell kordában tartani. Ez érvényes a biotechnikákra, el egészen az állat-, és emberkísérletekig. Mivel a valóság egésze nagyon bonyolult, ezért csak elszigetelt szemléletre lehet jutni: a természettudományok mellett a valóság megragadásához szükség van filozófiára és szociáletikára is. Óv az elméleti és a gyakorlati relativizmustól, az emberi önközpontúságtól. Ezért nincs igazán helyénvaló ökológia megfelelő antropológia nélkül! A környezethez való viszony pedig összefügg az embertársainkhoz és Istenhez fűződő viszonyunkkal.
Teljességigényű, valamint mindennapi ökológia
Ökológia nem csak természetvédelmet jelent, hanem mindennek a védelmét, az emberi és a szociális dimenziót is. Fontosnak ítéli a jogállamiságot és a jó kormányzást. A jó törvényeket jó gyakorlattá kell tenni. Természeti örökségünk mellett nem feledkezhetünk meg történelmi, művészeti és kulturális örökségünkről. Meleg szavakkal ír az emberek hétköznapi életminőségéről, a jó és szolidáris szomszédság értékéről. A hétköznapi élet ökológiájához hozzátartozik még a városfejlesztés számos kérdése, a közterületek hasznosítása, a lakásszükséglet enyhítése, a nyilvános közlekedés jó megszervezése. Még két fogalom pontosítását is elvégzi a fejezetben, az egyik a közjó, a másik a nemzedékeken átívelő igazságosság. A közjó előmozdítása kell legyen minden intézmény központi szervező elve.
Kilépni az önpusztítás spiráljából – maradhat a gazdaság etikai elvek nélkül?
Napjainkban a nemzetközi politikai párbeszédre van leginkább szükség. Hiányolja, hogy még mindig nincsenek meg a nemzetközi vezetés hatékony formái, hogy megoldhassák a környezeti válságjelenségeket és a szociális nehézségeket, vagy az energiahatékonyság kérdéseit. A környezeti világkonferenciák hatékonyságához létre kellene hozni a hatékonyabb ellenőrzést, a rendszeres felülvizsgálatot és az egyezményszegők megbüntetését is érvényesíteni kellene. Erősen kifogásolja, hogy gazdaság és politika igen kis mértékben áll az élet szolgálatában. Nézete szerint a politika nem vetheti alá magát a gazdaságnak, a gazdaságnak pedig nem szabad vakon követnie az hatékonyság orientált technokrácia paradigmáit – fogalmaz a pápai tanító irat. A hét évvel ezelőtti pénzügyi világválság sem volt elég figyelmeztetés arra, hogy olyan gazdasági rendszert fejlesszenek ki, ami erősebben veszi tekintetbe az etikai alapelveket. Ha a politika nem képes kilépni perverz logikájából, s a szegényes beszédmódtól nem szabadul meg, akkor más utakat kell keresni az emberiség nagy problémáinak a megoldásához.
Ökológiai nevelés és spiritualitás
Ez a fejezet azt az életstílust rajzolja fel, ami megfelel a környezetvédelmi szempontoknak és a kölcsönös figyelemnek. A „túl sok konzum, kevés igazi érték”- típusú gyakorlattól kell először elszakadni. Itt konkrétumokra utal az enciklika: a műanyag és papírhasználat redukálására, a nyilvános közlekedés igénybe vételére. Környezetvédelmi intenzív nevelésre van szükség. Ennek elsődleges iskolája a család. Az egyháznak is segítséget kell nyújtania ebben. Először is tudatformálással. A keresztyén spiritualitás nagy segítséget képes nyújtani a tudatváltozáshoz, a „kevesebb több” elv és gyakorlat elterjedéséhez. Az emberek kapcsolatát ösztönzik a sákramentumok (víz, kenyér, bor), a trinitás, a Szentháromság, az örök élet hite. A trinitás a globális szolidaritás megvalósításának ősmintája. A pápai enciklika két imával zárul, az egyik „Ima földünkért”, a másik „Keresztyén ima a teremtett világgal”.
Izgalmas reagálások – a német protestánsoké: az ökológiai gazdasági csoda lehetséges!
Az öko-enciklikát szinte a megjelenése pillanatában igen pozitíven értékelte és üdvözölte a német EKD (=Németországi Protestáns Egyház) elnöke, Bedford-Strohm püspök. Abszolút jó pillanatban jelenik meg az enciklika – olvasható a protestáns nyilatkozatban. „2015 rendkívül fontos év a planetáris élet jövője szempontjából meghatározó jelentőségű nemzetközi konferencia miatt”, amit decemberben Párizsban tartanak majd. Bedford-Strohm hangsúlyozza: „A keresztyén egyházakat világszerte egyesíti a természet pusztítása elleni küzdelem, hiszen a természetet Isten teremtésének tekintjük, amit Ő ránk bízott, hogy azt műveljük és őrizzük meg”. A különböző teológiai hagyományok ellenére a természeti életforrások megtartásának a közös szenvedélye egyesít katolikusokat és protestánsokat, valamint az együttes törekvés a világméretű gazdasági kapcsolatok igazságos rendjének a megteremtése. „A római taniratnak szívből kívánok széles nemzetközi elismerést” – fogalmaz az EKD elnök-püspöke. A szeptember 25-27. között New Yorkban sorra kerülő ENSZ nagygyűlésre az EKD a fenntartható fejlődés témakörben állásfoglalást ad ki. „Németországnak ebben különös felelőssége van, hiszen anyagi lehetőségeivel, innovatív mérnöki ismereteivel és az etikailag érzékeny civiltársadalmi kultúrájával példát adhat”. Szüksége van a világnak az ökológiai gazdasági csodára. S ez nem lehetetlen.
Két latin-amerikai hatása az enciklikára
A Deutsche Welle szemleírója felveti: az új pápai enciklikára közvetve vagy közvetlenül két latin-amerikai személyiség is hatással lehetett, az egyik Erwin Kräutler, az amazonasi Xingu püspöke, ami a legnagyobb püspökség Brazíliában, valamint Leonardo Boff brazil katolikus teológus (a képen ő látható). Boff értékeléséből idézünk most. Először fordul elő a katolikus egyházban, hogy pápa az ökológia témájával ilyen behatóan foglalkozik – nyilatkozta Boff. Ferenc pápa a tudományos adatokat nagy beleéléssel gondolja át, s értékeli a mögöttük húzódó emberi drámákat. Latin-amerikai vonása az enciklikának a szegények melletti opció, ami már 1968-ban jellemezte a medellini püspöki konferenciát, 1979-ben a Pueblaban tartottat és a 2007-ben Aparecidában rendezett katolikus találkozót. Sok kifejezés emlékezteti Boffot a latin-amerikai teológiára, így pl. „a közös ház gondozása”, a Föld anya, a Föld jajkiáltása, a szegények jajszava fogalmazásmód. Latin-amerikai sajátosság továbbá az ökológiai válság és a gazdasági válság összekapcsolása. Az emberiség céltévesztő, hiszen a gazdaságot, a jólétet az ökológiai és társadalmi igazságosság kárára kényszeríti ki. S közben a legrosszabb következmény magának az élet értékének az elvesztése. Éppen ezért csak átfogó, mindenre kiterjedő ökológia segíthet az emberiségen.
Kérdések kérdése: a szavakat követik-e tettek a politikában és a gazdaságban?
Az enciklika kapcsán is ez a kérdések kérdése: a szavakat követik-e tettek? Mennyire hatja át majd a római katolikus egyház mindennapjait a pápa zöld szemlélete, s mennyire lesznek képesek a még mindig inkább a szürkében és füstös-feketében, meg atomenergiában érdekelt nemzetközi gazdasági és politikai erők egyáltalán etikai alapelvek mentén átgondolni élet-, és világveszélyes nyereséghajhászásukat. Mind a Laudato si-nek, mind a karácsony előtti párizsi klímavilágcsúcsnak ugyanazt kívánjuk: váljanak valóra jövőmentő, építő elvei. Ehhez most a lelki háttér, a kritikai és bibliai-spirituális alapvetés, meg az etikai támaszték megszületett. Társul-e majd hozzá politikai és gazdasági akarat? Súlyos kérdés, de a válaszra még várnunk kell. Tudatában kell lennünk viszont annak, hogy a romlás, a környezetpusztítás addig sem áll le magától. Mi kell még ahhoz, hogy a politikai, gazdasági és technokrata akarat végre megmozduljon, s kicsit összetartóbban cselekedjék a Föld, az emberiség és a jövő érdekében?
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
