Brüsszelhez vagy Strassburghoz fordulnának a magyar kéményseprők, ha a Parlament a jelenlegi formában fogadná el az úgynevezett kéményseprési törvényt – ez hír a magyar sajtóban. De az, hogy az EU-Parlament foglalkozott a keresztyénüldözés súlyos és égetően tragikus kérdésével, s mégsem jutott egyről-kettőre, meglehetősen szomorú hír és jellemző korkép az értékzavartól és a politikai izmusok zűrzavarától lázas Európáról. Pedig ha van igazán európai kérdés, akkor ez azok közé tartozik. Az EU-Parlament ugyan elítélte a kenyai Garissa egyetemén húsvét előtt elkövetett iszlám terrorizmust, melynek 170 áldozata volt. De az a javaslat, ami a keresztyénüldözés általános elítélésére vonatkozott, ismét zátonyra futott. Miről is van tehát szó? (Források: kath-net; ideas.de; https://jungefreiheit.de; livenet.ch; http://europenews.dk)
Zöld, liberális ellenszavazatok
A strassburgi székhelyű EU-Parlament elé a konzervatív Európai Néppárt (EVP) beterjesztett egy javaslatot a keresztyénüldözés világjelenségének elítélésére, de ez nem kapta meg az elfogadáshoz szükséges szavazattöbbséget. Április 30-án 269 EU parlamenti képviselő voksolt a javaslat elfogadása mellett, 319 – főként zöld, szocialista, illetve liberális képviselő – ellene, 19 volt a tartózkodók száma. Viszont azt a rezolúciót, határozatot, ami a kenyai iszlám terrorizmus és a vallási kisebbségek, köztük a keresztyének üldözése elleni tiltakozást fogalmazta meg, nagy többséggel, 578 szavazattal elfogadták. Ebben a témakörben a „Nem” szavazatok száma 31 volt, a tartózkodásé 34. Ez a rezolúció címében ugyan megemlíti a világméretű keresztyénüldözést, de a keresztyéneket a szöveg 29 bekezdéséből mindössze kettő említi szó szerint.
Európai Néppárt: több országban a keresztyénség teljes kiirtása fenyeget
A plenáris vita hátterét az Al-Shabaab szomáliai iszlám terrorista milícia akciója képezte. A nagycsütörtök reggelén végrehajtott akciójukban közel 170 ember halt meg, köztük 142 egyetemista hallgató, jó részük keresztyén fiatal, akik a rájuk szegezett fegyverek előtt sem tagadták meg Jézust, és hitüket. A keresztyén-demokrata Európai Néppárt javaslatában utalt arra, hogy a Közel-Kelet több területén, országában a keresztyéneket a teljes kiirtás fenyegeti. A határozati javaslatban kifejezik szolidaritásukat azokkal a Líbiában, Nigériában és Szudánban élő keresztyénekkel, akiket a dzsihád nevében üldöznek. Az arab világban naponta előfordul, hogy a keresztyéneket „lemészárolják, megverik, letartóztatják”.
„Meddig mossuk kezünket az ártatlanságban mint Pilátus?”
Az április 29-én lefolyt EU parlamenti vitában a spanyol Néppárt képviselőnője, Teresa Jiménez-Becerril, aki beszéde közben láncot viselt kereszttel, gyors cselekvést sürgetett az EU részéről: „Minden percben meghal egy keresztyén, nem vesztegethetjük az időt. A keresztyén áldozatokról név szerint meg kell emlékeznünk”. A horvát Parasztpárt képviselőnője, Marijana Petir, az EVP frakció tagja még erősebben fogalmazott. Szerinte a keresztyének minden kontinensen népirtás áldozatai. „Meddig hagyjuk ezt figyelmen kívül? Meddig mossuk kezünket az ártatlanságban, mint Pilátus? Végre ki kell mondanunk: Elég!”.
Az olasz, frakciókon kívüli képviselőnő, Mara Bizzotto pedig így fogalmazott: „Nekünk, keresztyéneknek is jogunk van a létezéshez, az élethez. Vagy ki kellene halnunk? Európa miért nem képes ezt belátni és megvédeni keresztyénjeit?”.
Végre? Elég? Tesznek azok ott egyáltalán valamit? – vatikáni kritika és tárgyalások Irakban
Vajon melyik kérdés illik mindarra, amit az EU-Parlament döntésével valójában kifejez? Örüljünk annak, hogy legalább a vallási kisebbségek világméretű üldözése ellen felemelte szavát? Vagy adjunk igazat annak a véleménynek, hogy ez azért már elég? Esetleg a kételyt és felháborodást is kifejező kérdő mondattal értünk egyet: tesznek azok ott egyáltalán valamit?
Legélesebben Leonardo Sandri kúriai kardinális fogalmazott a szavazással elégedetlenkedők nevében, mondván: a nemzetközi államközösség „elárulta” az üldözött keresztyéneket. Az államközösség túl régóta hallgat – nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak, amikor nemrég látogatást tett Dohukban, az autonóm kurd térségben. Az árulásról, cserbenhagyásról abban a prédikációban is szólt, amit annak a keresztyén menekülttábornak a miséjén mondott, ahol az ISIS (Iszlám Állam) terrorista milícia harcosai elől elmenekült keresztyének élnek. A kúriai kardinális múlt vasárnap az iraki fővárosban, Bagdadban megbeszéléseket folytatott Fuad Masum államelnökkel és Haider Al-Abadi miniszterelnökkel.
Facebook vélemények – a közvélemény hangja a parlamenti döntésről
Néhány jellemző véleményt idézünk még abból a tengernyi reflexióból, amelyek a különféle hírügynökségek honlapjain kerültek nyilvánosságra az EU-Parlament sajátos döntésére. Ezek valóban a döntés elégtelenségének döbbenetes valóságát húzzák alá. „A javaslat elutasítása szememben botrány. Ez sok EU-képviselő titkos ellenszenvét fejezi ki kultúránkkal és gyökereinkkel szemben” – Erre a válasz: „Az EU-Parlament és az EU-s Bizottság többségének szembehelyezkedése gyökereinkkel és kultúránkkal egyáltalán nem titokban történik, hanem nagyon is nyíltan és nyilvánosan. Erre sok bizonyíték van, kiváltképpen a baloldali-zöld táborból Strassburgban és Brüsszelben. Fejtől bűzlik a hal, amint azt a szavazati arányok is jól mutatják”. – „Valaki is mást várt volna? A szocializmus legfőbb ellensége a keresztyén vallás volt. És olyan, egyáltalán nem szocialista értéket hatott mélyen át századokon át, mint a kultúra és a család, s ezeket még akkor is le kell gyűrni, ha az az iszlám gyilkos bandákkal karöltve történik ez”.
A keresztyénüldözés legfrissebb világindexe – világkalifátus minden áron
Az Open Doors szabadkeresztyén segélyszervezet legfrissebb, 2014-ről kiadott jelentéséből megtudhatjuk, hogy az első tíz ország, amelyikben szignifikáns és nagymérvű a keresztyénüldözés, az első helyen álló, posztkommunista diktatúra, Észak-Korea után nyolc iszlám ország, és Nigéria. Azok számát, akiket keresztyén hitük miatt üldöznek, a szervezet 100 millióra becsüli. Az üldözés eszköztára meglehetősen sokrétű: közvetlen katonai erőszaktól a kulturális nyomáson, diszkrimináción át egészen a társadalmi hátrányokig terjed. A szociális nyomás, a megfélemlítés és a zaklatás elterjedtebb, mint a közvetlen fegyveres erőszak. A Boko Haram nigériai iszlámista terrorszervezet katonái Észak-Nigériában templomok felrobbantásával, lelkészek meggyilkolásával „vitézkednek”, s az 1980-as évek óta egyre erőteljesebb és erőszakosabb iszlámosítást folytatnak. Kényszeráttérítések, házasságok révén is, elég gyakoriak, aminek következtében a keresztyéneket másodrendű állampolgárokká minősítik, akikkel szinte a rabszolga kereskedők módján bánnak. Nem véletlen ez a válogatás nélküli, sokoldalú üldözői eszközzel történő „hódítás”, ugyanis Nigéria pár évtizeden belül a világ harmadik legnépesebb keresztyén országa lesz, közel 170 millió keresztyénnel, s csaknem százmillió muszlimmal, s ugyebár kell a hely a növekvő népességnek. De egyúttal Nigéria képezné legdélebbi határát az afrikai kontinensen az Iszlám Állam és terrorista segédcsapatai által megvalósítandó világkalifátusnak. A mostani harc a jövőben ennek a világbirodalmi törekvésnek a megvalósítását szolgálja.
Obama ismét a vallásszabadság védelmezője
Alig néhány nappal az EU-Parlament éppen hogy elégségesnek minősíthető szavazása után Barack Obama USA-elnök a május 7-én országosan megtartott Nemzeti Imanapon ismételten rámutatott a vallásszabadság jelentőségére. „Ahol emberek hitüket félelem nélkül és kényszer alkalmazásának a veszélye nélkül gyakorolhatják, ott élő, eleven társadalom épül”. Rámutatott: ezen a napon a vallásszabadságot is ünnepeljük, ami jellemzi hazánkat, s ami mellett újra elkötelezzük magunkat, s ezért az egész világon fellépünk. Az Imanapon az elnök megemlékezett azokról, akik hitük miatt vannak börtönben vagy szenvednek el hátrányos és durva megkülönböztetést.
Az elnöki megnyilatkozás sok mindent eszünkbe juttathat. Például azt a további kérdést: és mikor lesz Európában „nemzeti”, vagy EU-s imanap a vallásszabadságért? A keresztyénség ősi szülőföldjén? És mikor lesz Európának olyan Parlamentje, amelyik képes lesz végre egyszer közösen, pártok feletti módon felemelni szavát a vallásszabadság alapvető emberi jogának biztosításáért – a keresztyének számára is mindenütt a világon? Mindenestre egy megszégyenítő iszlám tudós megállapítás jut eszembe az EU elutasító döntése kapcsán. Afféle muszlim görbe tükör. Philip Jenkins amerikai történész professzor évekkel ezelőtt megjelent könyvében, melynek címe: „Isten kontinense? Európa vallási válságáról és az iszlám, valamint a keresztyénség jövőjéről” a görbe tükörről ezt írta: az iszlámban nem volt felvilágosodás. A keresztyén Európában igen. Az értékpiramis csúcsáról ennek értelmében főként a francia egyházkritika leváltotta Istent, s helyére az észt ültette. Ezzel szétverte az európai kultúra bibliai alapjait, fundamentumát, a keresztyénséget. Ilyen az iszlámban elképzelhetetlen. Miről is van tehát szó? Valamiről, amiről nagyon el kellene gondolkodni, az európai szellemi önpusztításról, ami az EU-Parlamentben éppúgy történik, mint azon kívül! Valaki 2000 éve így fogalmazott, amikor jeruzsálemi bevonulásakor a farizeusok azt kérték tőle, hallgattassa el tanítványait: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lukács 19,40).
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
