A 20. század végén és a 21. század elején több keresztyén mártír halt meg hite miatt, mint az előző 19 évszázadban összesen – hangzott el a megdöbbentő megállapítás azon a konferencián, amit a keresztyénüldözésről tartott a pátyi református egyházközség imatermében a KDNP PM, a Buda Környéki Protestáns Műhely és a Barankovics Alapítvány 2015. január 31-én. Évente mintegy háromezerrel nő a hitük miatt kivégzett Krisztus-követők száma, s ez évente 150-200 ezer mártírt, vértanút jelent. Ugyan a keresztyénség lényegéhez kezdettől hozzátartozik az üldözés, hiszen már az ókori Augustinus egyházatya leírta a tévedhetetlen prognózist: „Ábeltől a világ végezetéig a zarándok egyház a világ üldözése és Isten vigasztalásai közepette halad előre”, ám ha ilyen mértékben és módon szembesülünk a posztmodern kor borzalmaival, az mégis csak mellbevágó tapasztalat és állásfoglalásra, cselekvésre késztet. Minden politikai mozgalomnak, pártnak pedig a céltudatos és hatékony cselekvés a legfontosabb teendője. De hogyan működhet ez napjaink különös drámája esetében?
A félnapos konferencia indításaként Dr. Badacsonyi Zoltán, a Buda Környéki PM elnöke, a KDNP PM elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Dr. Birkás Antal, a KDNP PM elnöke konferenciaindító szavaiban már előre jelezte a főtéma súlypontjait, az amerikai PEW Research Center kutatásai alapján jellemezte statisztikailag az eddig még soha nem látott méretű keresztyénüldözést. A konferencia igei és lelki hátterét a témához igazodva Vizi István helyi lelkipásztor áhítata adta meg, aki 1Péter 4,12-19., valamint az ApCsel 16,16-36. alapján szólt a keresztyénüldözés, a Krisztusért viselt szenvedés értelméről, ami kezdetek óta kísérője volt a tanítványi hűségnek, helytállásnak. Utalt arra, hogy miközben mi itt hazánkban békésen beszélhetünk erről a témáról, addig a Közel-Keleten százezrek menekülnek el otthonaikból a hitük miatt őket ért súlyos fenyegetések miatt. Ma ők vannak soron, de ki tudja, nem kerül-e ránk is egyszer majd a sor? Vajon tudnánk-e vállalni az üldöztetést? Tartalmas igemagyarázatához olyan éneket választott, amit egy magyar protestáns mártír szerzett, a Zala megyei Szepetnekről származó, majd hite miatt 1555-ben kivégzett Szepetneki János, aki énekét a siralomházban, kivégzése előtti hajnalon fejezte be. A mártírhalál azért érte, mert az ének sorai szerint „Én kivallom a te igazságodat/Mindeneknek szent irgalmasságodat”.
A konferencia főtémáját, a címben is jelzett módon: Keresztyének kereszttűzben címmel Dr. Békefy Lajos református teológus, közíró, a KDNP PM egykori országos titkára, ma külügyi felelőse tartotta 28 képes prezentáció formájában. Nagy gondossággal és a legújabb keresztyénellenes jelenségek, valamint statisztikák feldolgozásával mutatta be a 2000 éves keresztyénüldözés főbb okait és állomásait, illetve kereste a választ a gyakorlati kérdésre: Mit tehetünk mi egyháztagokként, illetve politizáló PM tagokként ennek a hatalmas kihívásnak a láttán? Történelmi elemzések alapján alapvető különbséget tett az üldözések formái (fizikai, illetve szellemi-ideológiai, lélektani eszközök alkalmazása), valamint a források, illetve az üldözést végrehajtók között (állami-hatalmi, vallási-hegemóniára törekvő, egyházi-intoleráns, ideológiai-ateista eredetű üldözések). Sokoldalúan, olykor a nagyon brutális megnyilatkozásokat sem leplezve, négy blokkra tagolta előadását: a keresztyénüldözés kezdetei, Jézus és kora, majd a keresztyének helyzete a Római Birodalomban, aztán a keresztyénségen belülről indult üldözések, középkori máglyagyújtások pusztításáról, s az inkvizíció által elkövetett üldözéshullámokról. De szólt a reformáció ellen, majd a reformáltak közötti üldözésről is, az első protestáns mártírokról, s napjaink döbbenetes jelenségeiről friss világstatisztikák tükrében. Végül a gyakorlati teendők között néhány máris kéznél lévő lehetőségre hívta fel a figyelmet.
A keresztyénüldözés azóta van, s addig lesz, amióta Jézus Isten Országának evangéliumával megjelent a Földön, s amíg ezt hirdetni fogják a világ végezetéig. Jézus ellen már a vallásos kortársak több csapdát állítottak, szellemi csapdát elsősorban, hogy istenkáromlással és lázítás vádjával kivégezhessék. De már a pénz és a fegyveres hatalom is megjelent körülötte az üldözés eszközeként, Júdás 30 ezüstpénze és az elfogatására érkező fegyveresek révén. Szellemi, (szakrális) törvényi csapdák, pénz, árulás, hamis vád és fegyver az eszköztára ma is a gonosznak. A mártíromság prototípusa Jézus volt, s ha a Mesterrel ez történt, a tanítványok sem kerülhetik meg vagy el Mesterük sorsát. A mártíromság mindig annak jele, hogy a jó oldalon állunk. De az üldözőknél nagyobb az Úr, aki meg tud őrizni bennünket hitünkben és állhatatosságunkban. A keresztyénüldözés ős oka a világ Isten-ellenessége, az Antikrisztus emberek feletti uralmának megszerzésére irányuló rendíthetetlen, kegyetlen törekvése. Szólt az első mártírokról, Istvánról, Jakabról, majd a milánói türelmi ediktum (313) következtében a szabad vallásgyakorlásról a Római Birodalomban. Hamarosan megjelent viszont az iszlám a 7. században, amely világkalifátusra törekvő ősigyekezetében a történelemben sokszor, így ma is ütközik a keresztyénséggel. A nemzetközi kutatások alapján bemutatta, hogy ma a keresztyénellenességnek nemcsak ideológiai, hanem első renden vallási okai vannak, mint pl. a szélsőséges iszlám fundamentalizmus és a politikai hinduizmus. A legújabb statisztikák szerint a világ 10 országában a legsúlyosabb a helyzet. Az Open Doors a 2014. évi keresztyénüldözésről készített világméretű felmérései alapján mintegy 70 ezer keresztyén van politikai börtönökben, táborokban Észak-Koreában. Majd a másodiktól a kilencedik helyig iszlám országok következnek, ahol igen nehéz, olykor lehetetlen keresztyéneknek megmaradni (Szomália, Irak, Szíria, Afganisztán, Szudán, Irán, Pakisztán, Eritrea, Nigéria követik egymást a negatív világranglistán). Irakból, Szíriából az elmúlt 1-2 évben közel 600 ezer embert üldöztek el Jézus-hitük miatt. A kutatások nyolc okot sorolnak fel az üldözés forrásaként: az iszlám szélsőségességet, a vallások fokozódó militarizálódását, a törzsi hagyományok idegenellenességét, az egyházi arroganciát, a posztkommunista diktatórikus hatalomgyakorlást, az agresszív elvilágiasodást, a totalitáriánus paranoiát és a szervezett korrupciót. Ugyanakkor az is „lejött” az előadásból több példa alapján, hogy a 21. század a világvallások reneszánszának lesz az évszázada, ami viszont magával hozza a kiéleződő versenyfutást a két legnépesebb világvallás, a keresztyénség (ma 2,4 milliárd) és az iszlám (ma 1,3 milliárd) között. Egyesek szerint a vallások és a kultúrák közötti konfliktusok, esetleg háborúk százada lesz a 21. évszázad (így pl. Samuel P. Huntington). Ebben a helyzetben újra hangsúlyt kapnak a svájci katolikus Hans Küngnek a gondolatai, aki világéthoszában már két évtizede világszerte meghirdette: vagy létrejön a világvallások között a béke, megértés, tolerancia, s akkor lesz politikai béke is, vagy nem, s akkor háborúk következnek. Vannak pozitív kezdeményezések Közel-Keleten is, ezt sem szabad elhallgatni! Mint például a jordániai hercegé, Hasszan Ibn Talal-é, aki Arab Szociális Charta a Kisebbségek Védelméről nevű kezdeményezésével és konferenciáival hirdeti, a közvéleményben tudatosítja: „Az arab keresztyének az arab gondolkodás úttörői”, s maradásra szólítja őket, „mert részei vagytok az arab világnak”. (Ugyanezt mondja fordítva Agela Merkel német kancellár a németországi muszlimokról, akik az ország részét képezik). Az IS = Iszlám Állam és a Boko Haram terrorista félkatonai szervezetek brutális akcióit az iszlámmal összeférhetetlennek minősítette az a 120 iszlám tudós, akik a Madrasah konferencián 2014. szeptember 27-én kiadott állásfoglalásukban 20 tételben a Korán alapján utasítják el e szervezetek „bűncselekményeit” (ezt a szót használták).
Mit lehet ilyen helyzetben tennünk? Lehet-e egyáltalán valamit? Igen! Legfontosabb az ima, a lelki támogatás azoknak, akik éppen ma élik át a szenvedések és üldöztetés tüzét. Nemzetközi imaláncokba, keresztyén tiltakozó akciókba lehet bekapcsolódnunk. Egy liturgikus imát is bemutatott az előadó az üldözött keresztyénekért, amit a Német Evangéliumi Allianz dolgozott ki. De lehet tiltakozó e-maileket írni az üldözők kormányaihoz, ahogyan erre több eredményes példa is van. S ami a legfontosabb: a KDNP-ben, a PM-ben fórumokat tartani rendszeresen az üldözés témájáról, lehetőleg érintettek bevonásával, és a tudományosan gyűjtött adatok, az elfogulatlan tényszerűség jegyében. Olykor a Protestáns Műhely a KDNP-vel együtt állásfoglalást, szolidarizáló közleményt is kiadhatna üldözött keresztyének sorsával kapcsolatosan, s a világszervezetek akcióiba, a menekültvasárnapok és más napok megtartásába is szervezettebben kellene bekapcsolódni, illetve az egyházakat ökumenikus méretekben erre meghívni.
A főtéma előadójának sok ténnyel alátámasztott, megrendítő és elgondolkodtató referátumát élő kiegészítés követte, amelynek során Youssef Fakhouri libanoni görög katolikus egyetemista szólt a közel-keleti keresztyének nehéz helyzetéről, a visszásságokról, olykor kiprovokált támadásokról is, s mindezt két kisfilmmel is illusztrálta. Kifejezetten az arab tavasz forrongásaira utalt, a kairói tüntetésekre, a kopt központi katedrális és a keresztyének elleni legutóbbi provokációkra és támadásokra. A megrendítő képek és az arab világot belülről ismerő Youssef beszámolója nagyon értékes hozzájárulás és kiegészítés volt a főelőadáshoz. Mindkét előadó kifejezte készségét, hogy a keresztyénüldözés témájáról fontos lenne mind szélesebb körben szólni, a helyzetet bibliai, és aktuális összefüggésekben tudatosítani, mert ilyen szemszögből a magyar közvélemény a sajtón, médián keresztül alig kap mélyebb és rendszeres tájékoztatást. Javasolták, hogy a PM idei előadássorozatának legyen máskor is témája a keresztyénüldözés világhelyzete és aktuális állapota. Ehhez mindketten felajánlották további együttműködésüket és segítségüket.
Az értékes és tartalmas konferencia jó nyitánya volt a megújuló KDNP PM-nek, s a 2015. évnek, amelynek során országjáró körúton igyekszik az elnökség és a tagság a keresztyén politikai felelősség iránt nyitott és elkötelezett érdeklődőket megszólítani, összegyűjteni és akcióiba bevonni. A fórum az egyházközség gyülekezeti termében szeretetvendégséggel ért véget, amiért illesse köszönet a pátyi református egyházközség lelkészét és azokat a gyülekezeti tagokat, akik erre a célra időt és energiát tudtak fordítani. Ők is, mi is gazdagodtunk az együttlét során. Várjuk a következő alkalmat!
Dr. PhD Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi koordinátora
