Minden könyvnek meg van a maga sorsa – minden sorsnak meg van a könyve, amit vagy megír és kiad valaki, vagy íratlanul is megíratik, láthatatlan tintával. És minden titkosító anyag felfedezése előtt így volt ez, szégyenére a 21. századi gőgös és vakhitű technokratáknak. Hiszen már az Ószövetségben, még inkább az Újban láthattuk a feltűnő, majd eltűnő betűkkel író isteni kezet, a megmérettél, könnyűnek találtattál dánieli látomásától kezdve (Dániel 5,25kk) ama Jelenések könyvében feltűnő könyvig, amit senki nem tud felnyitni, s beletekinteni abba, csak a Bárány. Egyedül Isten tudja, mi van abba írva, s amibe nem ütheti bele az orrát a titkok olvasására magát kinevező egyetlen földi fő-, és alhivatal sem. Mert ami embereknél lehetetlen, s ennek száma nem kevés, az Istennél lehetséges! Andrea Wegener könyve a megmérettetés után sem könnyű ügyekről szól, meg arról, milyen szánalmas az ember, ha csak emberi mértékekkel, önzéssel, hatalomfitogtatással, titokolvasással tud „büszkélkedni”. (Forrás: pro-medienmazin.de; francke-buch.de)
Ne felejtkezzetek el rólunk!
Andrea Wegener, a 158 oldalas megrázó dokumentumkötet szerzője 2014-ben Irakban a GAiN nevű keresztyén katasztrófasegély csapat tagjaként számtalanszor hallotta ezt a mondatot: „Ne felejtkezzetek el rólunk!”. Az egyik iraki keresztyén így fordult hozzá: „Tudod, mindenünket elvettek. Mond el történetünket!”. És Andrea Wegener elmondott, leírt sok mindent könyvében. Ez akkor volt, amikor az Iszlám Állam két éve Moszulban ultimátumot szegezett a keresztyének torkának. Sokan elmenekültek, éppen oda is, ahol ő és katasztrófavédelmi munkatársai dolgoztak: Erbilbe. Saját bőrén tapasztalta, mit jelent az IS könyörtelensége, ami tíz-, majd százezrek menekülését idézte elő, keresztyénekét, de síitákét, jezidiekét egyaránt. Andrea sokakkal beszélgetett, legutolsó beszélgetésére 2015 őszén került sor. Éjjel-nappal készenlétben lévő írnokként, sorstudósítóként rótta betűit számolatlan emberi drámáról. Nem kis bátorságot, hitvalló elszántságot tükröz a könyv előszava, amit Esmanuel Youkhana, a Keleti Asszír Egyház archimandritája írt. Ő leírt, a könyvben nyilvánosságra került szavai után is otthon maradt. Az archimandrita, de Andrea is sokat kockáztatott. A főpap a maradásával az életét, a könyvszerző visszatérésével Németországba a bosszú célkeresztjébe került. A fiatal szerzőnőről annyit, hogy előbb Lipcsében tanult germanisztikát, majd amerikanisztikát és történelmet, gyakorló évét az USA-ban és Kenyában töltötte.
Campus für Christus – milliárdos a jövő amerikai vezetőiért
2007 óta a Campus für Christus/Kampusz Krisztusért nevű szervezetnél dolgozik. De mi is ez a szervezet? AZ 1967-ben alakult szervezet felekezetek fölötti-közötti missziós mozgalom, jelszavuk: Keresztyéneket megnyerni – felkészíteni – küldeni a misszióba. A kampusz szó az egyetemi intézményekre, illetve azok hallgatóira utal, s arra, hogy ez a szervezet Krisztusért és a misszióért elsősorban a fiatal korosztály tagjait mozgósítja. A fiatal Andrea Wegener is így és ezért került velük kapcsolatba. Különösen is erős az angolszász, a svájci és a német ága a szervezetnek. Jelmondatukat már az indulásnál megfogalmazták az akkori fiatalok, de tartalma a mai napig érvényes. Elkötelezettek abban, hogy Krisztust mutassák fel korunk fiataljainak. A megnyerni fogalom tágabb értelme: embereket az Ige és a cselekedetek hívásával az Istennel való életnek megnyerni. A keresztyéneket pedig felkészíteni arra, hogy lelki tréninggel, személyes támogatással elszánják magukat a Krisztus-követő tanítványi életre. A küldetés Európában elsősorban az új városnegyedek lakóit veszi célba, akikkel Jézus Krisztus evangéliumát igyekeznek megismertetni. A szervezet alapformája már 1951-ben kialakult az USA-ban, a Kaliforniai Egyetemen, Los Angelesben, ahol egy akkori milliárdos, Bill Bright hozta létre. A jövő vezető embereit igyekezett mozgalmával felkészíteni arra, hogy képesek legyenek az amerikai társadalmat motiválni az Istennel való életre. Ma az alapító szervezetnek a világ sok helyén 25 ezer főállású munkatársa, és 225 ezer önkéntese van. 1967-től jött létre a német ág. Jelentős hatása volt az egykori NDK fiataljaira is. Svájcban Keresztyén bizonyságtétel címmel külön lapjuk jelenik meg, interneten a szervezet angol és német ágai felkereshetők. Ennek a szervezetnek a kiküldötte lett Irakban a válság kirobbanásakor Andrea Wegener is.
Menekülés a vadász hálójából
Ez a drámai és napjaink terrorizmusától áthangolt, a félelem, a féltés és az újabb embertelenség tetteit sejtető könyvcím sem tudja visszaadni a való élet abszurditását, aminek sokan lettek áldozatai a Közel-Keleten. Wegener hamar megérezte a segítségnyújtás különleges ízét. A haiti földrengés idején (2008) már ott volt a helyszínen segítők között, megrázó és felemelő élményeiről írta első könyvét, „Egy csöppnyi vigasz/Ein Quäntchen Trost” címmel. Irakban évekkel később minden nap csak a fájdalommal és a panaszokkal szembesült. A történeteket neki átadók igazából szabadulni szerettek volna a vadász hálójának szorításából. Legalábbis addig, amíg elbeszélik megpróbáltatásaikat. S a meghallgatás már a virtuális szabadulás pozitív érzését keltette bennük, még ha csak órákra is. Illúzió lenne a megfélemlítettek lelkében a félelemnélküliség pillanatait átélni? Illúzió lenne az üldöztetés közben azt érezni, hogy megszabadultak a vasököl szorításából? Nem! Mindez nem illúzió, hanem reménység a reménytelenségben, lelkileg átélt szabadulás. S van, amikor ez a legtöbb, ez maga az élet. A megmaradás. A könyv ezért a hangtalanok, a döbbenetben elnémultak, a hallgatásra ítéltek segélykiáltása is.
Van, akinek a Biblia mentette meg az életét – a hit óriásai
A könyv címe egyértelmű, világos utalás a 124. zsoltárra, ami Dávid zarándokéneke, hálaadás szabadításért. Ott olvassuk a címet adó, motiváló verset: „Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből” (7. vers). Ugyan a legtöbb történet menekülésről, elüldözésről, kegyetlenkedésről szól, de egy jó részük egyben szabadítás-történet is. Nem csak virtuális, hanem valóságos – olyanoké, akik ténylegesen megmenekültek a madarász tőrétől, akik ugyan a puszta életükért futottak, de még volt hova. Vagy egyszerűen maradt – a menekülés maga. (Vajon nekünk, ha ne adja Isten, arra fordulna a sorsunk, hogy menekülni kellene – hova, merre vezetne az út?) De életben maradtak. Olvashatunk arról a házaspárról, akiknek az életét szó szerint a Biblia mentette meg. Egy IS katona már rájuk emelte a gépfegyvert, de mivel a férj zsebében lévő Bibliával igazolta, hogy ők keresztyének, „csak” elhajtották, elüldözték őket. Ma Kurdisztánban ők működtetik a térség egyetlen keresztyén rádióadóját. A szerző napló formában lejegyzett napi történetei nem puszta tudósítások a pokolból, mintha kívülálló lenne, hanem hús-vér történetek, melyek közelében estek meg. Nem véletlen, hogy az írónő a hit óriásainak nevezi az iraki keresztyéneket, akiknek a hite még inkább megedződött a háború, az erőszak, az éhség és a szenvedés próbatételei alatt. Mély és erős gyökerű hit ez, megelőzve évszázadokkal az iszlám születését azon a vidéken, s kitartva sok évszázados keresztyénüldözés, pogromok ellenére. Az iraki, otthon maradó keresztyéneknek hatalmas történelmi leckén kell átmenniük ismét. A maradásnak nagy ára van: meg kell tanulniuk iszlám uralom alatt élniük, míg nekünk, itt Európában az iszlámmal együtt kell megtanulni élni. Egyik sem könnyű, egyszerű feladat, de keresni kell a modus vivendit mindkét helyen. Az emberhez, sőt az Istenhez méltó modus vivendit…
Teljesített megbízatás
A német keresztyén vezetők web portálja, a livenet.de korábban interjút készített Andrea Wegenerrel. Ebben több, a könyvében is szereplő, emlékezetes pillanatot sorol fel. Például azt, amikor a különböző felekezethez tartozó iraki keresztyénekkel istentiszteleten volt együtt egy menekülttáborban. Nemrég még megvolt otthon mindenük, most földönfutókká váltak. De erős hittel imádkoztak, énekeltek a menekülttáborban is. Visszaemlékezve rájuk, Wegener így fogalmazott: „Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy mellettük állhattam az istentiszteleten és az úrvacsoraosztásnál. Éreztük, hogy Isten előtt összetartozunk, s ez igen nagy erőforrás”. Ott és akkor értette meg, hogy el kell mondania az ő történetüket itt Európában. Megértette, s teljesítette sokak kérését: Ne felejtkezzetek el rólunk, adjátok tovább igaz történetünket. Andrea Wegener ezt megtette.
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
