A pápa dél-koreai látogatása ismét ráirányította a figyelmet az ázsiai térségre és az ottani keresztyénségre. Természetesen a kínai erős tigrisre is. De maga Kína is gondoskodik az önreklámról. Kínai szociológusok már 2030-ban járnak, és a világ legtöbb keresztyénét prognosztizálják a nagy fal árnyékában. Magas hivatali körökben pedig egyenesen sürgetik a sajátosan kínai, kínaizált keresztyén teológia kimunkálását. Kína és a keresztyénség válaszút előtt? (Peking/Berlin/London/Washington – 2014. aug.20. – pro-medienmagazin.de; telegraph.co.uk; pewresearch.org)
A keresztyénség megjelenése, halála és feltámadása Kínában
A keresztyénség Kínában hamarabb megjelent, mint népünk körében. A Kr. utáni 7. században a Tang dinasztia uralkodása idején már éltek keresztyének az akkori fővárosban, Xianban. 635-öt írtak, amikor is uralkodói engedéllyel már istentiszteleti helyet építettek és propagálni kezdték hitüket. Erről egy 8. századból fennmaradt nesztoriánus (= Nesztoriosz, 5. századi konstantinápolyi pátriárka és követői elválasztották Jézusban az isteni és az emberi természetet) kőtábla maradványán olvasható feljegyzés. Egy ábrázoláson nesztoriánus papok vezetik a körmenetet virágvasárnapon. 845-ben a nagy buddhistaellenes üldözés csúcspontján Wuzong császár dekrétumot adott ki, melyben a buddhizmus és a zoroaszter vallás mellett betiltotta a keresztyénséget is. A keresztyénüldözés „eredményességéről”, kínai kiűzéséről 986-ban tudósít egy szerzetes is abban a jelentésben, amit a keleti patriárkátusnak küldött. Így fogalmazott: ”A keresztyénség kihalt Kínában. A született keresztyéneket elüldözték, a templomokat lerombolták, és csak egy keresztyén maradt az országban”. Ez akkorra esik, amikor a Kárpát-medence magyarsága még csak ismerkedett az új hittel, illetve István királyunk révén hivatalosan is felvette a „nyugati vallást”. Aztán a 13. században a mongol eredetű Jüan dinasztia idején ismét kezdett a Jézus-követő vallás elterjedni a kontinensnyi országban. Elsősorban ismét a nesztoriánus keresztyénség terjedt el újra. Dzsingisz Kán és leszármazottai is keresztyének voltak. Ebben az időszakban jött létre az első kapcsolat a pápaság és Peking között. 1289-ben ferences szerzetesek missziót indítottak Kínában. A nesztoriánus egyházzal párhuzamosan munkálkodtak. Közel egy évszázadon át végezték szolgálatukat, majd 1368-ban a Ming dinasztia kitiltotta őket. A középkorban „kereszttisztelőknek” nevezték őket.
Protestáns túlsúly – skót református lelkész kínai bibliafordítása
A reformációt követő időkben a jezsuiták igyekeztek meghódítani a keresztyénségnek Kínát. 1546-ban két kínai ifjút fogadott a portugál-indiai Goában működő Szent Pál Kollégium, közülük az egyik, Antonio a Jézus Társaságnak alapítója lett. A 17-18. század során, a King vagy Mancsu dinasztia uralkodása idején megjelentek az orosz ortodoxok 1715-ben, majd a protestánsok 1807-ben. 1807-1900 között igen erőteljes, de toleráns protestáns hittérítés indult be az ország különböző részén. A Londoni Missziós Társaság képviseletében Robert Morrison skót református lelkész kezdte el Makaón 1807. szeptember 4-én ezt a nagyszabású és eredményes missziót. Nevét leginkább az tette a született kínaiak között ismertté és emlékezetessé, hogy lefordította kínai nyelvre a Bibliát. Nyugatiak használatára pedig kínai szótárt állított össze. Bibliafordítását 12 év alatt készítette el, a szótárt 16 év alatt fejezte be. Liang Fa volt nyomdászként és fordítótársként segítője a skót református lelkésznek. És ő lett az első „bennszülött” kínai protestáns lelkész is. 1826-ban Daoguang császár idejében nyomtatták ki először a Bibliát nyelvükön. Az 1900-as évek elején már 8 500 protestáns misszionárius dolgozott a Kínai Belmisszióban. Kórházakat, iskolákat alapítottak, s együtt a katolikusokkal az egyetemi oktatásig vitték a képzést. A 19. század közepétől a misszióba belépett az Amerikai Protestáns Missziói Társaság, aminek reformátusok, presbiteriánusok, metodisták, baptisták, episzkopalisták is tagjai voltak. A keresztyénség „inkulturációjában”, kulturális befogadásában jóval még e fogalom megszületése előtt oroszlánrészt vállalt ez a két nagy protestáns missziói társaság. Bibliamisszió mellett orvosi, kórházi missziót is végeztek. A keresztyénség a 20. század első felében tovább növekedett Kínában. Megtorpanását a Kínai Kommunista Párt erőszakos keresztyénellenes fellépése idézte elő. De csak megtorpanását tudták kierőszakolni. És a mártírok vére Kínában is áldott magvetés lett! A maoista agymosási kísérletek, az anti-kulturális „kulturális forradalom” sem tudta már többé kiirtani. 1980-ban megalakul a Kínai Keresztyén Tanács. A hivatalos egyház és a nem-hivatalos házi gyülekezetek tagsága egyre gyorsuló ütemben növekszik. Mind a protestánsok, mind a katolikusok száma naponta ezres nagyságrenddel szaporodik. 80-90 millió protestánsról, 45-50 millió katolikusról szólnak a statisztikák. Vannak, akik ennek a kétszeresét valószínűsítik, mivel ma is vannak regisztrált, hivatalos közösségek, s vannak földalatti, nem hivatalos keresztyén közösségek.
A maoista agymosás után a világ legnagyobb keresztyén közössége Kínában lesz?
A holland-amerikai kiadású Handbook of Christianity in China című reprezentatív kézikönyv két kötetben (2000 és 2010), több mint kétezer oldalon ad számot és nyújt igen alapos betekintést a keresztyénség nagyon változatos, hullámzó, közel 1500 éves életéről, történetéről a „sárkány birodalmában”. Mao és agymosó forradalma után Kína a mai napig hivatalosan ateista ország, de a vallások újraéledése, befolyásának, kiváltképpen a keresztyénségnek a hatása egyre tagadhatatlanabb. S ezt már bel-, és külpolitikailag is kezelni kell (valahogyan). A brit Telegraph szerint, valamint a kínai szociológusok elfogulatlan elemzése nyomán is azt lehet mondani, hogy az 1,3 milliárdnyi országban egyre többen éreznek lelkiek utáni éhséget, mivel sem a „kommunizmus”, sem a kapitalizmus nem jelent számukra igazi alternatívát, belső erőforrást és távlatot. Feng Gang Yang szociológus szerint „Kína nemsokára a legnagyobb keresztyén ország lesz”. Versenyfutásra utaló érvelése szerint, amit az amerikai PEW Közvélemény Kutató Intézet vizsgálatai is alátámasztanak, Kína Brazíliát és Dél-Afrikát, illetve Afrika déli felét is megelőzi majd a protestánsok, illetve a keresztyének számát illetően. Yang szerint 2025-re a kínai protestánsok száma eléri a 160 milliót, ami meghaladja az USA ilyen mutatóit. 16 éven belül mintegy 247 millió keresztyén él majd az egykori sárga, majd vörös, 2030-ra ki tudja milyen színű országban. Annak ellenére ez a kilátás, hogy az Open Doors, az üldözött keresztyének helyzetét követő, monitorizáló nemzetközi keresztyén segélyszervezet szerint ma Kína még a keresztyénséget elnyomó országok listáján a figyelmen kívül nem hagyható 37. helyen áll.
Saját keresztyén teológia – kínaizált, inkulturalizációs keresztyénség?
Az előnyök -, és érdekek vezérelte politikai gondolkodás vagy csak a gyakorlati ész számító kalkulációja fejeződik ki abban, hogy jó tíz napja a nagyhatalmú, de nem mindenható kínai Vallásügyi Hivatal igazgatója, Vang Zuoan az állami elektronikus és nyomtatott sajtóban közzétett nyilatkozata szerint szükség lesz a kínaizált keresztyénség kialakítására. Ez pedig önálló és sajátos teológiát, hogy ne mondjam, az állam és az egyházak kapcsolatának új értelmezését tükröző teológiai formációt követel. A posztmaoista „szocialista” miniszter így fogalmaz: „A keresztyén teológia fejlődésének meg kell felelnie Kína nemzeti érdekeinek és össze kell illeszteni azt a kínai kultúrával”. Azaz: a keresztyén teológiának kompatibilisnek, összeegyeztethetőnek kell lennie az ország szocialista útjával és fejlődésével. A hazai, de a kárpát-medencei keresztyénség számára ez a sok kificamodott teológiai kísérletet (pl. a szolgálat vagy a”kiszolgálás” teológiája) szülő, kívülről, hatalmi eszközökkel vezényelt próbálkozás és az egyházon kívüli tényezőknek megfelelni akaró igyekezet sajnos nagyon ismerős. Ezt a csak átmeneti járható útnak, valójában zsákutcának bizonyult „teológiát” próbálja most ki a kínai egyházpolitika – kínai módon, s pár évtizedes késettséggel?
Ötéves kampányterv a keresztyén teológia terjesztésére
A miniszter utalt arra is, hogy az elmúlt időszakban már kidolgoztak egy ötéves kampánytervet az így, kínailag inkulturalizált, beágyazott keresztyén teológia elterjesztésére. Ebben nem a misszión van a hangsúly, hanem a „pozitív és igazi teológiai gondolkodáson”, ami nyilván az állampolitika iránti lojalitástól pozitív, s a nyugati áramlatokkal is szót értő, mélyebb, igazi teológia kellene legyen. Ez a keverék nem egykönnyen állítható elő. S akkor is csak patchwork teológia marad. Afféle kínai felszabadítási teológia körvonalai látszanak kibontakozni a miniszter elképzelései és instrukciói alapján. Őt láthatóan nem zavarja, hogy a teológiának meg van a saját belső gondolati törvényszerűsége, logikája, s minden inkulturáció és politikai ukáz ellenére és közben a sajátos karaktere, amitől igazán keresztyén. Márpedig ezt a teológia még a kínai optimizmus, „mosolyország” megteremtése érdekében sem adhatja fel. És ez nem szűkíthető le a pozitív, értsd: hivatalos ideológia-konform gondolkodásra. Ez bizony a bibliai, prófétai kritikát is magában foglalja, ami nélkül nem lenne teológia ez a teológia. Ám még a kínai hatóságok is kénytelenek a valóság előtt meghajolni, nem csak a jól ismert kínai, keleties udvariasság okán, hanem első renden a számok meggyőző ereje miatt. A hatóságok nagyon is jól tudják, hogy Kínában évente mintegy félmillióan keresztelkednek meg protestánsnak vagy katolikusnak. És ez a szám még a nagy számok Kínájában is elgondolkodtató. Kemény tapasztalati tény, amit már nem lehet üldözéssel, vallási diszkriminációval, börtönnel „kezelni”. Ez már nagypolitikai tény, Isten Országának dinamikus és empírikus megjelenése a nagy fal birodalmában. Felfele, az ég és a menny fele nincsenek ugyanis nagy falak, Isten korlátozhatatlanul működik a nagy birodalomban – s ezt mindenkinek tudomásul kell vennie vagy el kell szenvednie, ha csak nem örül ennek!
Felfele nyitott nagy fal
A kínai nagy fal mögé és a pekingi mennyei béke terére tehát nem csak katonák álltak, vérfürdőt okozó tankok gördültek be, hanem angyalok is leszálltak oda. Isten küldöttei emberi formában. Sok ezren, egyre többen. A mega-városokban és a vidéki, a paraszti lakosság körében is végzik Isten 21. századi misszionáriusai szorgalmas lelki építő munkájukat. Ezzel az állami egyházpolitikának is fejtörést okozva, s csendben is rákényszerítve őket a szembesülésre. Legutóbb, Ferenc pápa dél-koreai látogatása során Kína hivatalosan is kifejezésre juttatta, hogy a cáfolhatatlan isteni tények ismeretében javítani kívánja kapcsolatait a Vatikánnal. Peking konstruktív párbeszédet javasol, miközben még ma is vannak „pápista” üldözöttek az országban. Hua Chunying külügyminisztériumi szóvivőnő hozta nyilvánosságra ezt a törekvést a pápalátogatás ideje alatt. Eközben köztudott, hogy a római katolikus egyház posztkommunista ellenőrzés alatt áll, s a pápához húzó püspökök, valamint az ún. Katolikus Hazafias Egyesület által vezetett egyházrész között komoly feszültség és ellentét áll fenn. Nyilvánvaló, hogy a tényleges párbeszédig még sok sóhaj és ima száll fel a nyitott égre Kínában, a nagy falon túl, ami felfele határtalanul nyitott, az égre semmiféle árnyékot nem képes vetni. És ez hatalmas esély mind Istennek, mind a kínai népnek, hogy valóban megismerje az evangéliumot és a világ igazi Szabadítóját, s egyszer majd megfogalmazza az Általa és Lelke által ihletett, nem pedig emberi eszközökkel kikényszerített kínai keresztyén teológiát. Megalapozott az a reményük, hogy ez 2025-ig sikerülni fog. A nagy számok ugyanis nem csak statisztikailag igazak, hanem az evangéliumi minőség „mennyei forradalmát” és lelki térhódítását jelzik és ígérik a Sárga folyam mentén is…
Írta: Dr. Békefy Lajos, PhD (a KDNP PM volt külügyi titkára)
