Nem lehet megkerülni a német teológia külön fejezetben történő említését, hiszen a legtöbb filozófiai és teológiai megközelítésű öko-reflexió ott jelent meg, másrészt a protestáns hagyományok és az élő teológia sokoldalú fejlődése leginkább Wittenberg, Heidelberg, Marburg, Tübingen, Münster, Göttingen, Wuppertal és más egyetemek műhelyeiben ragadható meg.
1972-öt írtak, amikor a német publicista és környezeti aktivista, Carl Amery (1922-2005) nagy feltűnést keltő könyvet írt „Az előrelátás vége” címmel. Ebben a keresztyénséget vádolta meg azzal, hogy a globális ökológiai válság kialakulásában komoly bűnei vannak. A keresztyénség az 1Mózes 1,28-ban adott „uralkodói megbízást” olyan menlevélnek tekintette, aminek alapján a földet saját javára, élvezetei céljára zsákmányolhatta ki. Ami részben igaz, de ilyen sommás ítéletként még sem állja meg a helyét, hiszen már fentebb láttuk, hogy valójában a keresztyénség kezdete óta az ökológiai bántalmazás mellett benne volt történetünkben az ökológiai tapintat és tisztelet is. Aztán 1979-ben megjelent Hans Jonas nagy jelentőségű könyve, a „Das Prinzip Verantwortung”, A felelősség alapelve, amiben szembefordul Ernst Bloch „Das Prinzip Hoffnung”, A remény elve című szociál-utópisztikus könyvével. Kanthoz kapcsolódva Jonas az „ökológiai imperatívusz” igényét fogalmazta meg, ami aztán a későbbi német filozófiai és teológiai fejlődésre is hatással lett: „Úgy cselekedj, hogy tetteid következményei elviselhetőek, összeegyeztethetőek legyenek az igazi földi-emberi élet folyamatosságával.” Ezután a német közgondolkodásban az ökológiai imperatívusz összefonódott a fenntarthatóság fogalmával. Ez aztán 1980-ban belekerült a Nemzetközi Természetvédelmi Unió „világkonzerváló, világmegőrző stratégiájának” nyelvhasználatába is, mégpedig a német eredeti angol változataként: „sustainable development”, fenntartható fejlődés.
Teológiai reagálások: a környezet-etikától az ökológiai teremtéstanig
A teológia némi lemaradással, de annál intenzívebben reagált a változó ökológiai tudatra vagy tudatosságra. Katolikus oldalon 1984-ben jelent meg Alfons Auer morálteológus (1915-2005) környezet-etikája. Úgy gondolta, hogy megvalósítható a környezet-etika az autonóm keresztyén morál keretében. Egy évvel később, 1985-ben aztán megjelent a ma 90 éves Jürgen Moltmann már fentebb idézett, meghatározó jellegű könyve az ökológiai teremtéstanról. Az ószövetségi shekina fogalommal próbálta meg Moltmann érzékeltetni Isten lakozását, szállásvételét a teremett világban, az oikoszban. Ezzel a művével még ma is érvényesen állította be a teremtésteológia kifejtésének és művelésének magas szintjét. Istennek ez a viszonyulása a világhoz előképe, példája lehet az embereknek a teremtett világ iránti viszonyukban. Ezért ezt a viszonyt nem jellemezheti az uralkodás vagy a természet kizsákmányolása. Sokkal inkább kell jellemezze az ember viszonyát a teremtett világhoz a közösségvállalás, és a részvétel. Ennek teológiatörténeti előképe a Szentháromság-tan, amelyben Isten három személye között a részvétel és a részesítés, az adás és az elfogadás kölcsönhatásának a ritmusa működik.
Az ökológiai felelősség és az egyházak összekapcsolása tekintetében jelentős állomás volt 1989, amikor is Bázelben/Svájc megindult az a konciliáris folyamat, amelynek felekezeteket összefogó témája ez lett: „Igazságosság, béke és a teremtett világ megőrzése”. 2007-ben, a harmadik Európai Ökumenikus Nagygyűlésen Szebenben/Sibiu/Románia a teremtett világ megőrzése még csak a harmadik helyen szereplő téma volt. A delegátusok fontosabbnak tartották megvitatni az egyházak egységének, a lelkiségnek, a missziónak, Európa jövőjének, a vallásközi párbeszédnek, a migrációnak a kérdéseit. Öko-teológiai értelemben ez a nagygyűlés kudarc volt.
Öko-teológiai jeladások – öko-reciprocitás
Sokfajta értetlenkedés közepette az ökológiai felelősség keresztyén értelmezése tovább differenciálódott és egyre konkrétabbá vált. 1998-ban ugyan még a hatalmas katolikus Lexikon für Theologie und Kirche hét kötetében semmi utalás sincs az öko-teológiára. A protestáns fogalmi szótár, az ugyancsak nagyszabású RGG-ben (= Religion in Geschichte und Gegenwart – Vallás a történelemben és a jelenben), a 2003-ban megjelent 6. kötetben az öko-teológia szó még nem szerepel, de az „ökológiai teológia” igen. Itt már megjelenik az az értelmezés, ami szerint a Földet globális és egységes öko-rendszernek tekinti a szócikk írója. Érzékelhető, hogyan adta fel a teológia a korábbi antropocentrikus szemléletét: itt ugyanis együtt láttatja az antropogenezist a biogenezissel és a kozmogenezissel. Jézus Krisztus nem csak propter nos, érettünk öltött testet, jött a földre, Ő a világ, a kozmosz megváltója is. Tehát a nem-emberi világnak, a természetnek és az anyagi világnak önmagában, a teremtettség révén meg van a méltósága, amire az embereknek is tekintettel kell lenniük, vigyázniuk kell arra. Ökológiai reciprocitás érvényesül: Amennyire erre tudnak vigyázni, annyira tudnak magukra és egymásra is vigyázni, tisztelni!
Ökopraxis – e fogalommal olyan gyakorlati lépéseket jelöl a legújabb terminológiai fejlődés, amelyeket rendszeresen lehet tartani gyülekezetekben, egyházakban, családokban, kis közösségekben regionálisan, kontinentálisan és egyetemesen. Ezek a környezetbarát magatartást, az ökológiai felelősségvállalást váltják át napi öko-barát cselekedetekre. Évente megrendezik például a Teremtés Napját vagy Hetét, a hazai és külföldi zöld vagy öko-gyülekezetek találkozóját, honlapjaikon sok gyakorlati ötlettel és programmal ismertetnek meg. Olyan fogalmak is konkrét tartalmat nyernek, mint a klímaigazságosság vagy a klímaspiritualitás. Ezekről a kérdésekről füzetünk más helyén található tanulmányokban részletesebben olvashatunk.
Franz Alt – Németország öko-lelkiismerete, öko-misszionáriusa – az ökológiai Jézustól a szoláris világkorszakig – az ökológiai kommunikációért
Külön színfoltja és érdekessége a 21. századi öko-ébresztésnek az a fáradhatatlan teológusi, öko-zsurnalisztai munkásság, amit a protestáns teológus, „Németország zöld lelkiismerete” alkotott/alkot meg az elmúlt pár évtizedben. Több mint harminc könyvet írt ökológiai kérdésekről, bibliai összefüggéseket is állandóan felmutatva ezekben. Az ökológiai Jézus c. könyve (2003) előszavában írja: „Harmadik világháborút folytatunk. A természet ellen és önmagunk ellen. Megmenthetők vagyunk-e még? A mögöttünk maradt három, már bizonyos mértékben öko-tudatos évtizedben ráébredtünk: technika és tudomány nem biztosítanak kiutat. Az emberiség történetében most először van az, hogy túlélésünk a radikális szellemi és lelki megfordulástól, megtéréstől függ, mégpedig az etikus ökológiától. Az Újszövetség őskeresztyén tanításai, különösképpen is Jézus szavai fogékonnyá tesznek a teremtett világ iránti felelős bánásmód követelményére. Meg kell tanulnunk Jézus ökológiáját, ezt kifejező képeit a 21. század problémáira és fenyegetéseire kell alkalmaznunk”. Franz Alt ennek érdekében internetes fórumot alkotott, a Sonnenseite/Napos oldal az ökológiai kommunikáció nyilvános felülete lett. Érdemes ráklikkelni, kitárul előttünk a felelős és etikus öko-gondolkodás, öko-cselekvés fantasztikus panorámája (elérhető: http://www.sonnenseite.com/de/). Fáradhatatlan harcosa a tiszta energia terjesztésének, ami alatt a napenergiát, szélenergiát érti elsőrenden. A Föld jövője szerinte a szelíd energiák bevezetésétől függ, az ökológiai fordulatot és megmaradást ettől reméli. Évente két-három könyvet ír, ilyen témában is jó néhány már közkézen forog hazájában, és a francia, angol nyelvű világban. Például: Sonnige Aussichten – Napos kilátások – Klímavédelem mindenki javára (2010); A Nap nem küld nekünk kifizethetetlen számlát – új energiák – új munkalehetőségek – új mobilitás (2009); A napos oldalon – miért lehetünk nyertesei az energiaváltásnak? (2013). Hitvalló keresztyénként mindig visszatér a forrásokhoz és odafordítja olvasói millióinak is a figyelmét. Különös missziójának legfrissebb produktuma az idei húsvétra megjelent könyve, melynek témája: Mit mondott Jézus valójában? Ebben visszautal az arám anyanyelvű Jézusra, akinek üzeneteit újra lehet és kell gondolni. Felszólítása elgondolkodtató, különösen is a szíriai keresztyének elüldözésének a kontextusában: „Minden felekezet teológusai, az összes földi országban élő keresztyének: Egyesüljetek végre, s induljatok el együtt az ősi, egyetlen forráshoz, az arám Jézushoz!”. Mint újabban minden könyvében, ebben sem hagyja említés nélkül ökológiai cantus firmusát, főszólamát, a szoláris forradalmat, a világtörténelem első és egyetlen szelíd forradalmának a létfontosságú megvalósítását sürgeti. Ennek érdekében már 2000-ben nyílt levelet tett közzé Angela Merkel kancellárnak címezve, amiben hangsúlyozta az ökológiai adóreform megkerülhetetlenségét, ami előfeltétele a hatékony klímapolitikának és klímafordulatnak is. Ezt nagyon differenciáltan be is vezették. Ennek egyik módozata a benzin, a dízel, a kerozin és más energiahordozók, továbbá a környezetet fokozottan terhelő termelőegységek, közlekedési eszközök megadóztatása. Öko-prófétai attitűdjét, politikai tartalmú megnyilatkozásait, de Jézus-képét is éri kritika. Angela Merkelnek válaszolva rámutatott: „Minden mondatom morális felhívás, felkiáltójel. Nem várhatunk másra: Ki, ha nem mi, s mikor, ha nem most?!”. Kivárni, halogatni ebben a kritikus ökológiai világhelyzetben, amiben vagyunk, nem lehet. És Franz Alt ezt megértette, könyveivel, nyilvános előadásaival fáradhatatlanul kiált, jelez, mozgósít. Az idő, s főként a vergődő világ, a szenvedő ökológiai környezet sürget. Ahogyan Pál írta: „Az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik” (Róma 8,22). Franz Alt meghallotta ezt a sóhajtozást, emberi nyelvre fordítja. Hogy életet vagy halált szül-e a teremtett világ, szinte csak rajtunk múlik! Ez a mai nemzedékek öko-felelősségének a nagy tétje és hatalmas kihívása.
Chr. Stückelberger etikai világfóruma az öko-tudatos jövőépítésért
Nagyszerű svájci vállalkozás az öko-tudatos nevelés, a világméretű etikus öko-gondolkodás és spiritualitás alakítására az a világméretű etikai háló, virtuális világfórum, amit a zürichi református szociáletika professzor, Dr. Christoph Stückelberger hozott létre már vagy 10 éve. A netfórum több, mint 163 ezer állandó levelező, alkotó résztvevője a világ minden részéről felteheti cikkeit, tanulmányait, könyvei ismertetőjét erre a nagyszerű oldalra, ahol a könyvek és tanulmányok száma milliós nagyságrendben áll rendelkezésre. Ökológiai témában a legfrissebb megnyilatkozások, konferenciatanulmányok, előadások is elérhetők ezen a felületen. Mindenki haszonnal forgathatja a soknyelvű fórum oldalait (http://www.globethics.net/)! Legfrissebb (No 3/2016, április) hírlevelük tájékoztatása szerint elektronikus könyvtárukban 4,25 millió dokumentum, 918 000 tematikus cikk olvasható, kereshető ki. Elképesztő lehetőség ökológiai kommunikációra is, hiszen bárki levelezhet másokkal a fórumon! Ez a jövő ökológiai iskolája, alapfoktól egyetemi szintig – egy helyen. „Párbeszéd, gondolkodás, felelős cselekvés” – soknyelvű környezetben. Nélkülözhetetlen munkaeszköz témánk szempontjából is már ma – az élhető holnapért!
2016 aktualitása: VOLOSI MANIFESZTUM, KIÁLTVÁNY A KERESZTYÉNSÉG ÖKOLÓGIAI REFORMÁCIÓJÁÉRT
Jöjj, Teremtő Lélek!/ Veni, Creator Spiritus! – Hrabanus Maurus (776-856) gyönyörű és ősi, s az egész világkeresztyénségben énekelt, imádkozott Szentlélek-himnuszának kezdő sorai vezették fel azt a konzultációt, amit a görögországi Volos ortodox kolostorában, illetve teológiai akadémiáján tartottak március idusán az EVT (= Egyházak Világtanácsa) szervezésében. A téma nem lehetett fontosabb, mint ez: „Öko-teológia, klíma igazságosság és élelmezésbiztonság”. Az emberiség jövője, túlélése szempontjából rendkívüli jelentőségű konferencián Manifesztumot, Kiáltványt fogalmaztak meg és tettek közzé a jelenlévők. Ez Volosi Manifesztum címen kerül be a 21. századi keresztyénség történetébe (Manifesto on an ecological reformation of all Christian traditions). Itt most szinte teljes terjedelemben közöljük a kiáltványt:
„Számos reformmozgalom volt a keresztyénség történetében. Ilyen reformmozgalmakat leginkább úgy értelmezhetünk, mint válaszokat a Szentlélek megvilágosító mozgására. Ez a tapasztalat fejeződött ki az ókori imában, ami Isten Lelke változást hozó tevékenységéért szólt: Veni, Creator Spiritus! A történelem különböző korszakaiban és bizonyos helyeken az ilyen reformmozgalmakat gyorsan kiváltották a különböző kihívások, aggályok és szükségletek. Ezt jól mutatják a különböző 16. századi reformációs irányok, de a benedeki és a ferencesi reformációk is, meg más hasonló törekvések. A protestáns reformáció 500. évfordulója, amit majd 2017-ben sok ezer protestáns ünnepelni fog, kiváló alkalom arra, hogy elgondolkozzunk az ’ecclesia semper reformanda’ elvről, s megfogalmazzuk, hogy a Szentháromság Isten mit tesz a mai világban… Az ökológiai reformáció szükségessége valamennyi keresztyén hagyományban és felekezetben felmerült a világ minden részén. A fő impulzusok, ösztönzések azokhoz az ökológiai rombolásokhoz kapcsolódnak, amiket kiváltképpen meg kellett tapasztalni azokon a területeken, amelyek a napjaink gazdasági erősségét jelentő régiók szélén, peremén találhatók. A keresztyénség ökológiai reformációja iránti igény és segélykiáltás is részben ezekről a területekről érkezett (Pacifik-térség, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika). Ezek a segélykiáltások visszhangra találtak azokban az egyházakban, melyek főként a Föld északi felében élő protestáns országok, amelyek korábbi történelmük során komolyan hozzájárultak a környezetromboláshoz a természeti források, az ipari termelés erőteljes fokozása és a fogyasztói életstílus révén… Életbevágó, hogy ezeket a segélykiáltásokat meghallják az egyházak, s válaszoljanak is ezekre, amelyek 2017-ben a reformáció jubileumára készülnek. A keresztyénség ökológiai reformációja viszont bűnbánat, megtérés és az összes keresztyén egyház megújulása nélkül nem fog menni! Ennek pedig ökumenikus méretben kell megtörténnie, és ki kell terjedjen az egész lakott földre. Az ökológiai reformáció hívása ezért nagy ajándék azoknak az országoknak, ahonnan a 16. században a reformációs mozgalmak elindultak, s ahonnan mindenhová elterjedtek. A keresztyénség ökológiai reformációjának a szükségességét vezető egyházi személyek is megfogalmazták korábban állásfoglalásaikban. Így Bartholomeosz, a „zöld” ortodox pátriárka ökológiai látomásában és Ferenc pápa legutóbbi enciklikájában, a Laudato Si-ben. Hasonlóképpen az EVT és más egyházi regionális konferenciák is. Azt valóban lelkesítő megfigyelni, hogy a mélyben és sok helyen elindult az a folyamat, ami az ökológiai reformáció szükségességét veti fel a világ szinte valamennyi egyházában 500 évvel a reformáció után... Mit hoz magával a keresztyénség ökológiai reformációja? Kétféle erős kritikát hoz magával. Nevezetesen az ökológiai rombolást előidéző okok mélyebb keresztyén kritikáját, valamint a keresztyénség azon formáinak ökológiai kritikáját, melyek nem fogták fel az evangélium ökológiai dimenzióit. Ez utóbbi kritika az egyházakon belül és kívül egyaránt megfogalmazódik, s kifejezésre is jut laikus vezetők, teológusok, egyházi vezetők és nem egyháziak bírálatában egyaránt… Az ökológiai reformáció csak akkor lehet hiteles, ha annak alapja Isten akaratának mélyebb megértése, és az Ő munkájának mind teljesebb megismerése. Mindezt a különböző keresztyén területeken élők más-más jelképekkel is kifejezésre juttatják. A látomások kórusában szinte vezérszólamnak tekinthető az a felismerés, hogy Isten szeretete kiterjed az Ő összes teremtményére, a Jézus Krisztusban megjelent üdvözítés, szabadítás evangéliuma pedig a Szentlélek által az egész Földnek szóló üzenet. Az egyház életének eddig Isten mindent átfogó missziójában van helye. Ez a látomás alapozza meg Isten munkájának integrált szemléletét a teremtésben, a szabadításban és mindenek beteljesítésében. Ókori liturgiák, s kivéltképpen a keleti ortodox hagyomány eucharisztikus gyakorlata azt demonstrálja, hogy a természet elemei mennyire beleillenek az egyház megszentelő cselekményeibe… A reformmozgalmak gyakran indultak nagyon is lokális akciókkal, amint ezt Luther 95 tétele is jól bizonyítja, amikkel a wittenbergi vártemplom ajtajára kiszögezve bírálta a sok rossz egyházi gyakorlatot. Ez viszont megindított további és későbbi reformmozgalmakat is: az egészségügyben, a gazdasági igazságosság, a béke és a teremtett világ megőrzése tekintetében. Szervesen tartozik tehát hozzá a keresztyénséghez az ökológiai reformáció is.
Az ökológiai reformáció viszont nem valósulhat meg a teremtett világ teológiájának megújulása, illetve a felelős ökológiai magatartás kialakítása nélkül. Ennek érdekében szükség van elmélyült átgondolásra, tisztánlátásra, imára, és a keresztyén életgyakorlat megváltoztatásra, hogy ez is megszabaduljon a károkozástól, amit másokban vagy Isten teremtményeiben kelthetünk. Ehhez kell a kánoni bibliai szövegek újraolvasása, bizonyos keresztyén hagyományok, s gyakorlat kritikája, bizonyos történelmi felismerések, személyek és gyakorlatok felidézése is. Továbbá a keresztyén hit jelentőségének felülvizsgálata, a hatásos és kifejező jelképek újragondolására, keresztyén közösségek megújulása, a szolgálatok és a keresztyén misszió új formáinak kialakítása. A keresztyénség ökológiai reformációja középpontba állítja a széles körben folytatott bibliatanulmányozást, a kátékat, tanításokat, liturgiákat, énekeket, a keresztyén művészetet is, meg a lelkigondozást is. Az öko-gyülekezetek vagy a zöld egyházak példái terjednek. Számos földmentő, földőrző projekt gyökerét keresztyén talajban lelhetjük fel… Mindez reformációs viták közben valósult meg. Vannak, akik a status quo-ra ügyelnek, vannak, akik annak megváltoztatását tűzik ki célul. Az is előfordul, hogy bizonyos reformmozgalom szívósan küzd változást hozó látása megvalósításáért, s eközben bizonyos konstruktív javaslatokat is hajlandó feláldozni. Éppen ezért a keresztyénség ökológiai reformációja érdekében a már meglevő teológiai eredményeket meg kell őrizni. Ezek fellelhetők sok helyi keresztyén közösség vagy felekezet népszerű egyházi irodalmában is, melyek lehetnek igazán jó tükrök, de nem minden esetben segítik elő a reformokat.
A reformációt nem lehet egyénileg, szervezetileg vagy egyedül, érdekcsoportok által szervezni és vezetni. Ehhez a legszélesebb összefogásra, „világhálóra”, inspirációra és tanulásra van szükség. A hiteles reformáció mindig ott alakul ki, ahol Isten Lelkének a mozgására, mozgatására, sőt mozgósítására születnek meg az emberi válaszok. Ezek olykor nagyon kemény követelményeket hoznak magukkal, mivel az igaságot juttatják érvényre. Nem mindig népszerűek az ilyen reformmozgások, olykor még azoknál sem, akik elindítják azokat. Ez vonatkozik a keresztyénség ökológiai átalakítására is. Olykor politikai és gazdasági, hatalmi tényezőket is érintenek, de nem kerülik ki az egyházi tekintélyeket sem. Az is figyelemre méltó, hogy prófétai célokat olykor tudósok, írók, művészek szólaltatják meg. Némelykor apokaliptikus hangok és képek jelennek mg a populáris médiában. Az ilyen hangok nem veszik, nem vétetik észre a Szentlélek munkáját.
Figyelnünk kell tehát arra, hogy a spirituális belátás, látásmód még nem minden, ez még nem vezet megújuláshoz és változáshoz. Szükség van a kormányokkal és a civil társadalommal is az együttműködésre, hogy az ökológiai célkitűzések valóban a közjót tudják segíteni.
Az ENSZ 2015 decemberében Párizsban megtartott klímacsúcsán felhívott a civil társadalom növekvő összefogásának a fontosságára, beleértve a hitre épülő szervezeteket is (FBOs). Ezek a szervezetek a társadalom ökológiai változásainak a morális és lelki alapját teremtik meg.
A Fenntartható Fejlődés 2030 Ágendája, amit 2015-ben az ENSZ-ben fogalmaztak meg, azt tűzi ki célul, hogy meg kell változtatni a jelenlegi fejlődés paradigmáit, s ebben a keresztyén egyházak széleskörű támogatására, illetve tudatosító munkájára is számítanak (a tiszta energiáért, a vidéki életmódért, a vízzel élés etikájáért). Korábban még nem volt példa arra, hogy az összes felekezetet, egyházat világszerte felhívják hozzájárulásuk érdekében a nagy öt „P”-témában (people = emberiség; planete = planéta, föld; peace = béke; prosperitiy = jólét; participation = részvétel; partnership = partnerség). Ezentúl igényt tartanak az ökológiai etikára, ami nagyszerűen egészíti ki az SDG-t (=fenntartható fejlődés ágendája 2030-ig) morális és lelki alapvetéssel és kritikus értékekkel, olyanokkal, amelyek kötelezőnek tekinthetők a nemzeti kormányok számára, planétánk túlélése érdekében.
Ezért most felhívunk mindenkit, aki a reformáció 2017 jubileumának részese kíván lenni, s mindazokat az egyházakat, amelyek örökösei a reformációnak, hogy:
· nyissák meg fülüket a perifériákon felhangzó kiáltások előtt éppúgy, mint a planétánk centrumaiban felhangzók előtt (Róma 8,19: A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését);
· legyen kedvünk a tanulásra, és az ökumenikus partnerséghez a fiatalabb generáció megerősítésére az öko-teológia területén, a klímaigazságosság és az élelembiztonság, valamint az ökológiailag fogékonnyá tevő nevelés területén, hogy megtanulják: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róma 12,2);
· kötelezzék el magukat a zöld egyházak nemzetközi hálózatának továbbépítésére, tanítsák azt az életstílust, ami a fair kereskedés, az elégséges gazdasági elvét és az emberi család megbékélése elvét követi, „és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek” (Róma 6,13);
· szervezzék meg és ünnepeljék a teremtés hetét, ami szeptember 1-ével kezdődik, s ehhez társuljon böjtölés, elmélkedés, spirituális megújulást elősegítő szolgálat, amiben megerősödünk Isten teremtett világa iránti személyes és közösségi felelősségünkben, kapcsolódva az 1Mózes 2,15-höz, ahol Isten az embert a kert és a föld művelőjévé és őrizőjévé rendelte;
· mindenféle keresztyén hagyomány és egyház hozzájárulását kérve az evangélium ökológiai dimenziójának a kibontásához és terjesztéséhez, ezért emlékeztetnek az efézusi levél üzenetére: „Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek általa és mindenekben” (Efézus 4,2-6)”…
Írta és a szövegeket fordította: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
(Ez a cikk részlet a nemsokára megjelenő tematikus ökológiai füzetből, a KDNP Protestáns Műhely Tanulmányi Füzetek ötödik számából/kötetéből)
Kiegészítő információk:
Dr. Békefy Lajos, Mit tehetünk az öko-reformációért, Presbiter, XXI. évf. 5. szám, 2012. szept.-okt., 19-20. o.
Dr. Békefy Lajos, Öko-reformáció – Isten szereti, óvja a vizeket, Presbiter, XXIII. évf. 5. szám, 2014. szept.-okt., 22. és 24. o.; Napjaink dilemmái – protestáns válaszok, V. fejezet: Gondoskodás a környezetről, klímaválság, ökoetika, Szalay László, szerk: Dr. Békefy Lajos - Dr. Birkás Antal, Budapest, 2015, Barankovics Alapítvány, 127kk.o.
