Ez az új norvég bibliafordítás harminc év óta az első ilyen vállalkozás – mondja Stine Smemo Strachan, a Társulat egyik vezetője. Eredetileg 25 000 példányt terveztek kiadni, de mivel ezt  gyorsan elkapkodták, újabb 79 ezer példányt nyomtattak. Biztosan nem csak hitüket aktívan gyakorló evangélikusok vásárolják az új fordítású Bibliát hanem olyanok is, akik más felekezethez tartoznak, illetve egyszerűen csak érdeklődnek a Szentírás után. Az oslói és más városokban működő könyvesboltokat és terjesztőket valósággal megrohamozták az érdeklődők. A bibliafordítás valóságos kulturális eseményé vált. A Jó Hírt az eredeti héber és görög szöveg alapján teológusok, nyelvészek, irodalmárok hozták olyan szintre, hogy az a mai embert hatásosan tudja megszólítani.

A norvég államegyházról

A Norvég Egyháznak, ami evangélikus államegyház, a 4,9 milliós lakosság 80 %-a tagja. A norvég kormányzati web-oldal szerint 10 norvég közül nyolc tagja a Norvég Egyháznak. A lutheri-evangélikus irányzatú egyház 1537 óta – Dániához hasonlóan – hivatalos vallássá lett az északi országban, amikor is III. Christian dán-norvég király katolikus hitről áttért a reformált hitre, amit Luther tanításait követve vett fel. A király nevéhez fűződik az államegyházi rendszer kialakítása, amit 1660-ban az abszolút monarchia bevezetése végleg megszilárdított. A királynak joga püspököt, teológiai tanárt vagy lelkészt kinevezni, akik állami hivatalnokok. Az egyház felépítése püspöki-zsinati rendszerű, „felülről lefele” építkező, 1 284 gyülekezettel, 106 egyházmegyével, 11 püspökséggel. Az egyháznak a mindenkori király a feje, aki „hivatalból” evangélikus. Költségvetését a norvég parlament határozza meg. A 85 tagú Egyetemes vagy Főzsinat évente egyszer ülésezik, amikor a legfontosabb és aktuális kérdésekről döntenek. Hivatalból tagja a zsinatnak a számi népcsoport két képviselője is, akik a Számi Egyházi Zsinatot jelenítik meg a Főzsinatban, ahol legutóbb arról határoztak, hogy sokkal hatékonyabban fogják az elkövetkező öt évben integrálni őket, mint eddig.

Kik a számik, sarkköri „rokonaink”?

A számi finnugor eredetű népcsoport, nyelvük a finnhez, észthez hasonló, nyelvtanában pedig a magyarhoz is.  Őket tartják az északi vidékek őslakóinak. Ma kb. 150-160 ezerre tehető lélekszámuk, négy ország területén élnek: Norvégiában, Svédországban, Finnországban és Oroszországban. Lappoknak is nevezik őket. Főként rénszarvastartásból élnek, de kenyerüket vadászattal, halászattal és kézművességgel is szaporítják. Vallásukat tekintve jó részük evangélikus, de van közöttük ortodox is, főként az orosz területen. Nemzeti ünnepük február 6., ezt mindegyik országban megtartják. Himnuszuk 1906-ban keletkezett, külön zászlójuk van. Hagyományos vallásuk a sámánizmus volt. 

 A keresztyénséget római katolikus misszionáriusok vitték el hozzájuk a korai 13. században. A reformáció hatására az evangélikus hitre térítés némelykor igen határozott módon történt, így otthon a hagyományos ősvallást gyakorolták. „Vasárnapi” keresztyének voltak sokáig. A norvég egyházba térítésük a „számik apostola”, Nyugati Tamás nevéhez fűződik az 1720-as években. Ekkor került sor sieidi-nek nevezett természeti templomaik, ember alakú kőfaragványaik ledöntésére, álda-nak nevezett szent hegyeik elhagyására. Történelmük sötét korszakának nevezik az erőszakos térítéseket, melyek az 1850-es évektől kezdődtek, s jó fél évszázadon át tartottak. Oroszföldi rokonaikat egy Trifon nevű ortodox szerzetes térítette át az „igaz hitre” a 16. században. Számi nyelven, mely négy nyelvjárást foglal magába, az ume-számi nyelvjárásban jelent meg az Újszövetség 1755-ben, az első teljes Szentírást 1811 óta olvashatják rénszarvas szánjaikon és jurtáikban is „északi rokonaink”. 

A Számi Egyház a multikulturális testvériség felé

 Azóta, hogy a norvég politika elismerte saját Parlamentjüket, a Számediggit 1989-ben, megindult erőteljesebb integrációjuk a Norvég Egyházba, de két külön püspökségben, illetve saját egyházi „önkormányzattal”, azaz zsinattal. A hivatalos Norvég Egyház 1997-ben kinyilatkoztatta: jóvá akarja tenni a számik ellen vallási alapon elkövetett korábbi vétkeket. Sok helyütt jurta-szerű nagy sátorban tartják az istentiszteleteiket. A számi zsinatnak Tore Johnsen a vezetője, Rávdná Turi Henriksen a főtitkára.  Az iskolázás következtében norvégül is értenek, ezért jelent nekik is nagy eseményt a Biblia modern fordítása, és tetszetős kiadása, ami így a szelíd integráció további, mindennapi eszköze lett. Jens-Petter Johnsen főzsinati szóvivő elmondta: a következő öt évben még erőteljesebbé kívánják tenni a számik részvételét a norvég egyházi életben is. „Azt szeretnénk, ha a számi egyházi élet valóban egyenrangú és természetes része lenne a Norvég Egyház életének a multikulturális testvériség szellemében”.  A Norvég Egyház 2011-es Főzsinata határozatba foglalta, hogy a számik az egyházon belül élhetik a maguk sajátos közösségi életét, s mint ősi népet a norvégok is tiszteltben tartják őket. 2012-2016 között új lelkészi állásokat hoznak létre, és szorgalmazzák további számi származású lelkészek kiképzését, anyanyelvükön mondhatják a liturgiát, lesz új bibliafordításuk, tanulhatják népük és egyházuk történetét anyanyelvükön. Az iskolákban is használhatják nyelvüket. A számik a skandináv országokon keresztül EU-tagok. Érdekes és színes, s talán kissé titokzatos népcsoportját képezik kontinensünknek, s minden bizonnyal a világ lutheránusságának is.

Írta: Dr. Békefy Lajos