Mire lehet még jó Ferenc pápa párnapos lengyelországi látogatása a katolikus világifjúsági találkozón túl? Nekünk, magyar protestánsoknak például arra is, hogy az alkalomhoz illően, „polonézben”, jellegzetesen lengyel zenei formában adjuk elő a hányattatott sorsú, mégis istenáldotta ottani protestantizmus rövid történetét. Ami például olyan meglepetésekkel is szolgál, mint genfi reformátorunk, Kálvin több mint két tucat levele, illetve utalásai leveleiben a korabeli lengyel reformátorokra, a hitújítást pártoló litván és lengyel főurakra. A mai világtalálkozó fő színhelye, Krakkó közelébe is több levelet küldött Kálvin. Dluska grófnőhöz, aki két nemes ifjú fiát küldte lelki pallérozásra Zürichbe, akikkel Kálvin is találkozott. Volt a lengyel történelemnek olyan pár évtizede, amikor a protestantizmushoz csatlakozottak száma több volt, mint a katolikusoké. Nem volt mindig „katolikus ország” történelmi rokonunk. S hogy miért még a „polonéz”? Mert bizony „megtáncoltatta” a lengyel protestantizmust is a történelem. Voltak olykor haza nélküli egyház, máskor meg idegen egyház – otthon. Szóval volt „protestáns, református polonéz”! Meggyőznek erről Kálvin levelei, melyek már akkor figyelmeztettek a belső széthúzás buktatóira. S erről 2017 előtt kiváltképpen nem szabad hallgatnunk.
„Kicsi a bors, de erős” – Az Evangéliumi-Református Egyház születése
A lengyel testvéregyház születését részben saját belső történelmi dokumentumaik, egyháztörténetük segítségével ismerhetjük meg, részben reformátorunk, Kálvin János mintegy 25 fennmaradt levelén keresztül is bepillantást nyerünk kezdeteibe, amiket meglepő szorgalommal és odafigyeléssel írt. Akkoriban ez volt az irány: Figyelő szemeteket Krakkóra vessétek! Kálvin szinte bábáskodott, sőt harcolt a lengyel reformátusságért, a bibliafordításért, iskolákért, új lengyel nemzetért. Ennek az egykoron szinte az egész lengyel nemességet a protestantizmusra hajlító szellemi-lelki befolyásnak köszönhetően még ma is él egy erős protestáns kisebbség az országban. A ma katolikus többségű országban 2014-es adatok szerint 38,5 millió lakos él, közülük 91% a római katolikus egyház tagja. A protestánsok összesen 145 600 lelket számlálnak (2%), köztük a legnépesebb a lengyel evangélikus egyház (kb. 70 ezer taggal). A Lengyelországi Evangéliumi-Református Egyháznak közel 3 500 tagja van, akik hitüket nyolc gyülekezetben gyakorolják (Varsó, Lódz, Zelów, Belchatów, Kleszczów, Zychlin, Strzelin), de vannak kisebb közösségek Poznanban, Wroclawban és Gdanskban is. Országos negyedéves lapjuk a Jednota (Testvér) már több mint 90 éve. Nowiny, Hírek, újdonságok címen havi egyházi értesítőt adnak ki. További hasznos információkat találhatnak az érdeklődők országos honlapjukon, amelynek címe: http://www.reformowani.pl/
Genftől Vilniuszig – 1555: Unió
A lengyel reformátusság története – bizonyos tekintetben hasonlóan a magyar református egyháztörténethez – erőteljesen ráépült Kálvin genfi és Zwingli zürichi reformátori tevékenységére. Valójában a reformációnak az adott lengyel földön lendületet, amikor 1525-ben a római katolikus I. Zsigmond király elfogadta vazallusa, Brandenburgi Albert evangélikus herceg önállósulását, aki ennek következtében létrehozta a világ első protestáns államát, Poroszországot. Bár Zsigmond ellenzett mindenféle új gondolatot, mégis a lengyel és litván humanista gondolkodók egyre behatóbban tanulmányozták, tanulmányozhatták a református teológiát. A legbefolyásosabb csoport Krakkó körül alakult ki, ahol már volt nyomdászat, egyetem. Bizonyára nem véletlen, hogy Kálvin is ezt a régiót vette célba. Volt olyan év életében, amikor 10 levelet „menesztett” ott élőkhöz. Mint például a Krakkó közeli Iranovic kastélyában élő Agnes Dluska grófnőhöz, aki Zürichbe küldte két fiát, hogy az evangéliumi tanításokat elsajátítsák. Kálvin 1555. december 29-én kelt levelében dicséri az evangéliumi anyai szeretet gyönyörű példáját. Johannes von Tarnowhoz, Krakkó várnagyához írt üzenetében pedig a reformációt állammegtartó erőként ajánlja a nemes úr figyelmébe. Andreas von Tricez krakkói tudóst bíztatja a Biblia mihamarabbi lengyelre fordítására.
Polák földön az első református istentiszteletet 1550-ben tartották Pinczówban, szintén egy Krakkó közeli kisvárosban. Itt tartottak 1563-ig 22 kálvinista zsinatot, Mikołaj Oleśnicki presbiter, nemes úr védelme alatt. Ő alapította az első protestáns akadémiát Lengyelországban, ebben a városkában. Így született meg a Kisebb Lengyel Testvériség, a Jednota Małopolska.
Közben az ország északi részén megalakult egy másik református egyház. A Cseh testvérek, menekülve az üldözés elől, amit hazájukban I. Ferdinánd Habsburg császár indított el, letelepedtek az északi vidékeken. 1555-1570 között 64 gyülekezetet hoztak létre. Központjuk Leszno lett, patrónusuk a református Leszczyński nemesi család volt. Így jött létre a Nagyobb Lengyel Testvériség, a Jednota Wielkopolska. Mindkettő a protestantizmus református irányát követte. 1555-ben uniót, egységet alkottak. A nagyobb ág egyre inkább presbiteriánus jellegűvé alakult, a kisebb ág szigorúan zsinati, hierarchikus szerkezetű maradt.
A litván Radziwill nagyherceg döntő szerepe – Kálvin „szent reformációt” sürget Lengyelhonban!
„Fekete” Mikolaj Radziwill nagyherceg Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna ura volt. Előszeretettel fogadta udvarába a reformátor prédikátorokat. Már az első református zsinatokat oltalma alá vette. Kálvin feltehetőleg hat vagy több levelet intézett hozzá. 1555 februárjában dicséri azért, mert a lengyel reformáció élére állt pártfogóként, s minden eszközzel támogatja a Biblia lengyel nyelvre fordítását. Még ebben az évben, későbbi levelében méltányolja kiállását a lengyel egyház újjászületése mellett, s azt kívánja, hogy a lengyel király is oltalmazza „a szent reformációt”. 1560. augusztus 11-én Genfben kelt levelében Kálvin szinte értekezést fogalmazott meg, s küld Vilniuszba a nagyherceghez. Ebben emlékezteti őt a lengyel nemzet keresztyén nemeseinek kötelességeire. Legfőképpen arra, hogy „Isten a lengyel birodalmat páratlan joggal ruházta fel, aminek következtében a nemesség többsége elhagyta az istentelen, pogány szokásokat, amivel az igaz istentiszteletet bemocskolták.” 1561. október 9-én írta Kálvin mostani ismereteink szerint utolsó levelét Radziwillnek. Ebben prófétai erővel és nagy politikai, egyházi felelősséget követelő módon írt:
„Egész Lengyelországnak és különösképpen Litvániának gratulálok ahhoz, hogy a tiszta hit mind nagyobb haladást ér el nálatok, és Isten Országa új hajtással minden irányban terjed… Csak egyet kívánok még: a jövőben legyen gondotok arra, hogy a gyülekezetektől ne rabolják el lelkészeiket, s így tegyék tönkre azokat. Az iskolák a lelkészek számára legyenek veteményeskertek, és a mennyei tanok kincseskamrái. Ezért gondoskodni kell arról, hogy lehetőleg minél több fiatal kapjon képzést teológiából és minden jó tudományból.”
Johannes a Lasco és az egyház szervezése – az ország 65%-a protestáns lett, megszületett a teljes Biblia
1556-ban (lengyelesen) Jan Laski visszatért Nyugat-Európából, és elkezdte segíteni a Lengyel Református Egyházat. Látva, hogy az új király, II. Zsigmond Ágost szimpatizál a reformáció ügyével, Laski megpróbált megfogalmazni egy olyan hitvallást, amit a két református egyházi irány, valamint az evangélikusok is el tudnának fogadni. Sajnálatos módon 1560-ban, még a munka befejezése előtt meghalt. Isten különös módon használta fel fáradozásait. A hitvallás-hiányt pótlandó 1563-ban a II. Helvét Hitvallást fordították le lengyelre, amit a litvánok és a Kisebb Lengyel Testvérek is elfogadtak. 1570-ben a Cseh testvérek, a két református egyház és a lutheránusok is beleegyezésüket adták egy lengyel hitvallás, a Sandomir Konfesszió kidolgozásához (Konfesja Sandomierska), ami valójában a II. Helvét Hitvallás békéltető jellegű átdolgozása volt. 1573-ban a lengyel protestánsok ezzel elvileg lezárták a vallásüldözések korát, Európában akkor egyedülálló módon. Ekkortájt a Parlamentnek és a törvényhozásnak 65 %-át protestánsok tették ki Lengyelországban. A reformátusok pedig sorban nyitották meg – Kálvin intésének és kérésének megfelelően – magas szintű iskoláikat, kiadták az első teljes lengyel nyelvű Bibliát. Hat éves fordítói munkával Pinczówban, Krakkó közelében folytak a tudós munkálatok. Végezetre Radziwill nagyherceg költségén 1563-ban Brest-Litovskban adták ki, ez lett a Biblia Brzeska…
(Folytatjuk)
Írta: Dr. Békefy Lajos
