A reformáció szülőföldjén, Németországban egy éve adják ki annak az ünnepi és tudományos-ismeretterjesztő sorozatnak a füzeteit, amely 2017, a reformáció 500. évfordujlójának a méltó előkészítését van hivatva segíteni sok más, nagyszerű program mellett. Ebben a füzetben meglepő és első olvasásra igencsak ünneprontó sorokat olvasunk Erwin Iserloh egyháztörténésztől, aki a hatalmas RGG (Vallás a történelemben és a jelenkorban) sorozat 8. kötetéből idézi M. Schulze szócikkét a Luther-féle tételkiszögezésről. Nevezetesen arról, hogy a kollektív történelmi tudat képe szerint azon a napon, azaz 1517. október 31-én, szombaton Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95, egyesek szerint 97 tételét. De a valóságban mégsem. Szerintük ez a 19. századi német nemzeti protestantizmus túlzása volt. Kalapács helyett csak lúdtoll lett volna a világformáló tézisek médiuma? Toll és papír? Mint akkor, idén szintén szombatra esik október 31. E különös egybeesés nyomán formálódtak gondolataink…
ISTEN FORRADALMA AZ AKKORI BANKVILÁG ELLEN
Nyilvánvalóan, a toll és papír jobban illett az akkor még szerezetes Luther kezébe, mint a kalapács. Ő a cellacsend mélyén csak azon háborgott, micsoda korrupció bűnbocsátó cédulákkal intézni el az emberek lelki megtisztulását, Istenhez térését. Mit tudhatott akkor még, s később is az imádkozó szereztes az akkori világ egyik legnagyobb korrupciós ügyletéről, amiben az akkori bankvilág, a pénzügyi hatalom és a pápai lelki nagyhatalom szövetgségesként egymásra talált? Hogy az egyház súlyos pénzügyi nehézségeit, tartozásait például a Fuggerek felé és által úgy hozza rendbe, hogy a legérzékenyebb kérdésben, a bűn-bűnelengedés lelkileg mindig manipuálható krízisjelenségében nyergelje meg a lelkiismeretet, s vágjon pénzhozó eret a tömegek és egyének lelkiismeretén? És hatalmas tartozásait még nagyobb adóssággal próbálja rendezni! Micsoda démoni találmány volt a bűnbocsátó cédula?! Valós célja nem lelki volt, nem is lehetett, hiszen Istennel nincs, nem lehet soha ilyen alku, a bűn megbocsátása nem bankügylet! Mégis ezt a hamis tudatot táplálta a világba, milliókba az akkori egyház és a pénzügyi hatalom. Ebből az erfurti szerzetes mit sem látott. De látta a jéghegy csúcsát, a bűnbocsátó-cédulás papok vásári üzletelését, a megszeppent és becsapott tömeg tolongását német földön, meg Itáliában, Rómában, hogy a nagy lelki üzletelés szerencsétlen áldozatai miként járnak térden csúszva kanosszát a Szent Szék és más „szent helyek” előtt. S ez bőven elég volt Luthernek, hogy megfogalmazza tételeit. Isten akarata ment ezzel teljesülésbe azon a szombaton, azokban az években, nem pusztán a bankvilág háttérakarata! Isten minőségi forradalma kezdődött el akkor az emberi manipuláció, a lelki cselszövés minden csűrcsavara ellen! Bekövetkezett az, ami József történetében tanulságképpen évezredekkel azelőtt sorsfordító jelentőségűvá vált: „Ti rosszat terveztetek ellenenem, de Isten terve jóra fordította azt” (1Móz 50,20).
KALAPÁCS, SZÖG HELYETT TOLL ÉS PAPÍR! – VILÁGFOMÁLÓ ALAPIGAZSÁGOK
De miből indul ki a mai egyházörténész, s miért? Így érvel: „A reformátor soha nem beszélt ilyen aktusról, nevezetesen a 95 tétel kiszögezéséről. Jóval később történt tudósítás a tézis-kiszögezésről, mégpedig olyanoktól származik ez, akik 1517-ben nem is voltak Wittenbergben”. Erre a kételyt támasztó megállapításra nemsokára jött a mai tudományos válasz, ami kritikusan éppen az ellenkezőt állítja. Némiképpen és szűk körben módosítva csak a kalapácsos Luther-képet. Ez a sokkal szelíddebb beállítás arról szól, hogy a Luther korabeli egyetemeken szokás volt fontos információkat, közleményeket, hirdetéseket az egyetemek kapuira kitűzni. De ezt a közhírré tételt általában nem a professzorok, hanem a pedellusok, az iskolaszolgák, gondnokok végezték el helyettük. Nem valószínű, hogy Luther vitatételeit csak a vártemplom ajtajára tűzte ki, hanem más templomok, s az akkori egyetem ajtajaira is közhíré tétel okán. S hogy ő tette ezt vagy mások kalapáltak? Így volt vagy sem, valójában az ügy szempontjából érdektelen. A reformáció és igazságai ugyanis befutották a nemzetek tudatában azt a nagy utat, amelynek következtében népeket emelt fel Isten a nemzeti nyelvre fordított Biblia csodájával és lelki erőművével. A történelem Ura európai kultúrát teremtett, tudományt és közműveltséget, iskoláztatást és toleranciát hozott létre. A seregek Ura Fia evangéliumával, a mélységben felragyogó fénnyel megszüntette kontinensünkön az analfabétizmust. A királyi egyeduralom helyében lassanként a demokráciát, az Isten előtti és az emberek közötti egyenlőség evangéliumi értékét tette közkinccsé. Ő volt, Aki irodalmat, beszédkultúrát gazdagított, lelki tartást, erkölcsi erőt támasztott Európa és az Új Világ nemzeteiben. Nem elég bizonyíték ez arra, hogy mégis csak belássuk, felismerjük és elfogadjuk, hogy hatalmas szellemi és tudati, hitbeli és ismeretbeli minőségi világforradalom indult el azon a szombaton ott Wittenbergben? Ki vitathatná el ezt ma? A hitújítás egyházai pedig akkor és azóta is hűségesen ápolták és adták tovább a legdrágább kincset, az evangélium tiszta fényét az azóta ezerszámra, ma már 2800 nyelvnél is többre lefordított és kiadott Bibliát. S énekelték a négy égtáj felé a zsoltárok, lelki énekek közösségformáló nagy élményén át a világfundáló elveket, az „Erős vár a mi Istenünk” dallamára ma is szándékerősítő, s a lelkekbe lecövekelt sarokigazságokat: Egyedül Krisztus – egyedül a Szentírás – egyedül hit által – egyedül kegyelemből – egyedül Istené a dicsőség.
KOMMUNIKÁCIÓS ÉS MÉDIAFORRADALOM
Isten szólt és szavára lett világosság, élet. Urunk a beszéd, Szava, dábárja, logosza által, a kommunikáció ezen ősformáival galaktikákat és embert alkotott, hívott létre. S mindezt bár iszonyú energiák kozmikus robbanásaival, afféle teremtésoratórium milliárdnyi decibeles hangkíséretével, és energialöketeivel hozta létre, de aztán csönd lett. A megolkotott világ fölötti gyönyörködés csendje. Majd halkan megalkotta az embert, akivel elkezdett susogva, mintegy a szellő lágy hangján beszélni – ugyanaz az Alkotó. Mert Neki beszédes közössége volt teremtményével– előbb szólt, s aztán szava nyomán köze, közössége lett „szíve és keze” alkotásához, szeme fényéhez. Ekként lett ez a reformációban is. Szólt Isten – és Luther, meg mások meghallották a beszélő Isten csendteremtő, s benne ismeretközlő, kijelentett titkokat átadó Szavát, s elkezdték Őt hallhatóvá, olvashatóvá, érthetővé tenni mindenkinek! Lefordították, nemzeti nyelvekbe öltöztették az Egyetlent, hogy megtudjuk: miután Isten sokszor és sokféleképpen szólt az atyákhoz próféták által, a végső időkben szólt hozzánk Fia által (Zsid 1,1-2). És a Teljességnek tetszett, hogy Jézuban lakozzék a földön, s mi az Ő teljességéből vettünk fényt, erőt, Lelket, hitet, teológiát, tudományt, művészetet – új életet a reformáció nyomán. Ezért az égi, mennyei tudásért, embert szabadító, üdvözítő hitért hozta létre Isten előrelátó tervezéssel a reformáció előtt a szkriptográfia, a pennával írás korát, majd a reformáció nagy médiumaként, hordozóeszközeiként a Guttenberg-galaxis, a tipográfia megannyi nyomdacsodáját és nyomdatermékét. Micsoda időzítés, micsoda isteni előrelátó tervezés! Nyomda és bibliafordítások hatalmas, népek sokaságában alkotó energiákat felszabadító egyedi történelmi találkozása! Égi-földi constellatio magna, nagy együttállása mindennek, ami csak kellett ehhez! Kétely és kérdőjel ide-oda, ez tette pártalan eseménnyé a reformációt.
És mert Isten így akarta, lettek, támadtak bibliafordító prédikátorok, Luther, akinek volt olyan év, amikor újszövetségi fordítását több, mint harmincszor adták ki. És jöttek angol és holland bibliafordítók, és terjedt az Ige finnül, dánul, svédül, majd hamarosan magyarul, meg lengyelül, sőt erdélyi közvetítéssel románul is!
ÉGRE FÉNYLŐ KULTÚRCSODÁK MAGYARHONBAN IS – KINCSES KORSZAK
És születtek röplapok, flugbletterek németül és magyarul, lettek pamflettek, gúnyrajzok, hogy a pápai, egyházi visszásságokat közérthetően leleplezzék, s íródtak százszámra traktátusok, hogy az evangélium igazságait az „magyar és más népecnek” elregéljék. És történtek hatalmas, égrefénylő kultúrcsodák Magyahonban is. Hiszen adott Isten Jézus Krisztus ügyéért lángoló és fáradozó, bujdosást és üldözést is vállaló prédikátor nyomdászokat, hogy az akkori idők komputerén, a hátukon cipelt ólombetűk segítségével ahol csak lehett, nyomtassák, terjesszék a jó hírt, az ingyen kegyelemről szóló evangéliumot. És csak a reformáció századában, szűk 70-80 év alatt lett szépséges és ébredő hitű Hungáriában Eperjestől Brassóig, Kassától Kolozsvárig, Debrecentől Pápáig, Sárváron át Vizsolyig e népnek 31 nyomdája! Soha előtte, soha utána nem volt ilyen kincses korszaka hazánknak! Erdély evangélistája, Honterus János Brassóban alkotott, a magyar Luther, Dévai Bíró Mátyás Debrecenben oktatta a helvét hitvallást lutheránusként, Heltai Gáspár kinyomtatta a protestáns márítorokról szóló művét, a Hálót (1570) saját nyomdájában, meg a Magyar krónikát (1575). Huszár Gál Magyaróvárott és Pápán öregbítette a zsoltárok ismeretét és éneklését nyomtatott psaltériumával, zsoltáros és imaköny- vével (1560), hogy csak néhány példát említsünk. És ez a jéghegy csúcsa! Gyönyörű égi-földi tájolás lett ebből, aminek nyomán népünk fiai és lányai lelkére szállt, majd fészket rakott ott a magyar nemzettudat, a természetes, határok nélküli európaiság, meg a protestáns testvériség!
Tökéketesen igaza van kortársunknak, az Indiában élő és alkotó protestáns filozófusnak, és teológusnak, Vishal Mangalwadinak, aki 2011-ben angolul, 2014-ben pedig németül is megjelent 600 oldalas könyvében a szubkontinensről, kellő távolságból nézve és értékelve Európa európaiságát, azt jegyzi le a KÖZÉP KÖNYVE, a Biblia c. könyvében: a századok forradalma nem jöhetett volna létre Európában a bibliafordítások nélkül. Ezek megváltoztatták az akkori világot, olyannyira, hogy megszületett az az intellektuális és lelki foradalom, ami a mai napig érezteti hatását a képzés demokratizálódásában, a tudományban, a nemzettudat felerősítésében, s oly sok területen. Éppen ezért mai figyelmeztetése mélyen elgondolkodtató: „Barátaim, nektek Európában nem az iszlám a fő problémátok, hanem az, hogy elhagytátok az Igazságot, a reformáció igazságát, s ezért szabadságotok is veszélyben forog! Nyugat új reformációra szorul. Isten és Krisztus nélkül el fog veszni!”.
AHOL HIVATALOS ÜNNEP OKTÓBER 31 – MIRE VÁRUNK?
Németország számos tartományában hivatalos ünnepnap, s így munkaszüneti nap a reformáció születésnapja, október 31. Brandenburg, Mecklenburg-Vorpommern, Szászország, Sachsen-Anhalt és Thüringia Tartományban piros betűs ünnep. Svájcban november első vasárnapján ünneplik a hitújítás születésnapját. Ausztriában a protestáns gyerekeknek szabadnap október 31., ugyanígy a protestáns munkavállalók is élhetnek istentisztelet látogatási jogukkal munkaidőben! Szlovéniában is hivatalos ünnepnap, hiszen a szlovének reformátora, Primoz Trubar a szlovénség számára nemzeti nyelven adta át az evangéliumot, s így megteremtette az irodalmi szlovén nyelvet. Tanítványa, Jurij Dalmatin 1584-ben adta ki a teljes Bibliát szlovén nyelven. 2006 óta a katolikus többségű Chilében is hivatalos állami ünnepnap október 31. Mégpedig azért, mert a protestánsok igen sokat tettek az ország kulturális, gazdasági jólétéért. A reformáció 500. évfordulóját, 2017. október 31-ét az EKD (= Németországi Protestáns Egyház) hivatalos országos ünnepnappá szeretné tenni. Ennek érdekében megkereséssel fordultak a Bundestaghoz és a kormányhoz. Nálunk, ahol közel 3 millió protestáns él egy tömbben (református, evangélikus, és az újabb protestáns közösségek), e tekintetben is késés mutatkozik a katolikus többségű Chiléhez, a szomszédos Szlovéniához vagy akár az osztrákok részleges munkaszüneti napjához képest. Van hát mit reformálni a reformáció ünnepe hivatalossá tétele érdekében házunk és hazánk tájékán, hiszen a magyar-honi protestantizmus számarányait, kulturális, nemzettudat formáló és értékteremtő erejét tekintve mégis csak megelőzi Chilét, Szlovéniát és Ausztriát is…
MA FELZENGENEK AZ ÚJ LUTHER POP-ORATÓRIUM DALLAMAI
Ezen a napon, az istenadta fényes, napos szombaton gondolatban mint egykori wittenbergi diák végigsétálok egyetemi lakhelyemtől, a prédikátori szemináriumtól a Luther-utcán át, a főtér szép német házai előtt egészen a vártemplomig. Az őszi friss csendben odalépek a történelmi templom fém borította tézis-ajtajához. És emelkedő szívvel, némileg megrendülten köszönöm meg a Világ Világosságának azt, ami akkor, azon a szombaton innen elindult. Fújta-e az őszi szél akkor errefelé a tézisek lapjait? Ki tudja, talán igen, talán nem. Egy azonban biztos: az a másik Szél, a Lélek, melynek zúgását hallod, de nem tudod honnan, s hová tart, ma is zúg. Az pedig az a Lélek, akit Urunk ígért meg, majd küldött el erre a világra, s akiről megígérte: Ő elvezet titeket minden igazságra. Isten áldott Lelke áradt ki akkor Európára egy szerzetes Őreá figyelő alázatán át, Lélek-kitöltés támadt a tézisek betűin át – s lett fény, ébredés, megújulás, új egyház, új erkölcs, új Európa, új Magyarország. Nem elég ez? És ott a wittenbergi vártemplom ajtaja előtt ma is eszembe jutnak Illyés Gyula halhatatlan kérdései: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen / magyarság, ha nincs - Kálvin?”. Kérdezzük tovább bátran: Volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Luther?
Mily különös, hogy éppen ezen a mai napon van 3000 énekessel, zenésszel a Luther pop-oratórium ősbemutatója a dortmundi Westfallenhalle-ban. Énekelni pedig arról szoktunk, aki, ami annyira él, hogy még ma is inspirál erre. Igen, a reformáció csodadolgokra inspirál ma is. Emellett az emberi kételyek kis kérdőjelekké törpülnek, szélsodorta falevelekké válnak. Ma vannak, holnap nincsenek, s ha támadnak újak, azokat is elfújja A SZÉL – az isteni Szent Lélek! A mi református szívünknek mai ünneplésében is oly’ kedvesek a nagy erdélyi bujdosó református, Wass Albert sorai, amint emlékeztetésre méltó verséből, az Üzenet haza címűből, amit 1948-ban a Bajorerdőn jegyzett le, hozzánk szól a Szél:
S a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.
Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.
Áldott, szép, lelket emelő, szívet, látást tisztító október 31-ét a Kárpátok alatt minden ünnepelni vágyó léleknek!
Írta: Dr Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
