Meglehetősen bizarr, vagy enyhébben fogalmazva is különös, hogy egy fiatal zeneszerző, Tommy Ballestrem azzal lepi meg a nagyérdeműt, hogy nem saját kompozíciójával rukkol elő mondjuk az általa csodált Beethoven tiszteletére, hanem könyvet ír a keresztyénség védelmében. Márpedig ez a kifejezett szándéka nemrég megjelent könyvével. Vajon miért, s mit ír erről a témáról egy mai zeneszerző? (Forrás: pro-mediemagazin.de; kath.net; fe-medien.de)
A muzsikus lélek szenzibilitásával azon háborodott fel az ifjú Ballestrem úr, hogy egyre több keresztyéntől hallja, szégyellik vallásukat, s az iszlámot kezdik respektálni. Miért? Az erő(szak) megnyilvánulásai miatt? A vallási tágasság miatt, amivel belefér az iszlámba a kegyes napi ötszöri ima, meg esetleg a napi ötszöri gyilkolás is, valamelyik szélsőséges iszlám katonai csoportosulás tagjai részéről? Szóval a muzsikus lélek nem véletlenül háborodik fel? Márpedig ez indította vélhetően arra, hogy a keresztyénséggel szembeni, manapság tapasztalható ellenségeskedés láttán tollat ragadjon, laptopja elő üljön, s megírja könyvét 150 oldalon, afféle apologetikát. Muzsikus apologetikát. Nem az óegyházi atyák részletességével, hisz’ arra ma már nincs idő. Olyan műfajban próbált alkotni Ballestrem, amit manapság, mivel nincsenek lényegi kérdésekről szóló nagy hitviták, már szinte csak történelmi tanulmányokból ismerhetünk. A szerző nagy vonalakban, tempós galoppban nyargal végig képzeletében az egyháztörténelem könyvtárakat kitevő 2000 évén. Nem semmi, mondhatnám meglehetősen merész galopp ez. A jézusi kezdetektől a remetekolostorok világán át a mai sokféle színű és árnyalatú világkeresztyénségig száguldoz. S közben friss szemmel különös dolgokra is felfigyel. De mire is?
Kényszer-keresztyénség római és germán módra
Látja, amit mindenki láthat: azt, ahogyan az első keresztyének kitartottak állhatatosan hitük mellett a bebörtönzés, az amfiteátrumokban a vadállatok elé vetés ellenére és sokféle üldözésben, amikor eleven fáklyaként égették el vagy akasztották fel őket. Mivel pedig az önkényes és nagyhatalmú, olykor tébolyult Cézárok, Nérók szobrai előtt nem borultak le, és elutasították a katonáskodást, az öldöklést, hát őket ölték meg. Viszont a kényszer hittérítések már ellent mondtak a keresztyénség lényegének, a szabadságnak, amit már Jézus, Jehosua neve is programként jelzett: Szabadító. S az is ellentmondott a Jézus-hit lényegének, hogy a keresztyén hitre érdekből áttért német vezérek kényszerrel hajtották a kereszt elfogadására alattvalóikat – fogalmaz a muzsikus Ballestrem - sajnos találóan. Így a századok alatt a keresztyénségbe idegen, pogány, militarista magatartásformák, „missziói” módszerek szűrődtek be. Az efféle módon „germanizálódott” keresztyénségben aztán igazi felüdülést jelentett a középkori kolostorrendszer megjelenése és ilyen kontextusban egyáltalán nem véletlenszerű elterjedése. A cluny apátság felépülése nyomán gombamód szaporodó kisebb-nagyobb kolostorok és közösségek a béke szigeteit jelentették sokáig intenzív imaéletükkel, szegénygondozó kegyességükkel, szociális szemléletükkel és szelíd életvitelükkel.
Keresztes lovagok Európa iszlám inváziója megakadályozására? Sötét folt: inkvizíció
Ebbe az összefüggésbe állítja bele a muzsikus-történész a keresztes hadjáratokat, azok harciasságát igyekszik enyhíteni azzal az állítással, hogy a keresztes lovagok valójában Európa iszlám invázióját akadályozták meg. És abban sem kíméletes, ahogyan a „belső terrorról”, a keresztyén múlt egyik legsötétebb vállalkozásáról, az intézményesült inkvizícióról ír. De itt is enyhíteni próbálja a történelmi brutalitást azzal, jogosnak tartja, hogy egy közösség hitének, meggyőződésének a védelmére kel akár máglyákkal, kerékbetörésekkel is. Az erőszak, a kényszerítés, vagy a meggyőződés miatti halálbüntetés, a keresztyénüldözés a keresztyén Európában keresztyének által, válogatott módozatokkal azért nem keltett nagyobb feltűnést és tiltakozást, mivel ez a bánásmód egész korszakokon át a reformációig, sőt az ellenreformáció alatt is társadalmilag elfogadott volt. Azaz a többség által elfogadott. Nem lehet csodálkozni, ha az üldözés véres eszközeit más égtájak felé exportáló Európára visszahull olykor a módszere.
Keresztyénség a látszatok csapdáiban?
Abban kétségtelenül egyet lehet éretni a szenzibilis muzsikussal, aki felcsapott egyháztörténésznek, hogy a keresztyénség lényegét a kulturális és környezeti hatások, meg az emberi esendőség következtében sok esetben félreértették, szándékosan félremagyarázták. Idegen és szándékával, törekvéseivel össze nem illő látszatokba csomagolták. Az egyensúlyteremtés belső igényének engedve, végül is Ballestrem azt is beteszi a mérleg serpenyőjébe, hogy mi minden pozitívumot adott a keresztyénség a világnak. Mert kétségtelenül sokat adott. A keresztyének indították el már nagyon korán a rabszolgaság felszámolását, ma így fogalmazzuk: felléptek az emberi méltóság védelmében, amiről a korabeli iszlámnak még csak sejtése sem volt. (Egyes képviselőinek még ma sem!). Hiszen a rabszolgaságot szinte a mai napig nem számolták fel mindenütt a zöld félhold és zöld csillagok alatt élők között. Gondoljunk csak a Boko Haram banditáira, akik saját feleségeiket is rabszolgasorba alázták. Ezek a nők igyekeztek is megszökni rabszolgatartó férjüktől, hol sikerrel, hol tragédiába és halálos büntetésbe esve. S ez már napjaink történése!
Iszlám rabszolgásítás kontra keresztyén szociális állam
A muzsikus szerző a keresztyénség és a hit pozitív alkotó erői és hatásai között tartja számon a tudományos fejlődést és az oktatás területén produkált hatalmas teljesítményeket. Ahogyan magyar módon fogalmazzuk: a hit és tudás, a templom és az iskola egységét. Helyénvalóan állítja: keresztyén felebaráti szeretet nélkül nem lenne ma szociális állam. A mennyei szférákat is bezengő keresztyén muzsikusok szellemi tájékozottságával vallja a szerző, hogy az egyházaknak tükröt kell tartaniuk a társadalom elé. Nem önmagukat, hanem az Ige, a Kijelentés, a törvény és az evangélium tiszta tükrét. Innen már csak egy logikai és valós hitbeli lépés a következő gondolat: az a társadalom, amelyik Isten nélkül képzeli el a maga létét, az féllábú vagy agyaglábú óriás, ami előbb-utóbb összedől. És az emberi méltóságnak sincs a muzsikus lelkű Ballestrem szerint más forrása, mint a keresztyén hit.
Konfliktusban pozitív erő a keresztyénség – de a könyv olaj a tűzre
„Olyan keresztyén erények, mint az állhatatosság, megbízhatóság, korrektség, szerénység, önmérséklet, teljesítménytudat és kötelességtudat az élősködő ügyeskedés helyett, valamint a felelősségérzet járulnak ahhoz hozzá, hogy a társadalmak alapértéke, a szabadság valóban működjék” – fogalmaz a nem szociáletikus zeneszerző nagyon is józanul. 150 oldalas műve meglehetősen nagy történelmi bizonyítóanyagát a keresztyénség 2000 éves múltjából bőkezűen ontja – ennek minden esendősége, hibája ellenére. A könyv előszavában Matthias Matussek merész megállapítást kockáztat meg: ez a könyv – írja – azért annyira fontos, mivel a szerző a legirreálisabb mítoszt korrigálja munkájával. A valóság ugyanis így néz ki: a keresztyénség Üdvözítője a kereszten még ellenségeiért is meghalt – Mohammed viszont lefejeztette ellenségeit. Ez a szembeállítás részben igaz, részben nem. Mohamed ugyanis első renden nem a lefejezéssel foglalkozott. Vajon a muzsikus-történész könyvéhez mit szólnak a németországi muszlimok? Kétségtelenül sok helytálló érve ellenére egy-egy fordulatával nem olajat önt a tűzre? Kiváltképpen a mai világhelyzetben keresztyéneknek, de muszlimoknak is nagyon ügyelniük kellene arra, mennyi féligazságot engednek meg maguknak – prédikációban, előadásban, médiában, és könyvekben. Bizonyára Tomy Ballestrem sem venné szívesen, vagy egyenesen felháborodna, ha mondjuk öt zongoraművét valaki csak félig játszaná, játszatná el. Mert az a zeneileg megfogalmazott „igazságnak” csak a fele lenne. Ennél többet nehéz mondani a jelenleg a Bajor Rádió zenei producerének könyvéről, ami már címében érzékelteti a kettősséget, a félemásságot: „Igen, de…”. Reméljük, és várjuk, hogy Tommy Ballestrem egyszer megírja másik könyvét is, aminek csak ennyi lesz a címe: „Igen…”. Ilyen egyszerűen és félreérthetetlenül. S hogy mire szólna ez az igen, azt kiforogná az idő rokkája – nagyon hamar…
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
