A görögországi Volos ortodox kolostorában, illetve teológiai akadémiáján tartották 2016. március idusán az EVT (= Egyházak Világtanácsa) szervezésében azt a konferenciát, aminek a témája ez volt: „Öko-teológia, klíma igazságosság és élelmezésbiztonság”. Az emberiség jövője, túlélése szempontjából rendkívüli jelentőségű konferencián Manifesztumot, Kiáltványt fogalmaztak meg és tettek közzé a jelenlévők. Ez Volosi Manifesztum címen kerül be a 21. századi keresztyénség történetébe (Manifesto on an ecological reformation of all Christian traditions). E sorok szerzője hálás azért, hogy már 2012-ben felvethette a Presbiter című lapban ezt a kérdést: Mit tehetünk az öko-reformációért? (XXI. évf. 5. szám, 2012. szept.-okt., 19-20. o.), majd 2014-ben erről írt: Öko-reformáció – Isten szereti, óvja a vizeket (XXIII. évf. 5. szám, 2014. szept.-okt., 22. és 24.). 2016-ban pedig a KDNP Protestáns Műhelye kiadásában megjelent esszégyűjteményben közölte Öko-trilógia a keresztyén ökológiai gondolkodás rövid történetéről. Isten iránti hála tölti el a szerző szívét, hogy első, ilyen témájú felvetését követően 4 évvel jelentős világszervezet tette elsőrangú témájává a környezeti válság sokrétű problémáját. A vasárnap sorra kerülő bakonybéli ünnepség felvezetéseként minden nap közlünk egy-egy részletet az esszégyűjteményből.
Szemleíró, fordító: Dr. Békefy Lajos Ph.D., a KDNP PM külügyi titkára
Manifesztum az összes keresztyén felekezet ökológiai reformációjáról
„Számos reformmozgalom volt a keresztyénség történetében. Ilyen reformmozgalmakat leginkább úgy értelmezhetünk, mint válaszokat a Szentlélek megvilágosító mozgására. Ez a tapasztalat fejeződött ki az ókori imában, ami Isten Lelke változást hozó tevékenységéért szólt: Veni, Creator Spiritus! A történelem különböző korszakaiban és bizonyos helyeken az ilyen reformmozgalmakat gyorsan kiváltották a különböző kihívások, aggályok és szükségletek. Ezt jól mutatják a különböző 16. századi reformációs irányok, de a benedeki és a ferencesi reformációk is, meg más hasonló törekvések. A protestáns reformáció 500. évfordulója, amit majd 2017-ben sok ezer protestáns ünnepelni fog, kiváló alkalom arra, hogy elgondolkozzunk az ’ecclesia semper reformanda’ elvről, s megfogalmazzuk, hogy a Szentháromság Isten mit tesz a mai világban… Az ökológiai reformáció szükségessége valamennyi keresztyén hagyományban és felekezetben felmerült a világ minden részén. A fő impulzusok, ösztönzések azokhoz az ökológiai rombolásokhoz kapcsolódnak, amiket kiváltképpen meg kellett tapasztalni azokon a területeken, amelyek a napjaink gazdasági erősségét jelentő régiók szélén, peremén találhatók. A keresztyénség ökológiai reformációja iránti igény és segélykiáltás is részben ezekről a területekről érkezett (Pacifik-térség, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika). Ezek a segélykiáltások visszhangra találtak azokban az egyházakban, melyek főként a Föld északi felében élő protestáns országok, amelyek korábbi történelmük során komolyan hozzájárultak a környezetromboláshoz a természeti források, az ipari termelés erőteljes fokozása és a fogyasztói életstílus révén… Életbevágó, hogy ezeket a segélykiáltásokat meghallják az egyházak, s válaszoljanak is ezekre, amelyek 2017-ben a reformáció jubileumára készülnek. A keresztyénség ökológiai reformációja viszont bűnbánat, megtérés és az összes keresztyén egyház megújulása nélkül nem fog menni! Ennek pedig ökumenikus méretben kell megtörténnie, és ki kell terjedjen az egész lakott földre. Az ökológiai reformáció hívása ezért nagy ajándék azoknak az országoknak, ahonnan a 16. században a reformációs mozgalmak elindultak, s ahonnan mindenhová elterjedtek. A keresztyénség ökológiai reformációjának a szükségességét vezető egyházi személyek is megfogalmazták korábban állásfoglalásaikban. Így Bartholomeosz, a „zöld” ortodox pátriárka ökológiai látomásában és Ferenc pápa legutóbbi enciklikájában, a Laudato Si-ben. Hasonlóképpen az EVT és más egyházi regionális konferenciák is. Azt valóban lelkesítő megfigyelni, hogy a mélyben és sok helyen elindult az a folyamat, ami az ökológiai reformáció szükségességét veti fel a világ szinte valamennyi egyházában 500 évvel a reformáció után...
Mit hoz magával a keresztyénség ökológiai reformációja? Kétféle erős kritikát hoz magával. Nevezetesen az ökológiai rombolást előidéző okok mélyebb keresztyén kritikáját, valamint a keresztyénség azon formáinak ökológiai kritikáját, melyek nem fogták fel az evangélium ökológiai dimenzióit. Ez utóbbi kritika az egyházakon belül és kívül egyaránt megfogalmazódik, s kifejezésre is jut laikus vezetők, teológusok, egyházi vezetők és nem egyháziak bírálatában egyaránt… Az ökológiai reformáció csak akkor lehet hiteles, ha annak alapja Isten akaratának mélyebb megértése, és az Ő munkájának mind teljesebb megismerése. Mindezt a különböző keresztyén területeken élők más-más jelképekkel is kifejezésre juttatják. A látomások kórusában szinte vezérszólamnak tekinthető az a felismerés, hogy Isten szeretete kiterjed az Ő összes teremtményére, a Jézus Krisztusban megjelent üdvözítés, szabadítás evangéliuma pedig a Szentlélek által az egész Földnek szóló üzenet. Az egyház életének eddig Isten mindent átfogó missziójában van helye. Ez a látomás alapozza meg Isten munkájának integrált szemléletét a teremtésben, a szabadításban és mindenek beteljesítésében. Ókori liturgiák, s kivéltképpen a keleti ortodox hagyomány eucharisztikus gyakorlata azt demonstrálja, hogy a természet elemei mennyire beleillenek az egyház megszentelő cselekményeibe… A reformmozgalmak gyakran indultak nagyon is lokális akciókkal, amint ezt Luther 95 tétele is jól bizonyítja, amikkel a wittenbergi vártemplom ajtajára kiszögezve bírálta a sok rossz egyházi gyakorlatot. Ez viszont megindított további és későbbi reformmozgalmakat is: az egészségügyben, a gazdasági igazságosság, a béke és a teremtett világ megőrzése tekintetében. Szervesen tartozik tehát hozzá a keresztyénséghez az ökológiai reformáció is.
Az ökológiai reformáció viszont nem valósulhat meg a teremtett világ teológiájának megújulása, illetve a felelős ökológiai magatartás kialakítása nélkül. Ennek érdekében szükség van elmélyült átgondolásra, tisztánlátásra, imára, és a keresztyén életgyakorlat megváltoztatásra, hogy ez is megszabaduljon a károkozástól, amit másokban vagy Isten teremtményeiben kelthetünk. Ehhez kell a kánoni bibliai szövegek újraolvasása, bizonyos keresztyén hagyományok, s gyakorlat kritikája, bizonyos történelmi felismerések, személyek és gyakorlatok felidézése is. Továbbá a keresztyén hit jelentőségének felülvizsgálata, a hatásos és kifejező jelképek újragondolására, keresztyén közösségek megújulása, a szolgálatok és a keresztyén misszió új formáinak kialakítása. A keresztyénség ökológiai reformációja középpontba állítja a széles körben folytatott bibliatanulmányozást, a kátékat, tanításokat, liturgiákat, énekeket, a keresztyén művészetet is, meg a lelkigondozást is. Az öko-gyülekezetek vagy a zöld egyházak példái terjednek. Számos földmentő, földőrző projekt gyökerét keresztyén talajban lelhetjük fel… Mindez reformációs viták közben valósult meg. Vannak, akik a status quo-ra ügyelnek, vannak, akik annak megváltoztatását tűzik ki célul. Az is előfordul, hogy bizonyos reformmozgalom szívósan küzd változást hozó látása megvalósításáért, s eközben bizonyos konstruktív javaslatokat is hajlandó feláldozni. Éppen ezért a keresztyénség ökológiai reformációja érdekében a már meglevő teológiai eredményeket meg kell őrizni. Ezek fellelhetők sok helyi keresztyén közösség vagy felekezet népszerű egyházi irodalmában is, melyek lehetnek igazán jó tükrök, de nem minden esetben segítik elő a reformokat.
A reformációt nem lehet egyénileg, szervezetileg vagy egyedül, érdekcsoportok által szervezni és vezetni. Ehhez a legszélesebb összefogásra, „világhálóra”, inspirációra és tanulásra van szükség. A hiteles reformáció mindig ott alakul ki, ahol Isten Lelkének a mozgására, mozgatására, sőt mozgósítására születnek meg az emberi válaszok. Ezek olykor nagyon kemény követelményeket hoznak magukkal, mivel az igaságot juttatják érvényre. Nem mindig népszerűek az ilyen reformmozgások, olykor még azoknál sem, akik elindítják azokat. Ez vonatkozik a keresztyénség ökológiai átalakítására is. Olykor politikai és gazdasági, hatalmi tényezőket is érintenek, de nem kerülik ki az egyházi tekintélyeket sem. Az is figyelemre méltó, hogy prófétai célokat olykor tudósok, írók, művészek szólaltatják meg. Némelykor apokaliptikus hangok és képek jelennek mg a populáris médiában. Az ilyen hangok nem veszik, nem vétetik észre a Szentlélek munkáját. Figyelnünk kell tehát arra, hogy a spirituális belátás, látásmód még nem minden, ez még nem vezet megújuláshoz és változáshoz. Szükség van a kormányokkal és a civil társadalommal is az együttműködésre, hogy az ökológiai célkitűzések valóban a közjót tudják segíteni.
Az ENSZ 2015 decemberében Párizsban megtartott klímacsúcsán felhívott a civil társadalom növekvő összefogásának a fontosságára, beleértve a hitre épülő szervezeteket is (FBOs). Ezek a szervezetek a társadalom ökológiai változásainak a morális és lelki alapját teremtik meg.
A Fenntartható Fejlődés 2030 Ágendája, amit 2015-ben az ENSZ-ben fogalmaztak meg, azt tűzi ki célul, hogy meg kell változtatni a jelenlegi fejlődés paradigmáit, s ebben a keresztyén egyházak széleskörű támogatására, illetve tudatosító munkájára is számítanak (a tiszta energiáért, a vidéki életmódért, a vízzel élés etikájáért). Korábban még nem volt példa arra, hogy az összes felekezetet, egyházat világszerte felhívják hozzájárulásuk érdekében a nagy öt „P”-témában (people = emberiség; planete = planéta, föld; peace = béke; prosperitiy = jólét; participation = részvétel; partnership = partnerség). Ezentúl igényt tartanak az ökológiai etikára, ami nagyszerűen egészíti ki az SDG-t (=fenntartható fejlődés ágendája 2030-ig) morális és lelki alapvetéssel és kritikus értékekkel, olyanokkal, amelyek kötelezőnek tekinthetők a nemzeti kormányok számára, planétánk túlélése érdekében.
Ezért most felhívunk mindenkit, aki a reformáció 2017 jubileumának részese kíván lenni, s mindazokat az egyházakat, amelyek örökösei a reformációnak, hogy:
· nyissák meg fülüket a perifériákon felhangzó kiáltások előtt éppúgy, mint a planétánk centrumaiban felhangzók előtt (Róma 8,19: A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését);
· legyen kedvünk a tanulásra, és az ökumenikus partnerséghez a fiatalabb generáció megerősítésére az öko-teológia területén, a klímaigazságosság és az élelembiztonság, valamint az ökológiailag fogékonnyá tevő nevelés területén, hogy megtanulják: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róma 12,2);
· kötelezzék el magukat a zöld egyházak nemzetközi hálózatának továbbépítésére, tanítsák azt az életstílust, ami a fair kereskedés, az elégséges gazdasági elvét és az emberi család megbékélése elvét követi, „és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek” (Róma 6,13);
· szervezzék meg és ünnepeljék a teremtés hetét, ami szeptember 1-ével kezdődik, s ehhez társuljon böjtölés, elmélkedés, spirituális megújulást elősegítő szolgálat, amiben megerősödünk Isten teremtett világa iránti személyes és közösségi felelősségünkben, kapcsolódva az 1Mózes 2,15-höz, ahol Isten az embert a kert és a föld művelőjévé és őrizőjévé rendelte;
· mindenféle keresztyén hagyomány és egyház hozzájárulását kérve az evangélium ökológiai dimenziójának a kibontásához és terjesztéséhez, ezért emlékeztetnek az efézusi levél üzenetére: „Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek általa és mindenekben” (Efézus 4,2-6)”…
Kapcsolódó anyagok:
Dr. Békefy Lajos, Mit tehetünk az öko-reformációért?, Presbiter, XXI. évf. 5. szám, 2012. szept.-okt., 19-20. o.
Dr. Békefy Lajos, Öko-reformáció – Isten szereti, óvja a vizeket, Presbiter, XXIII. évf. 5. szám, 2014. szept.-okt., 22. és 24. o.; Napjaink dilemmái – protestáns válaszok, V. fejezet: Gondoskodás a környezetről, klímaválság, ökoetika, Szalay László, szerk: Dr. Békefy Lajos - Dr. Birkás Antal, Budapest, 2015, Barankovics Alapítvány, 127kk.o.
Dr. Békefy Lajos, Öko-trilógia - a keresztyén ökológiai gondolkodás rövid története protestáns olvasatban..., in: A teremtett világ megóvása - ökoteológia a 21. század elején, KDNP PM füzetei V., fel. kiadó Dr. Birkás Antal Ph.D., Barankovics Alapítvány, Budapest, 2016, 15-39. o.
Békefy Lajos- Antal, Protestáns szociáletika, Selye János Egyetem Református Teológiai Kara tanulmányai, Komárom, 2017, Az integrált protestáns felelősségetika alkalmazása az ökoetika területén, 205-226.o.
