Tekintsünk el attól, hogy adódhatnak-e gondok egy hídépítő mérnöki, vagy atomfizikusi diplomával rendelkező cigány értelmiségi alkalmazása körül? Teljesen valószínűtlen, hogy érdemtelenül, származási alapon, könnyítésekkel jutott volna diplomájához, és emiatt gyanakvással fogadnák egy állás betöltésekkor. Ugyanez vonatkozik a zeneművészeti vagy képzőművészeti egyetemen szerzett diplomákra is.

Az egészségügyben, ma már szerte a világon, így nálunk is, minden megkülönböztetés nélkül alkalmaznak bármilyen származású, és színű személyt, ha megfelelő képzettséggel rendelkezik. Ismerve a hazai cigányság egészségügyi viszonyait, állapotát, szokásait, viselkedését – nem egyszer az orvossal szemben – csak üdvözölni lehetne, ha a cigányok ezt a pályát választanák. És ha bármiféle magatartási probléma felmerülne, szót értenének, tekintélyt vívnának ki azonos származásúak körében. És ha elérnék, hogy a cigányság ezen a téren minden tekintetben felzárkózzék legalább a nem cigány lakosság higiéniai színvonalának minimumához, valamint a társadalomba már beilleszkedett városi roma csoportokhoz.

Talán még ennél is fontosabb lenne, ha pedagógus végzettségű diplomás romák minél nagyobb számban vállalnának állást a ma már kötelezően szegregáció-mentes iskolákban. Ha fellépésükkel elérnék azt, hogy a cigányság iskolába küldje a gyerekeit, azok pedig alávetnék magukat az iskolai oktatás és viselkedés szabályainak. Kialakulhatna a természetes légkör, ahol roma és nem roma oktatók azonos színvonalon oktatnának megkülönböztetés nélkül minden tanulót.

Az egészségügyhöz és az oktatáshoz hasonlóan szükséges lenne a rendőri területen és az igazságszolgáltatásban is, hogy nem cigány és cigány diplomások részrehajlás nélkül, kizárólag az eseteket önmagukat szem előtt tartva, foglalkoznának a hatáskörükbe került esetekkel.

Tegyük az eddigiekhez hozzá, eddig nagyon kevés jel utalt rá, hogy a diplomás cigányokat kizárólag származási alapon pozitív helyett bármiféle hátrányos megkülönböztetés érte volna ezeken a területeken. Ha a cigányok eddig diplomával kezükben nem jelentkeztek, ezért a magyar társadalom lenne felelős?

De az eddigi nyilatkozatok szerint nem is ezeken az értelmiségi pályákon, hanem a közigazgatásban kívánnak nagyobb számban cigány diplomásokat elhelyezni. Mi lenne a a feladatuk? Külön hatáskört kapnának? Részükre olyan feladatokat jelölnének meg, amelyek eddig nem léteztek? Mert – tegyük fel – egy cigány származású jegyző, vagy adóhivatalnok, esetleg vámtiszt mennyivel látna el más feladatot, mint nem cigány társa?

Ha a cél kizárólag álláshoz juttatásuk, mert eddig bármilyen okból nem sikerült elhelyezkedniük, ez felveti a diszkrimináció bonyolult kérdését, és vitathatóvá teszi az állások betöltésénél kívánatos pályázati rendszert, a versenyvizsga lehetőségét.

Végül: Vajon maguknak a cigány diplomásoknak és az egész hazai cigányságnak jót tesz-e, ha az eddigi, főleg a pártcsatározásokban egymás ellen felhasznált díszcigányok mellé egy másik kiváltságos kasztot sikerülne létrehozniuk?

Nincs más útja a cigányoknak sem, mint mindazoknak az európai népeknek, amelyek több száz, vagy ezernél is több év alatt végigjárták a civilizálódás és a kultúra elsajátításának európai útját. Ennek egyik fontos állomása volt – még ha a szekularizáció mára túl is lépett rajta, a kereszténység felvétele, a tízparancsolat és a kanti kategorikus imperativus avagy még egyszerűbben a társadalmi együttélés szabályának elfogadása.

Kettőn áll a vásár. A cigányság mai állapotáért miért a magyarság a felelős? A cigányságot nem hurcoltuk ide messzi földrészekről, még csak nem is hívta őket senki. Jöttek, jönnek és nyilván továbbra is jönni fognak, ki tudja honnan, milyen utakon és miért éppen ide? De ha itt vannak, rájuk is ugyanazok a játékszabályok vonatkoznak, mint azokra, akik már régen itt voltak, amikor ők nem.

Humánus bánásmódra igényt tarthatnak – mint minden ember, de előjogaik nincsenek.