„A 90-es évek elején Magyarország dinamikus fiatal demokrácia képét sugározta a világba. Ma egy meggyötört, zavaros arcot lát az, aki ránk tekint; ránk, egy válságból válságba bukdácsoló, vesztes országra. Azt is mondhatnám: megalázott országra. Megaláz saját kudarcunk és mások sikere” – jelentette ki a Hírszerzőnek adott interjújában Hankiss Elemér szociológus.

A Magyar Tudományos Akadémia tagja kérdésre válaszolva elmondta: megosztottság mindenhol volt és van a világon. Voltak olyan korok és országok, ahol a szakadék a mai magyarországi szakadásnál mélyebb volt. Mint mondta: túlontúl sokat beszélünk a politikai/ideológiai szakadásról a szociál-liberális és a konzervatív tábor között, és alig-alig veszünk észre egy ennél mélyebb és veszélyesebb szakadékot: a viszonylagos jólétben és biztonságban élő két-három millió ember, és a mindennapi nyomorúsággal küszködő két-három millió ember között húzódó mély szakadékot. Pedig ennek az utóbbinak a léte nagyobb baj annál, mint hogy mondjuk Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc nem ül le egymással.

Hankiss Elemér felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon ma elfogadhatatlanul alacsony a társadalmi mobilitás, annak az esélye, hogy egy szegény gyerek polgári életpályára léphessen, ma szinte alacsonyabb, mint száz éve volt.

A szociológus szerint: Magyarországon az államszervezet hatalmasra dagadt, mégis gyenge. Nem tud érvényt szerezni a törvényeknek, nem tudja megvédeni polgárait, nem tesz eleget azért, hogy életük egyszerűbb s könnyebb legyen. Nem szolgáltató, hanem bürokratikus és parancsolgató állam. Ide-oda rángatja, fölöslegesen bosszantja, gyakran megalázza polgárait. S legfőképpen: tehetetlenkedik.

A teljes interjú itt olvasható.