Van egy kádári ösztönű társadalom, amely sok tekintetben „magához kádárosította” a nyugatos, hagyományos magyar parlamentarizmust. A magyar társadalom tulajdonképpen a Kádár-korszakban szeretett volna továbbélni a nyugati valamikkel. A magyar rendszerváltás nem teremtett olyan hősöket, mint a lengyel Lech Walesa vagy a cseh Vacláv Havel. Az utolsó pártállami vezetők mindig népszerűbbek voltak, mint az ellenzéki vezetők. Grósz Károly is. Négy mondat, négy különböző gondolat Tölgyessy Péter elemzéséből. Az alkotmányjogász a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vette át a köztársasági elnöktől augusztus 20-án..
Arra a kérdésre, hogy húsz évvel ezelőtt, az Ellenzéki Kerekasztal idején gondolkodtak-e azon, hogy mi lesz majd tíz-húsz év múlva, Tölgyessy Péter elmondta: „azt hitte az ember akkor, hogy ha elmennek innét az oroszok, akkor a magyar tehetség belátható időn belül elkezd dolgozni. Bennem nem volt az a hit, hogy simán, könnyedén megy, de azt gondolta az ember, hogy még ha akár öt évig is lefelé megyünk, aztán el fogunk kezdeni emelkedni. Az, hogy húsz év múltán is úgy érzi az ország, hogy jó esetben helyben jár, vagy rossz esetben romlik a helyzet, szinte képtelenségnek tűnt.
Van egy kádári ösztönű társadalom, amely sok tekintetben "magához kádárosította" a nyugatos, hagyományos magyar parlamentarizmust. A magyar társadalom tulajdonképpen a Kádár-korszakban szeretett volna továbbélni a nyugati valamikkel. A magyar rendszerváltás nem teremtett olyan hősöket, mint a lengyel Lech Walesa vagy a cseh Vacláv Havel. Az utolsó pártállami vezetők mindig népszerűbbek voltak, mint az ellenzéki vezetők. Grósz Károly is. Négy mondat, négy különböző gondolat Tölgyessy Péter elemzéséből. Az alkotmányjogász a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vette át a köztársasági elnöktől augusztus 20-án..
Az infoRádió interjúja itt folytatódik.