Forrás: nol.hu
A magyarok több mint harminc százaléka részesül nyugdíjban vagy valamilyen járulékban – tavaly óta 0,8 százalékkal kevesebben vannak, de 5,8 százalékkal több pénzt kapnak. Közben egyre szélesebbre nyílik az olló a nyugdíjasok rétegei között. A néhány tízezer forintból élő kisnyugdíjasok mellett egyre több a magas nyugdíjjal rendelkező is. Ez gyökeres változásokat hozhat a korosztály megítélésben.
Kétmillió, hatvan évnél idősebb ember él az országban, de nem tudni pontosan, közülük hány a rászoruló. Kati nénihez hasonlóan kétszázötvenezren vesznek igénybe valamilyen szociális szolgáltatást. Közülük 80 ezren élnek saját vagy bérelt otthonukban, alacsony nyugdíjuk miatt mégis segítségre szorulva. A többiek valamilyen intézményben élnek.
Egymillió-hétszázötvenezer 60 éven felüli viszont nem kér támogatást. Vannak köztük olyanok, akik nem is ismerik a lehetőségeiket, vannak, akik nem akarnak élni velük, és vannak, akiknek erre nincs szükségük.
Az olló egyre szélesebbre nyílik a nyugdíjas rétegek között. Törőcsik Mária közgazdász szerint lassan nem csak a vagyonnal, magas nyugdíjjal rendelkezők, hanem a tőkejövedelemmel bírók közül is sokan időskorba lépnek.
A mai idősek jobb szellemi és fizikai állapotban vannak, mint sok évtizeddel korábban a hasonló korúak. Székács Béla, geriáter-belgyógyász profeszszor szerint ma sokkal nagyobb esélyek nyílnak az egészség – legalább részleges – megőrzésére idősebb korban is. Igaz, korántsem akkorák, mint Nyugat-Európában. Az ottani geriátriai szakma a 70. évtől minősíti igazán „időskornak” azt az életszakaszt, amit mi hagyományosan a 65. évtől származtatunk – teszi hozzá. Nyolcvan év felett még jobban szétnyílik az életminőségben is érvényesülő biológiai olló Kelet- és Nyugat-Európa között, ebben a korban már felgyorsul a szellemi és testi hanyatlás, beszűkül az önellátó képesség, Magyarországon, ha nincs családi védőháló, akkor tömeges jelenség, hogy az idősek intézményi ellátásra szorulnak.