Nem offshore, de attól még nem is legális. Röviden így foglalható össze a ciprusi cégekkel végzett nemzetközi adótervezés hazai gyakorlata. Az új kormány két prominens vezetője, Bajnai Gordon miniszterelnök és Oszkó Péter pénzügyminiszter utolsó magánszférában betöltött pozíciójában ciprusi struktúrákkal is foglalkozott. A miniszterelnök korábban a Wallis-cégcsoportot vezette, a pénzügyminiszter pedig a Deloitte tanácsadó céget, ahol adószakértőként közvetlenül is foglalkozott nemzetközi adótervezéssel – írta elemző cikkében a FigyelőNet.

Az unió fontos joga ugyan a szabad vállalkozás és letelepedés, mégis, ha egy cég csak adóelkerülés miatt választ tevékenységétől idegen helyszínt vagy költözik oda, az a jog nem rendeltetésszerű használata, az ilyen szerződés semmis, mint azt az unión belül több eljárás is precedensértékűen kimondta és büntette.

A Bajnai Gordon által vezetett Wallis-cégcsoport teljesen nyíltan használta, illetve használja ma is a leányvállalatok birtoklásánál a ciprusi struktúrákat, számtalan ciprusi elnevezésű céget (Ltd-ket) alapítottak. Ezek nevében mindig ott van a hangzatos holding, management, vagy investment szó, maguk a cégnevek pedig vagy utalnak a csoportra, vagy attól teljesen független fantázianeveken működnek (Wallis European Management, Vitonas, Café Reklam Management, Virini Holding, Nordking, Marivaux, Kadmian Investment). Oszkó Péter, aki a nemzetközi adótervezés, és ezen belül kiemelten is a ciprusi struktúrák elismert szakértője éppen ilyen társaságláncok felépítésében működött közre.

Ha egy magyar cégcsoport holdingba szervezi magát, minden további nélkül dönthet úgy, hogy nem titkoltan adóelőnyök miatt is, Cipruson hozza létre a holdingot irányító központi vállalkozást. Ugyanakkor ezt a tevékenységet valóban Ciprusról kell végezni, az ottani alkalmazottakat fizetési listára kell helyezni – ha ez meg is történik, akkor a módszer teljesen legális.

A Wallisnál, vagy a Deloittenál létrehozott ciprusi cégláncok is lehetnek teljesen legálisak, csak akkor illene néhány kérdést megválaszolni: az érintett cégeknek voltak-e alkalmazottai, azok Ciprusban végezték-e tevékenységüket? Ha nem, akkor miért hozták létre az érintett cégeket? Volt-e más célja is a létrehozásuknak, mint az adóelkerülés? Ki húzott hasznot a cégekből? Ezeket kellene az érintett politikusoknak tisztázni. Ha Ciprus vonakodik adatot szolgáltatni, létezhet olyan nemzetközi információ-csere, vagy jogsegély, amelynek keretében többet is meg lehetne tudni az ottani vállalatokról.

A Wallis és a Delotte cégalapításai nem a rendeltetésszerű joggyakorlatra utalnak. Ők egyetlen címre, a CY-3030, Limassol, Chrysanthou Mylona 3. alatt jegyeztették be – több száz másik céggel együtt – vállalataikat. Vagyis pusztán egy postafiókot hoztak létre.

Ciprus nem offshore – védekezik most minden ciprusi cégtulajdonos. Ha egy offshore tanácsadó honlapján böngészünk, javaslatként szinte mindig ott van Ciprus, mint unión belüli alacsony adózású ország. Ha egy adórevizor meglát egy ciprusi céget, maga is pontosan tudja, hogy miről szól a történet, de mégis azt gondolja, hogy tehetetlen és el kell fogadnia ezt legális megoldásnak.

Pedig nincs igaza, már a jelenlegi jogszabályok szerint is büntethetők ezek a struktúrák. Csak éppen fel kell tenni az említett néhány kérdést: életszerű-e a ciprusi cég működése, milyen a cégszervezet, valóban Ciprusból működtetik, vagy csak egy pénzmosoda a megadott postafiókcím?

Nemzetközi pénzmosás-ellenes szakértők szerint tévedés, hogy szigorítani kell a kettős adóztatást elkerülő egyezményeket, tévedés, hogy új jogszabályokat kell alkotni, aminek az alapján tetten érhető ez a fajta adóelkerülés. Egyszerűen alkalmazni kell a mai jogszabályokat. Az adózással kapcsolatos törvények (például az adózás rendjéről szóló, illetve a társasági adót szabályozó) jogszabályok kimondják: „Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.”

Ezek a struktúrák adóelkerülésre jöttek létre, nem jogszerűek, ezért büntetendők. Ma még az APEH nem megy utána, de ha megismeri az információszerzés professzionális gyakorlatát, lesz még ideje lépéseket tenni. Néhány évig biztosan, aztán persze elévülnek az esetleges szabálytalanságok.