Forrás: fn.hu
A választások legitimálják a hatalmat, épp ezért fontos, hogy a voksolásokra ne vetüljön a választási csalás árnyéka. Bár a választási eljárási törvény részletesen szabályozza, mi számít csalásnak, ennek ellenére minden voksoláskor lelepleződnek kisebb-nagyobb stiklik, amelyekkel valamelyik jelölt vagy jelölőszervezet érdemtelenül igyekezett előnyhöz jutni.
„A csalás szubjektív eredetű, így az embertől nem idegen" – írja Tóth Zoltán választási szakértő egy tanulmányában. A Választástudományi Tanulmányok című kötetben megjelent írásban hozzáteszi: a választási csalás köznyelvi gyűjtőfogalom, amely magában foglalja mindazokat a magatartásokat, melyek azt eredményezik, hogy a választás valódi és formális eredménye eltér egymástól. A választási csalásokat tehát kizárni nem lehet, a többszörösen biztosított és ellenőrzött rendszernek köszönhetően azonban általában felderíthetőek, és egy-egy ajánlószelvénnyel vagy szavazólappal történő visszaélésnek nincs eredményt befolyásoló hatása.
Tóth Zoltán a választási csalásokról írt elemzésében kifejti, hogy az alapvető kérdés mindig az, ki az elkövető. A legsúlyosabb eset az, ha a választási csalást a kormány vagy a hatalmon lévő párt szervezi, intézményesen. Ilyen esetben a választás eredménye nem legitim, azt a külföldi államok is kétségbe vonják. Ilyen intézményes választási csalásra rengeteg példát találhatunk diktatúrákban, ott a mindenkori kormányzatnak sokkal könnyebb dolga van, mint az ellenzék által ellenőrzött demokráciákban, ám itt is előfordulhatnak. Tóth Zoltán szerint azonban ennek végrehajtásához annyi feltételt meg kell teremteni, hogy mindenképpen kiderül a csalás.
Ezzel szemben, ha egyes személyek vagy bizonyos csoportok követnek el választási csalást, annak rendszerint nincs akkora hatása sem társadalmilag, sem az eredmény szempontjából. A választási szakértő szerint az egyes személyek által elkövetett csalás elsősorban a közbizalmat fenyegeti, ezzel csökkentheti az eredmény legitimitását.