Egyáltalán nem számít ördögtől valónak a választási rendszer megváltoztatása parlamenti ciklusok során. A hazai parlament által megszavazott törvény korábban nem látott össztűz alá került, miközben Szlovákiában, ahol egyértelműen a magyar kisebbséget diszkriminálták, szó nélkül eltűrték a demokráciák őreiként fellépő európai és amerikai politikusok.

A méltányosság elemzőintézet egy korábbi tanulmányában arról is beszámolt, hogy nyugat-európai kormányok adott esetben hogyan alakították át a választási rendszert saját érdekük szerint. Ilyen volt például a 2005-ös olasz választási reform, amelynek során a Berlusconi vezette kormány a vegyes rendszer helyett egy, a győztes szövetségek számára működőképes többséget biztosító, zárt listás, többségi prémiummal ellátott rendszert vezetett be.

Az 1980-as évek Franciaországa választási rendszerének átalakulását is, ahol 1986-ban Mitterand a többségi rendszer helyett listásat vezetett be, amelyet 1988-ban politikai riválisai változtattak meg az eredeti kétfordulós többségi rendszerre, bízván abban, hogy általa számukra kedvezőbb eredmény születik. Korábbról is hozhatók példák, például az 1917-es Hollandiából, ahol azért került sor a választási rendszer arányossá tételére, hogy ezáltal megakadályozhatóvá váljon a Munkapárt hatalomra kerülése. 

Mindezek alapján jól látható, hogy egy adott választási rendszer megváltoztatása egyáltalán nem jelenti a demokrácia „halálát” egy adott országban, sőt a szisztémák gyakori változtatása sem egyedülálló jelenség. A közelmúltban például Szlovákiában a régiókat úgy alakították ki, hogy a magyarok egy körzetben se legyenek még relatív többségben. Romániában 2008-ban hoztak létre új választási szisztémát, amelyben még az is előfordult, hogy nem az a jelölt szerzett mandátumot, aki adott esetben megnyerte az egyéni körzetét. Egyik esetben sem volt nemzetközi sajtóvisszhangja a változtatásoknak, szemben a hazai átalakítással.