Elemzők úgy vélik, a válság a vártnál mélyebb lesz, az 1929-33-ashoz hasonló, a fellendülésre csak nagy sokára lehet számítani.

Deák Péter válság- és konfliktuselemző kifejtette: az idei évben hiányzott az előrelátás a politikai elitben a jelentkező világrendváltozásokkal kapcsolatban, holott ezek 70-80 évente, különböző objektív folyamatok hatására bekövetkeznek a világban. Mint mondta, sokan azt képzelték, hogy ezt a változást a kétpólusú világ felbomlása jelentette, azonban ez inkább egy mostanáig tartó átmeneti korszak volt. Ehelyett az történt –  folytatta –, hogy megjelent az előre nem jelzett, az 1929-33-ashoz hasonló gazdasági válság, amelyet a homokóra-jelenség, vagyis a szakadás a szegény és gazdag rétegek között, már előre jelzett.

Az elemző hangsúlyozta: egyre nagyobb teret nyernek a világban a szélsőségek, amely egyrészt a szegénység és a szegényérzet összetalálkozásából ered, másrészt a nacionalizmusból és az autonómiamodellekből. Mindez - tette hozzá - új erőszakformák megjelenését eredményezte. Példaként említette a lokális terrorizmus formáit, amelyek esetében – a nemzetközi terrorizmussal ellentétben – konkrét személyek állnak a célpontban.

Deák Péter véleménye szerint mindezek mélyén egy hármas társadalmi ütközés húzódik meg. Egyrészt a technika nagymértékű fejlődése; másrészt az ezzel kapcsolatosan, a társadalomban kialakuló komfortérzet, amelyet egy réteg igényel, egy másik azonban elutasít, mert nem jut hozzá. Harmadrészt – fűzte hozzá – a természet is ütközőzónává vált, mert a jelenlegi technika ellentétbe került a természettel. Úgy véli, több megoldása is lehetne ezeknek a problémáknak, példaként pedig az autonómiamodellek átgondolását említette. Mint fogalmazott, sok helyütt – például Irakban – „a demokrácia exportja helyett, inkább a demokráciatanulás exportjára lenne szükség”, egy „misszionárius” mozgalomra.