Tizenhét nagyobbfajta pénzügyi krízist élt át a világ az elmúlt kétszáz évben. A 2008-as sok tekintetben abszolút rekorder. Soha ezelőtt nem zuhantak a tőzsdék ilyen rövid idő alatt ekkorát, soha ezelőtt nem volt ilyen közel a globális pénzügyi rendszer teljes összeomlása, és soha ezelőtt nem volt példa ekkora méretű állami beavatkozásra. A 2008-as pénzügyi válság ráadásul egy egész korszakot (a hetvenes évek eleje óta meghatározó pénzügyi neoliberalizmust) is lezárt, és az elemzők szerint a következő harminc évben rányomja bélyegét a világra.

Csökkenő reálbérek, növekvő munkanélküliség: a lakosság a nehezebb megélhetésen keresztül e makrogazdasági folyamatokat érzi majd a legközvetlenebbül a bőrén 2009-ben – állítják az elemzők. Az okok világosak és elkerülhetetlenek: a globális gazdasági válság egyik következménye, hogy világszerte csökken a kereslet a tartós fogyasztási javak iránt, emiatt a gyártók kénytelenek termelésüket visszafogni. Az eredmény: stagnáló, sőt csökkenő munkabérek, rosszabb esetben elbocsátások.

A szakértők szerint hazánk külön tragédiája, hogy a krízis olyan helyzetben robbant ki, amikor az állam nem képes költekezésének fokozásával tompítani a negatív hatásokat. A magyar állam ugyanis vészesen kiköltekezte magát az elmúlt nyolc évben, szinte belefullad az adósságaiba, amiket csökkentenie kell, különben az országtól nem csupán a nemzetközi intézmények, de a külföldi befektetők is elfordulnak. Hogy a gazdaság válsága mennyire lesz mély, egyelőre találgatás tárgya. A derűlátók szerint megúszhatjuk 0,5–1 százalék körüli visszaeséssel, a borúlátóbbak szerint viszont 3–4 százalékos teljesítménycsökkenés is elképzelhető.