Fülöp Attila: Egyre népszerűbb a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása

Mintegy 150 ezer megváltozott munkaképességű ember van hazánkban, akinek még nincs állása, pedig tudna és akarna is dolgozni – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára, aki bejelentette: januárban megrendezik az ÉrtékPlacc nemzetközi konferenciát, hogy felhívják a vállalatok figyelmét a megváltozott munkaképességű munkaerőben rejlő lehetőségekre. Az államtitkár szerint azok a cégek, amelyek ilyen munkatársakat foglalkoztatnak, pozitív tapasztalatokról számolnak be.

Fülöp Attila (KDNP), az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára

– Az elmúlt időszakban egyre intenzívebben és egyre többször kommunikáltak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról. Úgy kell ezt érteni, hogy most, amikor munkaerőhiány van, hirtelen felfedezte őket a kormány?

– Az elmúlt hét évben folyamatosan alakítottuk át a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának rendszerét, hogy aki tud, az ne kényszerüljön segélyre, hanem munkából élhessen meg. Amikor 2010-ben kormányra kerültünk, 60-70 ezer megváltozott munkaképességű embernek volt munkája, ma pedig körülbelül 150 ezernek, ami azt jelenti, hogy majdnem két és félszeresére emelkedett a foglalkoztatásuk. Azért is szeretnénk még komplexebben kezelni ezt a kérdést a jövőben, mert úgy látjuk, a munkaerőpiacon maradt még felszívóerő, és további csaknem 150 ezer olyan megváltozott munkaképességű honfitársunk van, akik megfelelő eszközökkel munkához juttathatók.

– Miként szeretnék segíteni az ő elhelyezkedésüket?

– Fontos esemény lesz, hogy 2020 január 17–18-án a Várkert Bazárban megrendezünk egy nemzetközi konferenciát, az ÉrtékPlaccot, amely reflektorfénybe állítja, hogy minden gazdasági kérdés mögött egy szociális döntés is van. A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása részben gazdasági kérdés, lévén vállalatokról, piaci szereplőkről és munkavállalásról van szó, de egyfajta szociális törődés is megjelenik ezen az izgalmas területen. Szeretnénk élen járni, akár példát is mutatni az Európai Unióban: bebizonyítani azt, hogy Magyarországon nemcsak jól, hanem akár a legjobban is meg tudjuk oldani a megváltozott munkaképességű emberek megerősítését.

– Ki számít megváltozott munkaképességűnek?

– Azért is szervezzük ezt az igen látványos és izgalmas konferenciát, hogy megmutassuk, olyan széles csoportról van szó, amilyenre sokan nem is gondolnának. Azok a fogyatékossággal élő személyek mellett, akiken leginkább észrevehető az állapotuk – például egy mozgássérült ember vagy egy vak – olyanokról is szó van, mint a súlyos szívműtét után vagy a rákbetegség kezelését követően felépült, lábadozó emberek. Sokan a rehabilitációjuk után tudnának dolgozni, csak nem olyan munkakörben, mint korábban. Ezért is beszélünk megváltozott munkaképességű emberekről. Ha valaki nem ismeri, miről van szó, fél ezeknek az embereknek a foglalkoztatásától, akkor hiába hozunk bármilyen motivációs intézkedést, nem fogja őket alkalmazni. Ezért olyan nemzetközileg elismert szakembereket, hazai és külföldi állami vezetőket és jelentős vállalatok vezetőit szeretnénk meghívni, akik már sokat tettek ezen a téren. Ott lesz például a világhírű Nanushka, a Tisza Cipő, a Bosch-csoport, az Audi, az Auchan, a Volán és a Szerencsejáték Zrt. is.

– Elég nagy divat volt sokáig, hogy valaki leszázalékoltatta magát, ha tehette. Ez a jelenség mekkora gondot jelent?

– Azt szeretnénk kiindulóponttá tenni, hogy a munka legyen a jövedelemszerzés első számú lehetősége és forrása. A fogyatékosságügyben az önállóság megteremtése a mindent megelőző és legfontosabb lépés. Ehhez nélkülözhetetlen az anyagi biztonság megteremtése, ami a munkán keresztül lehetséges.

– Mennyi megváltozott munkaképességű ember van Magyarországon?

– Csaknem 350 ezer. Közülük a legsúlyosabb, halmozottan fogyatékos emberek nem fognak tudni elhelyezkedni, de nagyjából háromszázezren vannak, akik képesek dolgozni, és közülük csak 150 ezerre tehető azok száma, akik már elhelyezkedtek.

– Miért nem sikerül munkát találniuk most sem, hogy munkaerőhiány van?

– Az a probléma, hogy ezek az emberek gyakran láthatatlanok, nehezen elérhetőek. Készíttettünk egy átfogó kutatást a Századvéggel, amilyenhez foghatóan összetett és alapos nem volt még hazánkban erről a területről. Ez alapozza meg majd a közeljövő intézkedéseit. Arra kerestük a választ, miben tudnánk leginkább segíteni a cégeknek, és azt látjuk, ha valakinek volt már tapasztalata megváltozott munkaképességűekkel, az pozitív volt. A céghez való kötődés, lojalitás ugyanis sokkal nagyobb az ő esetükben. Megbízható munkaerőt jelentenek. Azt is láttuk ugyanakkor, hogy a cégek nehezen találják meg a munkaerőnek ezt a szegmensét. Ezért is egyeztetünk most a vállalatokkal, hogy megtaláljuk a módját, hogy összehozzuk a keresletet a kínálattal.

– Sokan nem tudják, hogy léteznek olyan állami vállaltok, mint a Kézmű, az Erfo és a Főkefe, amelyek kifejezetten megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatnak. Mekkora ezeknek a cégeknek a szerepe?

– Az állami cégcsoport kifejezetten azért jött létre, hogy a fogyatékossággal élő embereket foglalkoztassa. Mintegy nyolcezer alkalmazottjuk van. Ilyen mértékű állami foglalkoztatásra összpontosító vállalat Európában ritkaságszámba megy. Tudni kell, hogy mintegy harmincezer ember dolgozik hazánkban olyan úgynevezett akkreditált cégeknél, amelyek kifejezetten megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak. Ez a csoport átmenetet képez a szociális és a piaci szféra között. Állami támogatás mellett foglalkoztatják az alkalmazottakat, de a vállalatoknak figyelembe kell venniük a piac törvényszerűségeit. Évente 43 milliárd forintot költ az állam ezekre a cégekre.

– Az állami szektor más, nem dedikáltan a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására létrehozott cégeinél, valamint a közigazgatásban más a helyzet?

– Az állami vállalatok vezetőivel az elmúlt hetekben is tárgyaltunk arról, hogyan tudnánk ösztönözni a megváltozott munkaképességű emberek felvételét, mert a legtöbb esetben itt sem érik el a jogszabályban előírt ötszázalékos foglalkoztatást. Ennek sokféle oka lehet. Nálunk például számos megváltozott munkaképességű kolléga dolgozik az államtitkárságon. Vannak olyan nagy állami vállalatok, mint például a Szerencsejáték Zrt., ahol elérik az előírt foglalkoztatási szintet. Bevezettünk egy ösztöndíjat is a közigazgatásban, amely kifejezetten a fogyatékossággal élők foglalkoztatást segíti. Azt szeretnénk, ha egyre több nagyvállalat találná meg azt a területet, ahol helye van a megváltozott munkaképességű emberek munkájának, mert az eddigi vállalati tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a formában elkötelezett, megbízható munkavállalók dolgoznak, akikre érdemes építeni.

– A magánvállalatok más képet mutatnak?

– A 25 főnél több munkavállalót alkalmazó cégeknek egy úgynevezett rehabilitációs hozzájárulást kell megfizetniük, ha nem foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű embert. Ez egy motivációs intézkedés. Emellett van egy pozitív ösztönző is, hogy járulékkedvezményt kapnak azok a cégek, amelyek viszont alkalmaznak megváltozott munkaképességűeket. Úgy hiszem, ha a még meglévő döntéshozói félelmet el tudjuk oszlatni a vállalatoknál, akkor jelentősen tovább növelhetjük a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását ezeknél a cégeknél. Van olyan piaci cég hazánkban, amelynél ötszáz ilyen ember dolgozik. Ők erre egy külön csapatot tartanak fenn. Léteznek olyan kiváló magyar divatcégek, amelyek termékeiről szerintem senki nem gondolná, hogy megváltozott munkaképességű emberek készítik őket. Sok olyan termék és szolgáltatás van, amit nem is hinnénk, hogy fogyatékossággal élő személyek készítettek. Szeretnénk országszerte megmutatni, hogy igenis érdemes az ő foglalkoztatásukra építeni.

– Nemzetközi összehasonlításban hogy állunk? Külföldön nagyobb arányban foglalkoztatják a megváltozott munkaképességű embereket?

– Amíg 2011-ben a megváltozott munkaképességűek mindössze 18 százaléka dolgozott hazánkban, amivel az egyik leggyengébben teljesítő állam voltunk az unióban, addig ma 42 százalék a foglalkoztatás a körükben, amivel már a középmezőnyben vagyunk. Amennyiben sikerül folytatnunk ezt a tendenciát, és a cégvezetőknél át tudjuk törni a még meglévő gátakat, akkor bátran megcélozhatjuk, hogy az EU élmezőnyébe kerüljünk.

– További jogszabályi változtatásokat terveznek?

– A tagállamok között Magyarország élen jár a támogatások terén. Nálunk van bértámogatás a foglalkoztatás után, van képzés a megváltozott munkaképességűek számára, létezik egy jogszabály, amely járulékkedvezménnyel támogatja a foglalkoztatást, a rehabilitációs hozzájárulás pedig ösztönzi a munkáltatókat, hogy feltöltsenek bizonyos számú munkahelyet megváltozott munkaképességűekkel. Széles tehát a paletta, de a pénzügyi és jogszabályi háttér mellett a társadalmi motivációt is erősíteni kell. A jövőben erre szeretnénk helyezni a hangsúlyt. Azt remélem, hogy a jó példák bemutatása rávilágíthat arra, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása gazdaságilag is előnyös a munkáltatóknak, mert ők is képesek tenni és hatékonyan dolgozni egy vállalatért.

– Okozhat a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása anyagi, illetve versenyhátrányt a cégeknek? Nem várnak el tőlük túl nagy áldozatot?

– A rehabilitációs hozzájárulási adóból befolyó bevételre idén is százmilliárd forintot terveztünk a költségvetésben. Ekkora összeget fizetnek be a cégek, amiért nem foglalkoztatnak megváltozott munkaképességűeket. Egy fő után a minimálbér kilencszeresét fizetik be a vállalatok. Tehát nagyjából 70 ezer emberről beszélünk, akiket nem foglalkoztatnak ezek a cégek, inkább lemondanak róluk, és befizetik az extra adót. Pedig ha alkalmaznák őket, még járulékkedvezményt is kapnának. A cégek sokszor egyszerűen csak betervezik ezt a pluszköltséget, ahelyett, hogy megtakarítanák.