1956 forradalma azt üzeni a mai embernek, hogy össze kell fognunk a kultúránkat veszélyeztető támadásokkal szemben, hiszen csak így lehetünk sikeresek – hangsúlyozta Latorcai János, az Országgyűlés KDNP-s alelnöke pénteken az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján tartott megemlékezésen Pápán.
Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke volt október 23-án a pápai ünnepség szónoka (KDNP Fotó)
Latorcai János kiemelte: 1956 hősei félelmet nem ismerve, mindenüket kockáztatva szálltak szembe a világtörténelem legsötétebb diktatúrájával. Felidézte, 1956 októberében a budapesti események hírére „szikraként lobbantak be a forradalmak lángjai országszerte”. Hozzátette: a fennmaradt dokumentumokból kiderül, hogy Pápán a tenni akarás és a szolidaritás határozta meg a forradalom napjait. Október 26-án a tüntetők kiszabadították a börtönből a rabokat, másnap megalakult a pápai forradalmi tanács, amely 17 pontban fogalmazta meg követeléseit.
Ez egy modern, piacgazdaságra épülő, szabad és független, nemzeti keresztény alapokon álló Magyarország reményét vetítette előre – mondta Latorcai János.
Kitért arra, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok Pápát is elérték, azt követően – úgy, mint országszerte – a politikai megtorlások időszaka következett.
A forradalom Nagy Imre és Bibó István révén a nemzetben gondolkodó baloldal megjelenését is elhozta, a forradalom eltiprásával azonban a Kádár János vezette kommunisták nemcsak a hazájukat, hanem ezt az eszmét is megtagadták – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
Latorcai János azt mondta, ma is megtapasztalhatjuk azt a politikát, amelyet Kádár és Rákosi folytatott Moszkvában, hiszen ma is sokan vannak, akik „Brüsszelt a hazájuk értékeinek, eredményeinek befeketítésére használják”.
Oda jutottunk, hogy ma „a multikulti és az antirasszista mozgalmak újabb csomagolást kaptak”, de valójában ugyanolyan ellentmondást nem tűrő szemléletet tükröznek, mint az ötvenes évek kelet-európai szocializmusa – közölte.
Ezért 1956 hőseinek bátorságából erőt merítve kell cselekednünk ma is, összefogással és elszántsággal, hogy sikerrel oldjuk meg a ránk váró kihívásokat – tette hozzá Latorcai János.
Latorcai János teljes beszéde az alábbiakban olvasható
A mai napon, 64 évvel a szabadságharcba torkolló forradalom kitörésének napja után azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk és lerójuk tiszteletünket az ismert és ismeretlen hősök előtt, azok előtt a fiúk és lányok, nők és férfiak előtt, akik félelmet nem ismerve, mindenüket kockáztatva szembeszálltak a világtörténelem talán legsötétebb diktatúrájával. Ők, ha nem is ismerték Illyés Gyula szavait, zsigereik mélyen tudták és mindennap éreztek: „ahol zsarnokság van, ott minden hiába”.
Igen Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr,
Polgármester Úr!
Egyházi és Világi Elöljárók!
Tisztelt Emlékező Honfitársaim!
Illyés Gyula: „Egy mondat a zsarnokságról” című költeményének sorai ma is hátborzongatóak. 1956-ban viszont ennél sokkal többet jelentettek, a hétköznapi valóságot. Ez a kilátástalan, a magyarság többségének rettegést és félelmet hozó politika, a beszolgáltatásokkal, a padláslesöprésekkel, az erőltetett téeszesítéssel, gulágjaival és a besúgók hadára épülő koncepciós perekkel tönkretette Hazánkat. Így nem is csoda, hogy az októberi budapesti események híre szikraként lobbantotta be a helyi forradalmak lángját.
Néhány napig a pápaiak is megízlelhették a szabadság semmivel sem összetéveszthető zamatát. A fennmaradt dokumentumokból és a ma még élők visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Pápán az építeni, a tenni akarás, a szolidaritás és nem az erőszak határozta meg 1956 októberének felejthetetlen napjait.
Október 26-án tüntetés volt Pápán. A forradalmi hangulatú tüntetők elfoglalták a rendőrség épületét és kiszabadították a börtönből a rabokat. Másnap, szinte egyik pillanatról a másikra megalakult a Pápai Forradalmi Tanács és 17 pontban megfogalmazta a helyi forradalmárok követelését, amely egy modern, szociális piacgazdaságra épülő szabad és független, nemzeti-keresztény alapokon álló Magyarország reményét vetítette előre, melynek biztosítékát a szovjet csapatok azonnali kivonásában látták. Megértették, hogy a rendszer kiszolgálóinak hatalma csak addig tart, amíg a megszálló csapatok el nem hagyják az országot.
1956. október 30-án, amikor megalakult a Pápai Járási Nemzeti Forradalmi Tanács, még lobogott a remény lángja, de a változások tiszavirág életűnek bizonyultak.
November 4-én az országot elözönlő szovjet csapatok Pápát is elérték. Bekerítették, fegyverletételre kényszerítették katonáinkat, s ezzel Pápán is elfojtották a forradalom lángját.
A megszálló csapatok november 4-ét követően felmorzsolták az ellenállást és kezdetét vette a restauráció, a soha nem látott mértékű politikai megtorlások időszaka. Minden eszközt felhasználtak, hogy befeketítsék, fasiszta lázadásnak bélyegezzék 56 tiszta forradalmát és mindent elkövettek annak érdekében is, hogy végleg kitöröljék a nemzet emlékezetéből a szabadság felemelő érzését.
Az 56-os dicsőséges forradalmunk nemcsak a szabadság, a függetlenség, hanem – Nagy Imre és főként Bibó István révén – a nemzetben gondolkodó baloldali politizálás reményét is elhozta. A forradalom eltiprásával azonban a Kádár János vezette internacionalista kommunisták nemcsak hazájukat, hanem ezt az eszmét, ezt a történelmi utat is megtagadták.
Nemzetáruló döntésük súlya mind a mai napig olyan teher, amely alól a hazai baloldal nem tud, de nem is képes szabadulni. A jelenlegi baloldali politikusok világlátását továbbra is ez a nemzetköziség, ez a birodalmi gondolkodás határozza meg, hiszen többségük ma sem csinál mást Brüsszelben, mint amit annak idején Rákosi és Kádár tettek Moszkvában.
Kritikátlanul támadnak minden nemzeti-keresztény eszmeiséget és gondolatot. Mindent elkövetnek keresztény-nemzeti alapokon álló társadalmaink átformálására, legyen szó akár az illegális migrációról vagy éppen a genderideológiáról.
Látnunk kell, hogy az emberek és az eszközök ugyan változnak, de a feltétel nélküli szervilizmus változatlan marad!
Tisztelt Emlékező Hölgyek és Urak!
Sajnos a történelem ismétli önmagát!
Hiszen éppen az ötvenes évek koncepciós eljárásait idézi az a jelenlegi gyakorlat, amelyet az európai balliberális oldal és az érdekeiket kiszolgáló hazai szövetségeseik folytatnak Hazánkkal és Lengyelországgal szemben.
A jogállamiság rendkívül fontos fogalma napjainkra - eredeti jelentését már elveszítve - teljes mértékben a baloldal politikai fegyverévé vált. Oda jutottunk, hogy ma, amikor senki sem vonhatja kétségbe, hogy Hazánk jogállam a baloldal mégis e fogalom ködös homályába burkolja politikai támadásait. Ma ez a fogalom helyettesíti az egykoron hasonló céllal alkalmazott reakciós erők kifejezést.
A mai baloldal eszméi, a multikulti és az antirasszista mozgalmak ugyan újabb, divatosabb csomagolást kaptak, de valójában ugyanolyan kollektivista, osztályharcos, ellentmondást nem tűrő szemléletet tükröznek, mint az 50-es évek megvalósult kelet-európai szocializmusa.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1956 hősei élet-halál harcot vívtak egy embertelen és igazságtalan rendszer ellen. Az ő bátorságukból erőt merítve kell cselekednünk, hiszen ismét kemény harcot vívunk. A koronavírus járvány első hulláma során az ország sikeresen küzdött, mert a kormány határozott cselekvése mellett mi magunk is képesek voltunk összefogni. Erre van szükség ma is, de nemcsak a vírus, hanem a nemzetünket, kultúránkat fenyegető támadásokkal szemben is.
Erősnek rendíthetetlenek kell maradnunk és nem szabad felednünk az 56-os forradalom és szabadságharc egyik emblematikus személyének, Mindszenty József hercegprímásnak igencsak aktuális gondolatát:
„A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejti el; ezért nekünk kell nekilátnunk, hogy azt összefogással előhozzuk!”
A magyarok Istene adjon ehhez az összefogáshoz erőt és elszántságot valamennyiünknek!
