Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Rétvári Bence parlamenti államtitkár, a KDNP alelnöke.

***

Választásértékelő interjúsorozatunk összes eddigi megszólalója azt mondta, hogy nem számított a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelmére. Ön lehet az első, akit nem lepett meg az eredmény.

Velem sem fog indulni ez a sor…

Voltak olyan napok vagy hetek, amikor úgy gondolta, akár komoly vereség is lehet a dologból? Az ellenzéki előválasztás után érezhetően megtorpantak kissé a kormánypártok.

Az előválasztás adott egy lendületet a baloldalnak, de ez az eredményhirdetés után pár hét alatt el is illant. A választóik aktívabbak lettek, de a politikusokból hiányzott az egység, a közös célok és értékek,

egy Gyurcsány-showműsort játszottak a hatalomért, amiből a végén csak a főnök pártja, a DK jött ki győztesen.

Mögöttünk viszont ott volt egy karakteres nemzeti jövőkép és 12 év teljesítménye.

Nehéz volt a baloldal kampányát megérteni, hiszen ott abból űztek versenyt, hogy ki tudja jobban és válogatottabban megsérteni a magyar embereket. Egymást érték a vállalhatatlan kijelentések, és természetesen ezeket soha nem követte bocsánatkérés. És a végén még háborúba is sodorták volna az országot, katonák és fegyverek küldésével.

Tényleg el tudja képzelni, hogy belesodródtunk volna a háborúba ellenzéki győzelem esetén?

A baloldal számára elképzelhetetlen, hogy valaki nem a nagyhatalmakhoz mérten alakítja ki az álláspontját, hanem a nemzeti érdek alapján. Ez nekik szélsőséges EU-ellenesség.

Pont az a logika, mint a választás előtt, hogy aki balról kritizálja Gyurcsányt, az a Fidesz ügynöke. Tiszta Tanú.

Mi már a háború előtt is békepártiak voltunk, és a háború kirobbanása után is azok vagyunk. Ők viszont semmilyen nemzeti akaratot nem tudtak és nem is tudnának képezni. Most már mindenki láthatja, hogy Magyarországon nem lehet választást nyerni külföldről importált álláspontokkal. Vagy bárki emlékszik olyan esetre, amikor egy magyar baloldali kormány konfliktust vállalt Brüsszelben, New Yorkban, vagy bárhol a világban a magyar érdek mellett? És látott már valaki olyan békét, amit fegyverszállításokkal értek el?

Már 2018-ban is sokan mondogatták, hogy „túlnyerte magát a Fidesz". Ön hogyan értelmezi ezt a megjegyzést?

A nagy különbség azt mutatja, hogy az emberek jónak ítélik meg a kormány teljesítményét, és nagyon veszélyesnek tartanák a baloldal hatalomra kerülését. Valóban ritka zsinórban négy ilyen mértékű győzelem, ráadásul válságok, járvány és külföldi beavatkozási kísérletek közepette. Nem a véletlennek köszönhető, hanem az eddigi teljesítménynek és a békepárti politikának, hogy senki nem kapott még ilyen nagymértékű felhatalmazást, mint a Fidesz–KDNP idén.

Minek lenne többsége, ha nem a békének?

A biztos többség, a politikai stabilitás viszont az egyik alapja a gazdasági növekedésnek, az egymillió új munkahelynek.

Mit szól a népszavazás érvénytelenségéhez? Lehet kezdeni valamit ezzel az eredménnyel?

Én a népszavazást politikai értelemben sikernek tartom. Hiába buzdított a teljes baloldal az érvénytelenségre, mégis

a legtöbb ember most szavazott egy irányba a rendszerváltás óta. Nézzük a számokat!

1990-ben a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szóló népszavazáson 926 ezer ember értett egyet. 1997-ben a NATO csatlakozással kapcsolatos népszavazáson 3,3 millióan voksoltak egy irányba. 2003-ban az EU tagsággal 3 millió ember értett egyet. 2004-ben a kettős állampolgárságról és a kórházak állami tulajdonban maradásáról szóló népszavazáson 1,9 millió ember döntött ugyanúgy. 2008-ban a vizitdíjról, kórházi napidíjról szóló szociális népszavazáson 3,3 millió ember voksolt egy irányba. 2016-ban a betelepítési kvótát ellenző népszavazáson 3,3 millió ember szavazott egy irányba. Most pedig

a gyermekvédelmi népszavazáson több mint 3,5 millió ember értett egyet az egyes kérdésekben.

A magyar emberek tehát olyan számban erősítették meg népszavazáson a gyermekvédelmi törvényt, amire nem volt még példa a magyar demokrácia történetében. Ez minden demokratát kötelez. A gyermekvédelem kérdését tehát a népszavazáson a magyar emberek jó időre rendezték.

Mindenkinek a gyermeke a legfontosabb, és elfogadhatatlan, hogy a szülőket semmibe véve valakik átneveljék a gyerekeket. Márpedig sok európai országban ma már nyomasztóan rátelepedik a közéletre és a magánéletre is az agresszív LMBTQ-propaganda. Mi megvédtük a szabadságunkat, megvédtük a gyermekeinket! 

Az interjú folytatasához kattintson ide.