Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért bemutatta közös vizsgálatuk eredményét, amely szerint a kormánypárti többséggel, egyeztetés nélkül megválasztott alkotmánybírók többségbe kerülésével „kormányhű” testületté vált az Alkotmánybíróság. A civil szervezetek nyolc olyan alkotmánybíró tevékenységét vizsgálták 2011 és 2014 ősze közti 23 nagy jelentőségűnek vélt döntés kapcsán, akiket a Fidesz-KDNP már a többi párttal egyeztetés nélkül jelölt és választott meg. A 23 megvizsgált döntésből a jogvédők szerint ketten, Balsai István és Juhász Imre 100 százalékban, négyen több mint 80 százalékban a kormányoldalnak kedvező döntést hoztak, míg Stumpf István 32, Szalay Péter pedig 57 százalékban foglalt állást a kormányoldal számára kedvezően.  

A Taláros Testület egészét vizsgálva a 23 döntéssel kapcsolatban a jogvédők azt állapították meg, hogy az egyeztetés nélkül megválasztott, „egypárti alkotmánybírák” 2013 tavaszi többségbe kerülése előtt meghozott 10 fontos döntés a kormánytöbbség hatalmát korlátozó jellegű volt, míg az azt követő 13-ből már csak 3 volt ilyen.

A három szervezet képviselői arra is felhívták a figyelmet, hogy a tavaly megválasztott három új alkotmánybíróval már 11 kormánypártok által az „egypárti jelölési rendszerben” választott tagja van a testületnek, és a nemrég távozott Paczolay Péter elnök helyének betöltésével a 15 tagú testület négyötöde lesz a kormánypártok által megválasztott alkotmánybíró.

+

Az Alkotmánybíróság szigorúan szakmai alapon hozza meg a döntéseit, a kritikákat igyekszik hasznosítani, a rosszhiszemű, politikai indíttatású bírálatokra azonban nem kíván reagálni – válaszolta Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke a „jogvédők azon vádjára, amely szerint a kormánypárti többséggel, egyeztetés nélkül megválasztott alkotmánybírók többségbe kerülésével „kormányhű” testületté vált az Alkotmánybíróság.   

Kifejtette: amióta az Alkotmánybíróság működik, mindig a parlamentbe bekerült politikai pártok jelölték a tagokat és a parlament választotta meg. „Azóta sajnos az is jellemző, hogy címkézik őket - baloldali, jobboldali, konzervatív liberális, satöbbi –, és ez nem helyes”. Akit megválaszt a parlament alkotmánybírónak, és magára ölti a talárt, azt kötelezi az alkotmány, valamint a törvényesség, a jogállamiság, a jogbiztonság, azaz az alkotmányos alapjogok védelme. Ebből a szempontból közömbös, hogy korábban tudós, ügyvéd, polgári vagy büntetőbíró, esetleg ügyész volt vagy végzett politikai tevékenységet is. Az Alkotmánybíróság a döntéseit szigorúan szakmai alapon hozza meg, és annak örül, ha ezek a döntések szakmai értékelést nyernek.

Nem titkolta: természetes igyekeznek minden szakmai kritikát hasznosítani, de nem örülnek, ha kifejezetten „rosszhiszemű és politikai indíttatású” bírálat éri a testületet. Ezekre eddig sem és ezután sem kívánnak reagálni.

Egyforma pótlékot!

Alkotmánybírósághoz fordul a vegyipari szakszervezet a vasárnapi pótlék ügyében. Közleménye szerint súlyos megkülönböztetéshez vezet a legújabb döntés, miszerint a kereskedelmi alkalmazottak a négy adventi, plusz egy választható vasárnapi nyitva tartás idejére 100 százalékos pótlékot kapnak, míg mások, akik rendszeresen dolgoznak ezen a pihenőnapon, csak a felére jogosultak.

A VDSZ elnöke, Székely Tamás szerint – aki a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke is – : nem a kereskedőktől sajnálják a teljes pótlékot, hanem azt tartják gazságtalannak, hogy mások ennek csak a felét kapják. A szakszervezet tiltakozik a megkülönböztetés ellen, s hogy ezt megakadályozza, az Alkotmánybírósághoz, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul. Elvárják, hogy a kormány ne tegyen különbséget a vasárnap dolgozók között, s az egyenlő bánásmód elve alapján a vasárnapi pótlék mértéke is egyenlően 100 százalék legyen.

LEGFRISSEBB DÖNTÉSEK

Változatlanul hengereltek a bírósági döntések ellen lázadó panaszok. Az érintettek egész biztosan megsértődtek.

Devizahitelek

Három pénzügyi intézmény és egy természetes személy adósként terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, amelyben az árfolyamrés tisztességtelenségének törvény általi megállapítására vonatkozó szabályozás megsemmisítését indítványozta.  

A beadott indítványokban közös, hogy az indítványozók - különböző indoklásokkal - az első devizahiteles törvény 3. paragrafusának egészét, vagy annak egyes részeit kifogásolták, és kérték az alaptörvény-ellenesség megállapítását. A törvény ezen része többek között kimondja, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével - semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

Az alkotmányjogi panaszt benyújtók szerint a törvény 3. paragrafusa több alkotmányos rendelkezést sért, így például a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába és a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, valamint sérti a tisztességes gazdasági verseny alaptörvényi rendelkezését. A panaszt benyújtó pénzintézetek egyike a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának megsértésére alapította az alkotmányjogi panaszát. Előadta többek között, hogy a felek a szerződésben meghatározott vételi-eladási devizaárfolyamon történő elszámolásban állapodtak meg, az ebből származó többletteher nem pusztán egy költségelemnek minősült, hanem olyan kötelezettség volt az adós oldalán, amellyel a szerződés megkötésekor – az előzetes kockázatfeltárás miatt – számolnia kellett. Az egyik indítványozó az árfolyamréssel kapcsolatban azt is sérelmezte, hogy mivel a deviza vételi és eladási árfolyam alkalmazása tisztességtelen, ezért semmis, így annak helyébe a jogalkotó nem írhatná elő a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazását.  

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszokat. A határozat indokolása szerint a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára való hivatkozás nem adhat alapot arra, hogy a múltban tömegesen keletkezett tisztességtelen szerződéses kikötések érinthetetlenek maradjanak, és annak következtében az adósok teljesítési kötelezettsége minden körülmények között, változatlanul fennmaradjon. Rámutatott: az árfolyamrést megállapító szerződési kikötések már eleve, a szerződések megkötésének időpontjában is tisztességtelenek - tehát semmisek - voltak, és az emiatt előálló egyensúlyhiányos helyzetet orvosolta a jogalkotó azzal, hogy kimondta, az adósnak nem kell a pénzügyi intézmény saját deviza vételi és eladási árfolyama közötti különbözetet megfizetnie, hanem minden esetben a pénzügyi intézmény saját középárfolyamán, vagy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza középárfolyamán kell visszafizetnie a kölcsönösszeg érintett részletét a pénzügyi intézménynek. Ebben az értelemben tehát nem egy, a pénzügyi intézmény által ,,már megszerzett" pénzösszegen fennálló tulajdonjogról és annak a fogyasztó részére történő visszafizetéséről (azaz az indítványozó által állított tulajdoni sérelemről) van szó, hanem a semmiség jogkövetkezményének a levonásáról és az ennek a jogi helyzetnek megfelelő tényállapot helyreállításáról.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a jogalkotó nem tett mást, mint a jogalkalmazó bíróság által kidolgozott, jogegységi határozatba foglalt egységes gyakorlatot emelte törvényi szintre. A testület szerint az elszámolási kötelezettséggel járó kötelmi helyzetre és magára az elszámolásból eredő pénzmozgásra a pénzügyi intézmény tulajdoni védelmet nem alapíthat, ebben a helyzetben nem értelmezhető az indítványozó által használt „tulajdoni váromány” sem.  

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat. (AB határozat alkotmányjogi panaszok elutasításáról: IV/1681/2014.)

A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt csatoltak.

Helyi népszavazás, német megszállási emlékműről

 Az indítványozó sérelmezte, hogy 2014. április 9-én, helyi népszavazás kitűzését szorgalmazó aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés hitelesítését a Budapest Főváros V. kerületi Választási Bizottság megtagadta. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Belváros-Lipótváros Önkormányzat Képviselő-testülete hozzon olyan határozatot, melyben visszavonja a tulajdonosi hozzájárulását a Magyarország németmegszállásának emléket állító emlékmű Budapest V. kerület Szabadság térre történő elhelyezéséhez?”  

A fellebbezés során a bíróság helyben hagyta a választási bizottság határozatát. A hitelesítés megtagadásának az indokaként egyrészt arra hivatkozott, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés országos közügynek és nem helyi közügynek minősül, másrészt arra, hogy a kérdés nem felel meg az egyértelműség törvényi követelményének.  

Az indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy döntésével a józan észnek és a közjónak megfelelő olyan iránymutatást adjon, amely lehetővé teszi az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, annak érdekében, hogy Belváros-Lipótváros közössége dönthessen abban a kérdésben, hogy a saját tulajdonában álló közterületen hozzájárul-e az emlékmű felállításához

+

Alkotmánybíróság vizsgálata összegezéseként – többek között – megállapította: a támadott bírósági végzés indokolásában a bíróság felismerte és helyesen értékelte azt a tényt, hogy a képviselő-testület hatáskörébe tartozó tulajdonosi hozzájárulás megadása előfeltétele az emlékmű létesítéséhez szükséges hatósági engedélyezési eljárások megindulásának. Az emlékmű megvalósítása nem választható el a felállításához elengedhetetlenül szükséges eljárástól. Az indítványozó nem hozott fel olyan alkotmányjogilag értékelhető érveket, amelyek alátámasztották volna azt, hogy a bírói döntésben foglalt valamely jogértelmezés, illetve az eljáró bíróság jogalkalmazása sértette az alaptörvényi rendelkezéseket.  

Az Alkotmánybíróság  szerint az indítvány nem felelt meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a Fővárosi Törvényszék 3.Kpkf.670.338/2014/2. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1583/2014.)

Az alkotmányjogi panasz tárgyában  született végzéshez dr. Kiss László különvéleményt csatolt.   

Határozott felülvizsgálati kérelem

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozók mint felperesek kereseti kérelme elsődlegesen kölcsönszerződés pénznemének – nevezetesen, hogy a peres felek között 2008. július 1. napján létrejött hitel- és zálogszerződés nem svájci frank, hanem forint alapú –, másodlagosan pedig annak megállapítására irányult, hogy a kölcsönszerződés fedezetéül szolgáló ingatlanra telepített zálogjog önálló zálogjog.   

Az első fokon eljárt Kecskeméti Járásbíróság az indítványozók a (felperesek) keresetét elutasította. Fellebbezésük nyomán a Kecskeméti Törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ezt követően a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság is hivatalból elutasította a felülvizsgálati kérelmet, mert az nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek.  

Az indítványozók szerint  a Kúria „jogellenesen, önkényes jogértelmezéssel, figyelmen kívül hagyva az Alaptörvény 28. cikkét”, zárta el a felülvizsgálat lehetőségét. Ezért kérték a tisztességes eljáráshoz való joguk érvényesülése érdekében a Kúria végzésének hatályon kívül helyezését.  

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozók számára nyitva állt mind a fellebbezés, mind a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lehetősége, amely jogukkal éltek is, azaz jogorvoslati jogukat teljes körűen kimeríthették. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. „Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.”

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozók a felülvizsgálati eljárás során hozott döntéssel kapcsolatban nem állítottak olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Kúria Gfv.VII.30.019/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1298/2014.)

DÖNTÉSRE VÁRVA

Seregnyi indítvány masírozik előttük. Tucatnyi panasszal ütköznek Íme a legközelebbi teljes ülés - a böngészőknek is kavalkádot ígérő – tárgyalandó témái.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi II. törvény 119. § (9) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.

Az indítványozó adatvédelmi biztos álláspontja szerint az ítéletekről és az ítélettel szembeni perorvoslat során hozott, az alsóbb fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzésekről készített anonimizált másolat kiadására vonatkozó szabályok egyfelől a nyilvános tárgyaláshoz való jogot, másfelől a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapjogot sértik. (Indítvány:_2012.pdf.)

+

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 16. § alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz indítvány vizsgálata, - devizakölcsön-per felfüggesztése.

Az indítványozók álláspontja szerint a támadott rendelkezés - mely a fogyasztó és a pénzügyi intézmény közötti devizahitel-szerződés szerződési kikötése érvénytelenségének megállapítására irányuló perek felfüggesztését írja elő - sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, ezen belül a per ésszerű időn belül való elbírálásához való jogot, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogot, mivel a felfüggesztő végzés ellen nem biztosítja a fellebbezés lehetőségét. (Indítvány:anonim.pdf.)

+

A villamos energia és a földgáz egyetemes szolgáltató által alkalmazható számlaképről szóló 4/2013. (II. 4.) NFM rendelet 5. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – gázszámla számlaképe.

Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezés – amely a kibocsátott számla számlaképére való követelményeket tartalmazza a rezsicsökkentésre tekintettel – a kihirdetését követő 15. napon lépett hatályba. Annak megválaszolása, hogy a rendelet érintett rendelkezése az Alaptörvény B. cikk 1. bekezdésében garantált jogbiztonság követelményének megfelel-e, az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, ezért kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását. (Indítvány: anonim.pdf.)

+

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 104. § (1) bekezdésével, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 102. § (1) bekezdésével összefüggő bírói indítvány vizsgálata, – előzetes mentesítés.

Az indítványozó bíró álláspontja szerint a rendelkezések sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét, mert a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek javára indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosít. Hozzáteszi, a rendelkezések által megvalósított negatív diszkrimináció se szükségességi, se arányossági indokokkal nem magyarázhatóak. (Indítvány: anonim.pdf.)

+

 

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 474. §-a (1) bekezdés első mondatának második fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – ügyész kirendelése.

Az eljáró bíró álláspontja, az előtte folyamatban levő ügy felfüggesztése mellett, állítja: a támadott jogszabály jogbiztonságot veszélyeztető eljárások alapjául szolgálhat. Álláspontja szerint a jogszabály sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, az R) cikk (1), (2), (3) bekezdését, a T) cikk (3) bekezdése szerinti alapvető jogot, mely szerint jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, az I. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti az alapvető jogok tiszteletben tartásához való elvet, továbbá a XV. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való jogot, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot, és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti törvényes bíróhoz való jogot. (Indítvány: anonim.pdf.)

+

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CCXII. tv. 108. § (2) bekezdés (haszonélvezeti jog) alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz indítvány befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó  az ügy gyorsított eljárásban történő elbírálását kérte. Állítja: a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, mivel a haszonélvezet vagyoni értékű jog, amely esetében is helye van tulajdonvédelemnek. A kártalanítás elmaradása sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében foglaltakat.  

Hangsúlyozza továbbá: az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint a tulajdonjog (valamint az indítványozó érvelése szerint a tulajdonjoggal azonos védelem alá eső haszonélvezeti jog) csak abban az esetben korlátozható, ha arra valamely másik alapvető jog, alkotmányos érték érvényesülése vagy a közérdek, mint alkotmányos érték érdekében szükség van. Álláspontja szerint ebben az esetben a korlátozás szükségtelen és aránytalan. (Indítvány: anonim.pdf.) dják.