Mindenki születésétől állampolgár. Ha felnő, választópolgár. Lehet honpolgár vagy világpolgár. Nagypolgár, átlagpolgár, nyárspolgár, kispolgár. A polgári lét nem ideológia, hanem életforma. Létező-e, vagy csak áhított, de sokakat megszólít. Tehát, amint az a későbbiekben kiderült, szerencsés választás volt, noha az ideológusok nem tudták hová tenni.

Az őrült XX. század nálunk mindent elpusztított, amit a XIX. század, a polgárosodás terén alkotott és épített. És azt is tudni lehet, hogy az újjáépítés éppen annyi ideig tart, mint amennyi időt a pusztítás elveszteget.

A polgári életmód egyfajta állandóságot, biztonságot jelent. A Fidesz, amikor elhagyta a fiatalkori nevét és felvette az érett férfikorral jellemezhető polgári nevet, egyidejűleg ideológia nélkül maradt. Márpedig korunkban anélkül, politizálni nem lehet. Más kérdés, hogy a politikai pártok, ideológiai hovatartozás ide vagy oda,- a gyakorlatban pragmatikusak-, ideológus legyen a talpán, aki két, más ideológiát valló olasz, német, francia párt gyakorlati kormányzása között különbséget tud tenni, akár otthoni, akár unióbeli gyakorlatában. Valójában mindent a pragmatika ural. Ez egyébként nem nagy újság. Herczeg Ferenc, aki nemcsak író volt, hanem egy nemzedéken át képviselő is, visszaemlékezve a Ferenc József-i korszak politikatörténetére, egy nagy nemzeti felbuzdulással járó kormányváltás tanulságaként megírta-, Ferenc József idején-, „beszélni sokféleképp lehetett, de kormányozni csak egyféleképp”. Vagyis a körülmények adta kényszerpályán. Vagyis pragmatikusan. Ezt persze lehet csinálni jobban vagy rosszabbul.

A Fidesznek a baloldalon 1994-ben a zsákmányból csak morzsák jutottak volna. A szétesett jobboldal viszont valósággal az ölébe hullott. Az akkori jobboldali pártok, ha lehetséges, még siralmasabb állapotba jutottak. És ebben magának a Fidesznek is olyan szerepe volt, mintha maga is azon dolgozott volna.

Az MDF több kispárttá esett szét, a kisgazdák Torgyán visszatértével mindenki ellen hadakoztak, a KDNP-ben pedig többen a Fideszhez való közeledés jelentette az ürügyet a hatalmi harcban. 1997-ben egy kalandor társaság az alapítókat,- akik közül többen már Barankovics pártjában is képviselők voltak,- kizárta a Kereszténydemokrata Néppártból és ezért 1997 őszén Magyar Kereszténydemokrata Szövetség néven egy új szervezet alakult. Ez nem volt ugyan párt, de megállapodott a Fidesszel a választási szövetségben és így néhány kereszténydemokrata Fidesz-színekben bejutott a parlamentbe, sőt, miniszteri tárcához is jutott az első Fidesz-kormányban. Hasonló helyzetbe jutott az egykori, a jobboldal vezető szerepét betiltó Magyar Demokrata Fórum is. A Torgyán-vezette Kisgazdapárt koalíciós partnere lett a Fidesznek, így 1998-ra a Fidesz vette át a jobboldali vezetést, az önmagát szétforgácsoló jobboldalon.

Nem árt erre visszaemlékezni a belső-pártvillogások idején. A baloldal szemmel láthatóan nem okult belőle. Nagyon kevésen múlott, hogy a Fidesz nem nyerte meg a 2002-es választást. Addigra az MDF és a Kisgazdapárt egyaránt erodálódtak, nem pedig amortizálódtak, amint ezt manapság tévesen mondják.

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség viszont annyira talpra állt, hogy vissza tudta szerezni a Kereszténydemokrata Néppárt nevét és parlamenti tagságát. Létrehozta a polgári körök sokaságát. A „polgári kör” söprögető asztaltársaság nevét átvéve, politikai fogalommá,- az összefogásnak ez a kényszere - egyetlen hatalmas megmozdulássá fejlődött, „civil összefogás” formájában. Lehetséges, hogy akik most a polgári köröket emlegetik némi nosztalgiával, nem veszik észre, hogy a civil név a polgár fogalmával azonos, hiszen a civil éppen még többféle jelentéssel bír, mint a politikában használatos ideológiai nevek.

A civil összefogás egyetlen hatalmas Polgári Kör. A kettő nem zárja ki egymást. És lesz még választás Magyarországon.

(Folyt. köv.)