Tőkéczki László Szikszón, 1951. szeptember 23-án született, majd Miskolcon érettségizett, 1970 és 1972 között a debreceni, aztán az ELTE bölcsészettudományi karán tanult. Történelem-német szakos tanári oklevelet szerzett, 1975 és 1978 között a kispesti Landler Jenő Gimnáziumban tanított. Ez után került a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjához, és ekkor jelent meg első írása a Kritika című lapban is. A csoport 1981-ben átkerült az ELTE-re, Tőkéczki László ott folytatta tanári munkáját, a pedagógiai tanszéken neveléstörténeti órákat adott. Az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének habilitált docense volt az utóbbi időszakban, németül felsőfokon, angolul középfokon beszélt.

A Hitel folyóirat szerkesztőjeként 1991-től tevékenykedett, tagja volt a Duna TV alapító kuratóriumának, a történelmi egyházakat képviselve. A Valóság főszerkesztőjének 1994-ben nevezték ki, és társadalmi munkában részt vett a Protestáns Szemle szerkesztésében is. Az 1998-ban alapított Református Tehetséggondozó Alapítvány elnöke volt, alapító tagja a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítványnak. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának is tagja volt 1999 óta, 2002-ben pedig a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzőjének választották meg. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökeként is dolgozott. Évente számos előadást tartott hazánkban és a kisebbségi magyarság körében tudományos, egyházi, politikai és közművelődési felkérésekre. Tőkéczki László 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át, 2017-ben pedig Széchenyi-díjjal tüntették ki „a magyar és az egyetemes történelem, illetve az eszme-, művészet- és művelődéstörténet területén egyaránt kimagasló tudományos és oktatói pályája, különösen Tisza István életművével kapcsolatos hiánypótló kutatásai és publikációi, valamint széles körű történelmi ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként”.

Kutatási területe a sajtó-, eszme- és neveléstörténet, a protestáns egyház története. Több könyvet is jegyez szerzőként vagy szerkesztőként, köztük a Magyar liberalizmus (1993), a Magyar konzervativizmus – Hagyomány és jelenkor (1994), a Polgári múlt – polgári jelen? (1995), a Történelem, eszmék, politika (1999), a Tisza István eszmei, politikai arca (2000), a Történelmi arcképek – Politikus portrék a dualizmus korából (2002), a Tisza István: Válogatott politikai írások és beszédek (2003), a Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca (2005), valamint a Történelmi arcképek II. - Magyar politikusportrék a két világháború közötti időszakból (2013) című kiadványokat.