A Hollik-Soproni vita margójára

Hollik István országgyűlési képviselő (KDNP) sajtótájékoztatóját néhány hete zavarta meg az  Soproni Tamás (Momentum). A sajtótájékoztatón a kereszténydemokrata honatya felajánlotta, hogy kulturált körülmények között szívesen vitázik a Momentum öklével. Erre került sor pénteken este a Mathias Corvinus Collegium szervezésében.

Hollik István kontra Soproni Tamás - Fotó: fidesz.hu

 

A Hollik-Soproni vita margójára

A péntek este lezajlott Hollik-Soproni (KDNP-Momentum) vita hosszabb, tárgyilagos összefoglalása a Mandineren olvasható, illetve megtekinthető az erről szóló videó a PestiSrácok.hu-n. Ez a cikk nem akar hosszú-részletes lenni, vállaltan szubjektív, és még csak nem is a vitáról szól. Hanem arról a bizonyos stílusról, ami – Németh Szilárd és Molnár Zsolt, illetve Gulyás Gergely és Tóth Bertalan csörtéi után – jó látleletet ad a magyar közéletről, azon belül főleg a fiatalok helyzetéről.

„A stílus maga az ember” – hangzik el a vitában mindkét résztvevő részéről. Nézzük meg hát, milyen is ez a stílus!

Hollik István sok számadatot hoz: például a mintegy 62.000 bejegyzett civil szervezetből kb. 70 kap külföldi támogatást. Ebben kormánypártinak tartott szervezetek is vannak – valamint olyan köztiszteletnek örvendő szervezetek, mint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Baptista Szeretetszolgálat, Magyar Vöröskereszt stb. (Ők érdekes módon nem emlegetnek „diktatúrát”, sőt el tudnának képzelni nagyobb külföldi támogatást pl. kórházi eszközbeszerzés céljából – de erre valahogy nem kapnak). És igen, ide tartoznak a részben – vagy nagyrészt – Soros György vagyonából fenntartott, a nyílt társadalom” ideológiáját képviselő szervezetek is (TASZ, Helsinki, Amnesty International, Menedék stb.), akik Soproni úr szerint nem politizálnak, hanem „rákosokat gyógyítanak” és „hajléktalanokon segítenek”. Amikor Hollik István kimondja Soros nevét, a közönség soraiból rögtön jön a bekiabálás: egy-kettő-három-négy… Mert hogy ott ülnek a „sorosozás-számlálók”, azaz a hivatalos bekiabálók. S persze a Momentum kamerája közelében csoportosulnak, így véleményük – ahogy azt a szóban forgó „civil” szervezetek esetében már megszoktuk – a valós társadalmi beágyazódottságuknál jóval markánsabbnak tűnik fel. Kocsmai stílus, ami mögött felsejlik a régi jó bolsevik taktika - ha rövid a kardod (nincsenek igazi érveid), toldd meg egy lépéssel (nagy hanggal és ordas demagógiával).

Azt mondják, nekik csodás vízióik vannak az ország jövőjéről – ebből ugyan csak a zsigeri Fidesz-KDNP ellenesség, az LMBTQ ideológia harcias védelme, a Soros-féle „civil” szervezetek feltétlen támogatása világlik ki élesen. A bevándorlásról – most már – inkább hallgatnak, de azért nem fér kétség hozzá, hogy adott esetben hova szavaznának Brüsszelben. Legalább nem akarnak (igaz, nem is tudnának) függetlennek látszani. Ez lenne a 21. század?

Nem fér kétség hozzá: a mindenkori kormánynak nyitottnak kell lennie a minél szélesebb körű társadalmi párbeszédre – többek között az oktatás, egészségügy, energiapolitika „mágikus” témáiban is (az ellenzék ezeket mantrázva próbál fogást találni a kormányon, anélkül persze, hogy a kritikáknak és hangzatos elképzeléseknek ki kellene állniuk a Valóság próbáját, amin oly könnyű elhasalni - mint Macron reformjainak Franciaországban). Ennek technikáit kidolgozni egyébként önmagában sem egyszerű, ráadásul óriási alázatot és szolgálatkészséget igényel. Az ellenzéknek pedig konstruktív kritikákat kell megfogalmaznia, ami szintén óriási alázatot és szolgálatkészséget igényel – nem merülhet ki abban, hogy „patkányok vannak a kórházakban” és „szakadozik a mennyezet”. Hogy közben az egyik fél a hatalom megtartására, a másik annak megszerzésére törekszik, és ennek érdekében állít előtérbe, vagy szorít háttérbe bizonyos eredményeket/kudarcokat, az egyszerűen a politika sajátja. Mint ahogy az is, hogy valamennyire le kell egyszerűsíteni az összetett társadalmi folyamatok megtárgyalását – de hazudni azért nem szabad! Ez az, amit a Momentum-féle „progresszív” (értsd: a baloldali média által túlhájpolt) mozgalmak nehezen látnak be. Ők a saját világukban élnek. Márpedig a Valóságot – a valódi problémákat – sokáig ignorálni következmények nélkül nem lehet; illetve nagyon is lehet, de akkor ennek eredményei meglátszanak a közvéleménykutatásokban – ami persze Soproni kolléga szerint megint csak arról szól, hogy a kormány „pofátlan hazugságait” hallgatjuk újra meg újra. Ezen a ponton jött ki egy kicsit a sodrából Hollik, az egységnyi vitára jutó demagóg állítások számát észlelve még így is meglepően nagy béketűrésről téve tanúságot. A „sorosozások” mellett érdemes lenne ezt is számolni, kedves Momentum… Sok szerencsét a választásokhoz!

Hojdák Gergely