Bár a hazai sajtó beszámolt az eseményről, a Kereszténydemokrata Néppárt hangsúlyt helyez rá, hogy itt, a magyar Országgyűlésben is elhangozzanak szerény tolmácsolásomban a szentatya azóta világsajtót bejárt meghatározó gondolatai. Magam Tilki Attila és Harangozó Gábor képviselőtársaimmal együtt abban a kitüntetésben részesültem, hogy jelen lehettem a strasbourgi ülésteremben, közelről láthattam őszentségét, érzékelhettem kisugárzását, és közvetlenül hallgathattam francia szinkrontolmácsoláson keresztül szavait. Amelyek egy nagy tekintélyű személyiség keresztény tanításból táplálkozó erkölcsi megnyilvánulásai voltak nem vallási, hanem politikai kontextusban. És amelyeket Martin Schulz EP elnök a helyszínen megfogalmazott záróbeszédében úgy összegzett, hogy azok útmutatást nyújtottak az irányt tévesztett és irányt kereső világban.

 

Lehetetlen volna egy-két kiemeléssel megcsonkítani e két beszéd tartalmát. A KDNP képviselőjeként magam természetesen azt kerestem benne, hogy vajon hogyan fordíthatók le a pápa üzenetei Magyarország számára. És most tessenek jól figyelni, tisztelt Képviselőtársaim és honfitársaim: komoly megerősítést kaptunk abban, hogy Magyarország a kormányunk vezetésével a legjobb úton jár. Értékrendünk, amelyért mostanában szinte szünet nélkül ostoroz bennünket számos ország politikai vezetése, ugyanaz, mint amit a szentatya markánsan megfogalmazott, és amelyet mind az EU, mind az ET parlamentjének elnöke útmutatásként értékelt, egyetlen kritikai hang nélkül.

 

Mert miket is hangsúlyozott Ferenc pápa?

 

Számomra az volt a legfontosabb gondolat hogy az ember kell hogy játssza minden ténykedésünkben a központi szerepet, aki elsősorban nem gazdasági tényező vagy állampolgár, hanem transzcendens eredetű személyiség, egyszeri és megismételhetetlen isteni lény, és akiben bízni kell. Legyen akár beteg, akár idős, méltósággal rendelkezik és jogai vannak. Joga van a békéhez, a felelős szabadsághoz, és ahhoz, hogy senki se kezelje őt áruként. És hogy a család szerepe megkérdőjelezhetetlen az emberi személy fejlődésében.

 

Kijelentette, hogy az ember jogai nem egyenlőek az egoizmussal, hogy a személy szabadsága felelősséggel és kötelességekkel párosul, és hogy a közjó szolgálata elsőrendű.

 

Szólt az oktatás meghatározó szerepéről is, olyan összefüggésben, hogy a teljes személyiség állandó fejlesztésére kell irányulnia (megjegyzem: ezt nevezzük mi nevelésnek, a franciában ugyanaz a szó jelenti mind a nevelést, mind az oktatást), aki majd a közjót szolgálja, és nem lesz magányos, egoista individuum.

 

Fontos mondanivalója volt az európai intézményekről. Az EU-nak vissza kell térnie az alapító atyák szellemiségéhez, újra meg kell találnia a lelkét és a lelkiismeretét, és nem szabad kitépnie a gyökereit, amelyek az igazságból táplálkoznak, valamint hogy csakis a múlt ismeretével lehet jövőt építeni. Az EU-ban abszolutizálták a technikát, a bürokráciát, azaz összekeverték a célt és az eszközt. A válság kifárasztotta, öreggé tette Európát; új utakat kell tehát keresnie. Hangsúlyozta, hogy Európának meg kell őriznie népei kulturális és vallási eredetét, és a szükséges egységet (ami nem egyformaság!) a különbözőségek fenntartása mellett kell megteremtenie. Sokpólusú, és nem egyközpontú európai egység kell, hangsúlyozta.

 

Beszélt a fenntarthatóságról, mondván, hogy a teremtést meg kell védenünk és őriznünk, hiszen a Föld nem ingyen ajándék, nem tulajdonosai, hanem csak őrzői vagyunk.

 

A felsoroltakon kívül még számos kérdést érintett, például a munka fontosságát, a munkanélküliség elfogadhatatlanságát, a menekültek helyzetét, a vallási konfliktusok megoldásának szükségességét, és így tovább.

 

A vallási és államfő I. Ferenc szavait a strasbourgi sokféle eszmerendszerhez tartozó politikusok néma csendben, megkockáztatom, szinte áhítattal hallgatták, és mindkét beszédének végeztével egy emberként, szűnni nem akaró vastapssal fejezték ki tetszésüket, egyetértésüket.

 

Csak azt kívánhatjuk Európának és magunknak, hogy az idézett erkölcsi-politikai üzenetek hassák át a jövőben a tetteket is.