Adventet ünnepelni azt jelenti, hogy tudunk várni. A várakozás olyan művészet, amit türelmetlen korunk elfeledett. Még alig fakadt ki a szirom, máris gyümölcsöt szeretne szedni a fáról. Ám a mohó tekintet gyakran félrevezet, hiszen a látszólag érett gyümölcs belülről még nagyon is zöld, éretlen. A tapintatlan kezek az ilyen gyümölcsöt érzéketlenül elhajítják, mivel csalódtak benne. Aki nem ismeri a várakozás kissé fanyar lelkületét, azaz a remény pislákolásának az állapotát, az nem fogja soha átélni a beteljesedés teljes áldását, örömét. Aki nem ismeri fel, mit jelent, hogy a nyugtalanság ott rejtőzik az élet legmélyebb kérdéseiben, saját életünkben, s nem tud várakozással készülni arra a pillanatra, amikor lelepleződik és feltárul az igazság, az semmit sem tud annak a pillanatnak a dicsőségéről, nagyszerűségéről, amelyben a világosság álmokat betöltve ragyog fel. Aki pedig nem igyekszik elnyerni valakinek a barátságát, szeretetét, s várakozva-vágyakozva kitárni lelkét a másik lelke előtt, míg az a másik valóban megérkezik, beköltözik hozzá, annak örökre ismeretlen marad az a legmélyebb áldás, amit két lélek eggyé váló élete jelent. Márpedig ezen a világon igenis tudnunk kell várni a legnagyobb, legmélyebb, leggyengédebb pillanatokra, hiszen ezek nem a zúgó viharban születnek meg, hanem a csírázás, növekedés, a létre jövetel, a születés isteni törvényének engedelmeskedve - halkan… (D. Bonhoeffer adventi gondolataiból.)
Lágy vonalak között, anyai ölelésben a Gyermek
Lu Lan 1972-ben született a kínai Nanjingban, édesanyja is festő volt. Diplomája megszerzése óta Lu Lan a nanjingi Keresztyén Művészeti Központban dolgozik, amit 1993-ban alapítottak. A központ célja a hagyományos kínai ábrázoló művészet és a keresztyén üzenet összekapcsolása. A művésznő festészetében jelentős és központi szerepe van a bibliai történetek ábrázolásának. Ő ezzel a módszerrel kívánja – megfogalmazása szerint – az evangéliumot hirdetni hatalmas hazájában. Egy helyütt így írt: „1991-ben kereszteltek meg. Azonnal tudtam, hogy a feladatom ez: a bibliai történetek kifejezése, megjelenítése a kínai művészet eszközeivel. Jézus nagy szeretetét kívántam művészetemmel magasztalni, s az örömüzenetet a kínai emberekhez közel hozni. Sokan nem is tudnak olvasni, de látni, nézni igen. És a képek még a szavaknál is egyértelműbben tudják közvetíteni az evangéliumot, az örömüzenetet, amire Kínában is igen nagy szükség van”. A képen Máriát látjuk, amint a betlehemi csillag ragyogása alatt anyaként éli át a gyermek közelségét. Szembetűnő az a szeretetteljes, áhítatos meghajlás, ahogyan a gyermek felé fordul. A falon a lótuszvirágot látjuk, ami Kínában is a tisztaság, és a tökéletesség jelképe. A szamár, amint a Gyermek felé nyújtózkodik, nem szürke, hanem színes nyakkal, valójában az állatvilág hódolását fejezi ki. A gyermek Jézus kínai arcvonásokat visel, ennyire azonosítja a művész a Megváltót a kínai emberekkel, s jelzi: ahogyan a gyermek növekszik, úgy növekedik a keresztyének száma is Kínában.
Hit és humor
Mi a különbség a teológus és a geológus között? Ég és föld! –
*
Mit mond a katolikus pap, amikor kijön a templomból? Mintha mise történt volna…
*
Hogy hívják a gyors rabbit? – MihamaRabbi…
*
Hogy’ hívják Skóciában az ördögöt?
McPhisto (Mefisztó skót-angolosan)
Válogatás, fordítás: Dr. Békefy Lajos
