A keresztyénüldözés mindennapi életünk részévé vált, legalább is nálunk hírszinten. Odafigyelő hírügynökségek jobbára határainkon túl legutóbb arról számolnak be, hogy Indonéziában Jakarta keresztyén kormányzója ellen 200 ezer muszlim tiltakozik az utcákon. Banglades, Kenya, Líbia, Nigéria, Pakisztán, Szudán, Tanzánia, Jemen szinte naponta termeli a se szeri se száma, keresztyének elleni atrocitásokat, diszkriminációs eseteket, véres testi erőszakot, tömeges és egyéni gyilkosságokat. Hogy Szíria és Irak Iszlám Államos pokláról, a 200-300 ember kivégzését produkáló ISZ „önvédelméről” már ne is írjunk, amit a nemzetközi sajtó szuper-szélsőséges üldözésnek nevez. Alig másfél hét telt el eddig az ádventből, s máris több száz keresztyén mártír jelzi világszerte az olyan intolerancia ellenes konferenciák és a belőlük következő cselekvési stratégiák felettébb nagy indokoltságát, mint amire 2016. november 25-26-án került sor a bécsi érseki palota dísztermében „Keresztyének megpróbáltatásban” címmel. A konferencián hazánkat Török Tamás államtitkár, a kormányzat Keresztyénüldözés elleni Államtitkárságának vezetője képviselte, aki felszólalásában tájékoztatta a résztvevőket az üldözött keresztyének védelmének gyakorlati, pénzügyi lépéseiről. (Forrás: asianews.it/en.html, pro-medienmagazin.de; katholisch.at; csi.or.at)
Szemleíró: Dr. Békefy Lajos
Látleletek és cselekvési stratégiák
A bécsi konferencia fővédnöke Dr. Christoph Schönborn bécsi érsek volt, a résztvevők között politikusok, szakértők, lelkészek, médiamunkatársak Ausztriából és a nagyvilágból vettek részt, akik a keresztyénüldözés konkrét eseteivel, a vallásszabadság megsértésének európai és világmértekben jelentkező problémáival foglalkoztak. És ami nagyon fontos: nem csak diagnosztizáltak, nem csak azt adták egymás és a nagyvilág tudtára, hol és milyen borzalom történt már megint, hanem megoldási, kezelési, cselekvési stratégiák is bőven előkerültek jogi, politikai és kulturális konkrét lépések meghozatalára. Nekem, aki évtizedek óta lelkészként és kutatóként, valamint publicistaként foglalkozom a keresztyénüldözés jelenségeivel (kolozsvári blogomon 555 cikkből száznál többen), és nemrég könyvet is írtam erről a veszélyes jelenségtömegről, nagyon jól esik látnom, hogy folytonosság figyelhető meg ennek az életbevágó kérdéskörnek a nemzetközi napirenden tartásáért.
A feledhetetlen és bátor, 2015. évi CitizenGo madridi konferenciától kezdve, ahol a Madridi Manifesztumban kimondták a közel-keleti keresztyénség védelmében, hogy ami ott folyik, az vallási genocídium. S kérték az ENSZ-et, az EU-t és a nemzetközi államközösséget, az Arab Ligát, hasson oda az ezrével pusztuló ortodox és más felekezetű keresztyének hatékonyabb védelme érdekében, ítélje el az Iszlám Állam rémtetteit, el egészen a különféle helyi konferenciákig (Libanonban, Jordániában, Görögországban, Albániában). Róluk – bár ezeken sehol sem voltam jelen, mint a bécsi alkalmon sem –, de a lehető legrészletesebben és naprakészen tájékoztattam a magyar közvélemény ilyen kérdésekről tájékozódni kívánó nem kis részét. 2016 legnagyobb csalódását ebben a tekintetben számomra a nagy reménységgel várt, idén október 28-30-ra tervezett moszkvai imavilágcsúcs az üldözött keresztyének védelmére tervezett, mintegy 5000 keresztyén vezetőt és érdeklődőt mozgósítani hivatott világkonferencia elmaradása okozta.
Mindezekről korábbi cikkeimben a kolozsvári agnusradion.ro-n bőven írtam, a hazai egyházakat, kormányzati helyeket, egyetemeket, sajtót folyamatosan informáltam. Mert hivatásomnak tartom ezt a szellemi, keresztyénség védelmi missziót, amit Isten inspirációjára, nem hivatali kötelességként végzek jó ideje. Mindezek után természetes, hogy nagy érdeklődéssel figyeltem itthon a lényegre törő híreket, tudósításokat – mindhiába. Így hát mint annyiszor, én eredtem a hírek nyomába, amiket német és angol forrásokban kielégítő mértékben meg is találtam… Ezek egy részét most megosztom Olvasóimmal.
Ki és miről? Helyzetjelentések, elemzések, stratégiák, a hatékony segítségnyújtás kormányzati és magánszervezeti formái magyar felszólalóval
A Keresztyének elleni Diszkrimináció és Intolerancia Megfigyelése nevű szervezet, a Nemzetközi Keresztyén Szolidaritás, az Open Doors (Nyitott Ajtók), az Egyház Szükséghelyzetben, a Keresztyéndemokrácia Platform által támogatott nagyszerű konferencián örvendetesen és előremutatóan nagy számban voltak aktívan jelen fiatalok, akik remélhetőleg majd a holnap Európájáért, a holnap keresztyénségéért viselik a felelősséget, s erre már ma készülnek. Ez nagyon fontos!
De ott voltak a keresztyénség védelem stratégái, a feljebbvaló nemzedékből, sokat tapasztalt teológusok, kutatók, akik az elméleti lehetőségeket, a trendkutatások elemzéseit is belevitték a konferenciába. A Nemzetközi Keresztyén Szolidaritás (CSI.at) ausztriai szervezetének a honlapján videofelvételek tekinthetők meg a négy szekció munkájáról, előadásairól. Igen tanulságosak, aki csak teheti, tekintsen bele, angol és német nyelven érhetők el az anyagok. Az I. szekcióban az Európán kívüli keresztyének helyzetével foglalkoztak helyzetjelentések formájában. Ján Figel, az Európa Bizottság speciális hit-, és vallásszabadság védelmi aspektusait vázolta az EU-n kívüli esetek kapcsán. Beható és igencsak elgondolkodtató volt az az előadás, ami napjaink első számú keresztyénellenes országa, Észak-Korea kormányzati szintű vallásüldözésével foglalkozott. Evelina Ochab a fuláni „harcosok” és a rettegett Boko Haram keresztyénpusztító támadásait vázolta fel. A II. szekció az Európán kívüli keresztyénség üldözéssel kapcsolatos felelősségvállalást és a cselekvési lehetőségeket, a gyakorlati segítségnyújtás módozatait mérlegelte. A bécsi kardinális, Schönborn tanácsadója, Manuel Baghdi taglalta ezt a témát: Hogyan segíthetünk a szíriai és a szomszéd országokban élő keresztyéneknek?
Ebben a szekcióban szólalt fel Török Tamás, az Emberi Erőforrások Minisztériumának üldözött keresztyénekért felelős államtitkára. Előadásának címe ez volt: Hogyan segíthetik a kormányok az üldözött keresztyéneket? Michaela Koller újságírónő az „István Alapítvány az Üldözött Keresztyénekért” nevű szervezet képviseletében és a vallásszabadság kérdéskörének szakreferenseként a magánszervezetek segítségnyújtási stratégiáit vázolta.
Európai házunk táján fenyegető veszélyek
Sajnos nem szükséges ezer és ezer kilométert megtenni azért, hogy a vallásszabadság és az emberi szabadságjogok sérelmének durvább vagy kifinomultabb jelenségeivel találkozzunk. Itt van ez napi jelenségként házunk táján is, az öreg kontinensen is. Ezért a III. szekció az európai keresztyénségnek a helyzetét vizsgálta, a törvényi és politikai kihívásokat állítva előtérbe a vallásszabadság összefüggésében. Paul Colema, a szabadság és igazságosság védelmezésére 1994. január végén létrehozott világszervezet képviselője az európai jogsértéseket vette sorra, melyek kapcsán a lelkiismereti szabadságot, a szervezeti szabadságot és a szülői jogok esetenkénti jogsérelmét elemezte. Ellen Kryger Fantini megfigyelőként érdekes és nagyon valós, napi feszültséget, sérelmeket, fájdalmakat okozó jelenségre irányította a jelenlévők figyelmét, ami házunk táján leselkedik veszélyként ránk. Kiváltképpen ebben a formában: a beszéd és a kifejezések szabadságának, szabadosságainak nyilvános és magánjellegű sérelmei, az így keletkezett sérelmek gyógyításának, szabályozásának lehetőségei. És persze itt van az európai keresztyén „migránsok”, menekültek különleges helyzete is, vallásszabadságuk és zaklatásaik mindennapi drámáival. Ezekről a körmünkre égő kérdésekről szólt előadásában José-Luis Bazán, az Európai Katolikus Püspöki Konferencia (COMECE) jogtanácsosa. A IV. szekcióban pedig az európai keresztyénekért viselt felelősségről tárgyaltak. Robert Clarke kényes, de valós problémára irányította rá a figyelmet: a jogi-törvényi felelősségre a kormányzati megszorítások tekintetében, melyek a vallásszabadságot érintik nemzeti és nemzetközi szinten. Paulus Kurt ajánlásokat fogalmazott meg a keresztyén menekültek védelmére Európában. Gudrun Kruge pedig politikai kezdeményezéseket vett sorra a vallásszabadság sérelmei kapcsán.
A 21. századi szuper-extrémizmus, a brutális gyilkoló-gépek feltartóztatásáért – miért hát, s akkor miért is nem?!
Azt gondolom, ez a konferencia is olyan mostoha sorsú, mint amiről a magyar sajtó soványan vagy egyáltalán nem tudósított hozzá méltóan. Márpedig sokkal nagyobb közfigyelmet érdemel, nem csak a magyar bemutatkozás, hanem első renden a világméretű jogsérelmek és brutális hatalmi, katonai bűntények, az üldözések következtében kikényszerített keresztyén „mártírprodukálás” okán kiváltképpen. Az évenkénti mintegy 200-300 ezer mártír vére nem csak az égre kiált, hanem igen komoly erkölcsi kihívás a 21. században annak átgondolására, hogy mire képes a bűneset következtében a modern, de lélek nélküli, áldozat-sorozatgyártásra kiképzett és növekvő számú terrorista sereg a lekülönbözőbb színekben, csoportnéven, titkos és kevésbé titkos finanszírozással – de a puszta öldöklésen túl nagyon zavaros és értelmezhetetlen hatalmi célkitűzésekkel. Minden ilyen és hasonló konferencia ennek a gyilkoló géppé formálásnak a feltartóztatására tett próbálkozás, az emberiség morális, emberséget féltő-őrző többsége nevében és képviseletében. Ezért erről a témáról nem lehet eleget írni, konferenciázni.
Alarmírozni, ébreszteni, riadóztatni szükséges a közvéleményt, amelyik nagyon hamar megszokja a borzalmakat. Érdekes módon a magyar hírszolgálatokban, tv-ben, rádióban a rendőrségi hírek csak úgy folynak, mint a bizonyos folyam kilométereknél annyira piszkos, szennyezett Duna. De a keresztyének elleni napi, heti, havi atrocitásokról alig vagy egyáltalán nem esik szó. És az ilyen konferenciákról sem – vajon miért? Találgatások, jogos vagy vélt fantazmagóriák helyett megelégszem azzal, hogy napjaink 200 ezernél is több keresztyén mártírja helyett, szenvedő hozzátartozóik nevében csak ezt kérdezem: MIÉRT? S akkor MIÉRT NEM? Mindesetre azokat az erőket, melyek a keresztyénvédelemben tehetnek valamit valamilyen formában, vagy a keresztyénség üldözésének a mai formáit naprakészen ismerik, a trendeket a világvallások versenyét illetően világosan látják, folyamatosan elemzik – össze kell fogni! Luxus hagyni maguknak és magukra azokat, akiknek erejét hatékonyabban lehetne egyesíteni – százezrekért, milliókért. Csak Hans Küngöt tudom idézni: Ha nem lesz béke a világvallások között, nem lesz béke a földön a népek, az országok között sem! Márpedig már a 90-es években megírta P. Berger valláskutató, hogy vége a szekularizáció folyamatának és hazugságainak, s eljön a 21. században a világvallások soha nem látott felvirágzása. Mert nem csak kenyérrel él a konzum-ember sem, kell a lelkének a transzcendens kenyér is, a manna onnan felülről. És a világvallások felvirágzása szükségszerűen vonja magával az egymással való kemény versenyfutást, konkurenciát, piaci versenyt. Például 2070-ig a keresztyénség-iszlám között. Erre, és sok mindenre, ami a vallások, kultúrák közötti fenyegető összeütközések huntingtoni prognózisában állt, fel lehet és fel kell készülni.
Egységesíteni a honi erőket, pártpolitikai érdekeken túl – a jövőért! Szellemi-lelki geo-stratégiát!
Ez a mi korunk valláserkölcsi parancsa. Keresztyén felelősségetikai parancs is. Vagy lesz béke a vallások között, vagy vehetjük a sátorfánkat. S ez messze nem keresztyén belügy! A KDNP Protestáns Műhelye kicsinyke, de aktív és a keresztyén felelősségre eltökélt alkotó közösség, nagyon elszánt és felkészült tagokkal. Miért ne lehetne a keresztyénség védelmére létrehozott államtitkárságon belül szövetségesekből stratégiai kutatócsoportot, szakértői tanácsadó testületet létrehozni? Hogy a közhasznú, a jövőt érintő stratégiai elképzeléseket ne csak összefésüljük, hanem sokkal hatékonyabbá is tegyük. A mi keresztyénség védelmünk nem Bécsben, Madridban, Moszkvában, Rómában, Jordániában, Albániában, Washingtonban kezdődik! Hanem ez az itthoni erők testvéri és hatékony együttműködtetésével kezdődik. Ez messze nem csak pártpolitika – szellemi-lelki geo-stratégia ez. Nem csak hitvédelem, hanem jövővédelem a világvallások közti béke megőrzéséért. S ennek érdekében minden erőt egyesíteni kell. Nem holnap, hanem ma – nem másutt, hanem itt – nem másoknak, hanem nekünk. Ahogyan egy holland református szlogen már fél évszázada megfogalmazta. E sorok írója a Barankovics Alapítvány támogatásával megjelentethette valláselméleti, modernitás és vallás viszonyát, a mai keresztyénüldözés kiméráit évtizedek óta elemző közel 140 írásából a legfontosabb nyolcvanat Kereszttűzben címmel. És írja ma is ilyen jellegű alarmírozó elemzéseit, tartja előadásait határon belül és túl konferenciákon, egyetemeken a legfrissebb tudományos elemzésekről, a vallások jövőjéről, szerepéről kultúrában, gazdaságban, politikában. Az „ismeretlen, de javunkra, üdvösségünkre kijelentett x-tényezőről”, ami nagyon is valóságosan van jelen mindennapjainkban – néha hiányának, mellőzöttségének, tagadásának veszélyes és véres jeleivel.
Kétezer éve tudjuk: nincs semleges állapot. Vagy Istennel – az emberekért, vagy Isten nélkül – sokszor az emberek, önmagunk ellen. És ez igen sürgető, alapvető kihívás, felhívás mindannyiunk számára. Vajon a toynbeei történetteológia és filozófia értelmében tudunk-e adekvát, helyes választ adni a kihívásokra – itt és most? A világméretű challenge-re lokálisan érvényes, hatékony response-t? A bécsi konferencia erre volt kitűnő és jól működő példa. Hogy ne a fekete adventek és karácsonyok felé meneteljen korunk embere, és emberisége, hanem keresse meg és erősítse fel a remény pislákoló fényeit…
