A The weekly Standard internetes magazinban évekkel ezelőtt jelent meg az a mini-esszé, ami a Holland's Post-Secular Future/Hollandia posztszekuláris jövője címet viseli. Szerzője Joshua Livestro, a De Telegraaf közismert kolumnistája. Ebben több olyan dologról esik szó, ami nálunk alig ismert. Például arról a mozgalomról, ami Hollandiában 1996-ban indult, s aminek még tart a népszerűsége. A Corporate prayer-ről, a „testületi”, közösségi együtt imádkozásról szól. Lássunk világosan: arról, ami nem felekezeti kötődésű, hanem hitgyökerű és Jézus-kötődésű, mint az őskeresztyénség, ami nem felekezetekről, hanem az evangéliumról, a világ Üdvözítőjéről és követéséről szólt. Aki a történelem föld feletti és föld alatti útjain is megtalálja a keskeny ösvényeket a szívekhez, s ezeken át terelgeti övéit Önmaga felé, egymás felé, s hazafelé a nagy zarándokúton. Erre a mozgalomra utalva írta a cikkíró: meghalt a keresztyénség, éljen a keresztyénség soká! Azaz bizonyos formák – bármennyire is fájdalmas ezt leírni, még inkább megélni – valóban formálissá váltak, megüresedtek. De itt az új bor, a mindig új jó hír, s az evangélium új tömlőket, formákat keres, hogy elérje azokat, ahová küldetett. Nem kell ezeknek feltétlenül a meglévő egyházi kereteken kívül lenniük, de Isten szuverén Úr, szabad ahhoz, hogy belül és kívül is munkálkodjék, s ha kell, a kövekből is támasszon fiakat magának. A kutatások és a vallásszociológiai elemzések szerint a világ egyik legelvilágiasodottabb országában az imádság újra virágkorát éli. A testületi/közösségi imaforma az új tömlő. Olyannyira közkedvelt, hogy munkahelyeken, nagy cégeknél is átütő lendületet vett az imádságnak ez a nyilvános formája. Kormányzati helyeken, minisztériumokban, egyetemeken, multinacionális óriásvállalatoknál, mint például a Philips, a KLM légitársaság, az ABN AMRO rendszeres imaalkalmakat iktattak be a hivatalos munkaidőbe.
A szakszervezetek azért lobbiztak a kormánynál, hogy fogadják el és foglalják törvénybe az alkalmazottak jogát a munkahelyi imához. Lehet erre sok mindent mondani teológiailag, felekezeti tanok alapján, vagy kisebb hazai szerveződéseink „zárt teológiája, filozófiája” alapján. De tény ez is, s nálunk alig ismert jelenség a világ egyik legszekulárisabb országában. Jogos a kérdés: mikor fogjuk elérni ezt mondjuk a MOL-nál, a Nemzeti Banknál, a Belügyminisztériumban, a katasztrófavédelemnél, a rendőrségnél (ahogyan ezt már 10 éve Brazíliában gyakorolják!), kórházakban, műtétek előtt (amint a mellékelt kép is mutatja az USA-ból), vagy a Tudományos Akadémián, hogy mást most hirtelenjében ne is soroljak fel végeláthatatlanul..., hogy bevegyék napirendjükbe, működési rendjükbe, szabályzatukba, testületi „filozófiájukba” a corporate prayert? Vagy nálunk ez azért kétséges, mert a poszt-ateizmus, poszt-kommunizmus után mégis csak azt kell tapasztalnunk, hogy milyen hosszú a múlt árnyéka?
Néhány mondat a corporate prayerről – a közösségi ima erejéről
Nem célkitűzése cikkünknek, hogy a corporate prayerrel foglalkozzunk most behatóan, ennek utána lehet olvasni az interneten (www.crossway.org/articles/10-things-you-should-know-about-corporate-prayer/). De a korrekt tájékoztatás elvét alapul véve, ennyit azért leírok: a 10 sajátosság között, ami ezt az imaformát jellemzi, a kiindulópont az, hogy bár a keresztyén ember belső kamrácskájában is imádkozik, de ez nem kizárólagos és egyetlen formája az imának. Ez a mozgalom az imádság közösségteremtő, közösségfenntartó, hordozó, művelő funkciójára teszi a hangsúlyt, mivel az ima közösségben élés Istennel, embertársammal, s azzal az énemmel, amit már átjárt Isten Szentlelke. Isten emberei a Biblia első oldalai óta együtt imádkoztak, az Ószövetségben, és Jézus jelenlétében is. Hányszor mondta az alvó tanítványoknak: imádkozzanak. S vannak olyan jelenségek, betegségek, szellemi ártalmak, melyek csak imával és böjtöléssel gyógyíthatók. És az első jeruzsálemi ősgyülekezet is imádságban, éneklésben, és szegénygondozásban volt együtt. Az imádság összeköt minket a mennyei gyülekezettel is, ahol nagy sokaság hatalmas hangon zengi a Halleluját (Jel 19,1kk). A közösségi vagy testületi imában mindenki részt vehet, gyermektől a vénekig, akik így kiáltanak: Hozsánna Dávid Fiának! (Mát 21,15). A másokkal gyakorolt együttimádkozás formál visszaható jótéteményként minket is együttérző sorstársakká, mert akikért imádkozunk, azokért felelősséget is vállalunk. Az imacsendeknek, a közösségi könyörgéseknek nálunk is ismert a gyakorlata, például gyülekezeteinkben, konferenciáinkon, s ennek van egy sajátos vonása: amikor valaki hangosan imádkozik, vele együtt imádkozik a közösség is, s együtt mondanak rá áment. De valahogyan ez az imaforma még nem lépett túl a templomfalakon, a családi ajtókon, konferencia alkalmakon. Az ilyen közösségi ima megeleveníti az egyházakat, gyülekezeteket, családokat, emberi kapcsolatokat is. Olyan kohéziós, összetartó erő, ami túl van mindenfajta pletykán, kíváncsiságon, mert Isten előtt állva lehullanak szívünkről a felesleges, hiábavaló balanszok és belső álarcok.
Ezek után joggal merül fel a kérdés: vajon ennek az imaformának a népszerűsége nem éppen Isten belső és külső megújító munkájának az átütő jele? Az ultraindividualizmusba belefáradt lelkek üdítő forrása? Vagy a lelki kiégéssel fenyegetett hivatalnokok, technokraták, banktisztviselők, kutatók zöld exitje, vészkijárata lelkileg? Nekem ez úgy jön le, ahogyan két évtizede Peter Bergernek, a világhírű, nemrég elhunyt vallásszociológusnak, aki 1999-ben, miután visszavonta szekularizációs tézisét, s rámutatott a 21. századi vallási újraéledés, neoreneszánsz valószínűségére, ezt írta: „Mivel a modernitás, a szekularizáció aláásta a korábbi bizonyosságokat, s a bizonytalanságot pedig az emberi psziché hosszú távon nem viseli el, az emberek tömegei visszatérnek a bevált évezredes vallásokhoz, hitekhez”. Vagy mint Hollandiában: újabb formákat, merítő edényeket keresnek az örök Igazságnak, az örömhírnek, az evangéliumnak, tiszta forrásvíznek. Ez is Hollandia!
A De Toekomst van God /Isten jövője pusztító kollektivizmus nélkül!
A De Toekomst van God című könyv szerzői úgy érvelnek, hogy a munkahelyeken szervezett imalehetőségek csak az egyik jelét adják annak, hogy Hollandia új korszakba lépett, amit poszt-szekuláris korszaknak nevezhetünk. Igen, hála Istennek, de bár csak ennek valóban lennének olyan jelei, melyek a holland protestantizmus legértékesebb örökségének a sokrétű vonásaiból is felmutatnának néhányat. Igencsak elgondolkodtató a könyv egyik alapmondata: „Egész Nyugat-Európában, így Hollandiában is a liberális protestantizmus haldoklik. Új protestantizmusnak kell helyére lépnie”. Vajon ebben a reformáció 500 milyen szerepet játszhat? Csak az emlékezését, vagy a jövő hívását, elővételezését is? A rendezvény sorozatok káprázatát csupán? És semmi maradandó nem marad e kivételes történelemi évből? Hol van az a lelki robbanás, tűz, fénycsóva, vagy csak az a tartósan izzó szellemi „örökmécses”, ami Európa egére és a népek millióinak a szívére dobódott 500 éve? Gyertyácskákat gyújtogatunk vagy végre nagy-nagy tüzet rakunk, szellemi, alkotó izzásra pörgetjük fel népünket? Mintha ez a nagy ösztönzés, inspiráció még nem jött volna el 2017-ben. A corporate prayer Szentlélek hívó szomjúsága hiányozna?! A visszafutás, visszarohanás Istenhez, az összevissza futkosás helyett?
A God is back, az Isten visszatérésének átélése, felfedezése? Amiről Berger és a hollandok, Monica Toft a Harvardon és John Micklethwait, Adrian Wooldrige, vagy a kálvinista racionális szív, az értelem és érzelem kínai, koreai, indonéziai mai prófétái Bibliával és Institutioval kezükben reménykedve és csontjukban izzó tűzzel írnak, szólnak! Persze, élmény keresztyénség, de nem hamvadó cigarettavég! Nem okoskodó, kioktató ortodoxia, tan, szabályok, törvények, vallási előírások rideg és lelketlen garmadája, hanem áradó, sodró, sziklákat elmosó, unalomhegyeket szétfúvó, hazugság és korrupciómocskokat elsöprő friss Szél-áramlás. Pneuma-kitöltetés, és Pneuma-befogadás – igazi Szentlélek-csoda! Világgazdagító közkincs, ki nem sajátítható módon. Semmi köze a mesterséges viharkavaráshoz tisztátalan edényekben! Ahogyan Jézus mellett sem leckefelmondó alsóosztályos tanítványi kör gyűlt össze, hanem Tőle megragadott, addigi egzisztenciájukból kiragadott, Jézus-exodusba került emberhalászok, akik apait-anyait, halászhálót és korrupt pénzváltóasztalt, meg utcasarki siralmas, nőlétükben semmibe tipró „jövedelmet” hozó helyüket azonnal otthagyták. Mert isteni tűz futott át a lelkeken, mennyei tűz - Jézus szavában, Igéiben. S nem megigézettek, elvarázsoltak, hipnotizáltak lettek, hanem megigésítettek, a soha el nem múló gyógyító beszéd hordozói. Valami ilyen érződik a corporate prayer-ön is. És ezek az imádság Lelkétől, a Lélekben fogant imáktól megragadott individualisták pedig azoknak a gyermekei, akik már látták, olykor átélték, átszenvedték, hogy milyen irgalmatlan pusztítást tud okozni a kollektivizmus, a démoni bolsevizmus és a kíméletlen osztályelveken harciassá parancsolt kommunizmus félresikerült történelmi kísérlete. Amikor az individuumot, a személyiséget, Isten szabad képmását szabályosan eldarálták Európa boldogtalanabb felében évtizedeken át, amikor csak a tömegember kapott levegőt e tájékokon. Aki pedig kilógott az istentelen vezérek és ideológiák által fabrikált merev és szűkös ideológiai, politikai sablonból, annak kezét-lábát, fejét-lelkét is szemrebbenés nélkül levágták az egyenruhás gyilkológépek. Hát ez az az embertelen, prehistórikus, történelem előtti őskollektivizmus, ami kimondhatatlan csillagmesszeségben van a mai holland testületi imádkozástól, lelki szövetségkötéstől, közösségi integrálódástól. Akkor százszor inkább ultraindividualizmus, mint pusztító, lélek és szellemgyilkos kollektivizmus! Igaza lett Kuypernek, aki ezt már száz éve felismerte! Ez is benne van a generációs ellenpontozásként megvalósult, olykor valóban szélsőséges holland individualizmusban, ultra-szabadságban...
Néhány tény – valóban vallások szabadesése?
Több hollandiai demográfiai, statisztikai intézet kutatási adatait vegyük most sorra szemügyre. Az ország jelenlegi mintegy 17,02 millió lakosából a következőképpen oszlanak meg a felekezetek.
Alapvetően igaz az a ténymegállapítás, hogy tízből kb. minden ötödik személy valamilyen vallási vagy hitközösséghez tartozik. A legtöbben, annyi évszázados református/protestáns többség után ma a római katolikus egyházhoz számítanak, kb. 11,7%-kal. Utána jönnek az egykori református országban 8,6%-kal a protestánsok, 5,8%-kal a muszlimok és a zsidók. Mintegy 67,8% nem tartozik semmiféle vallási vagy egyházi közösséghez, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők hitetlenek. 2004 május eleje óta a Holland Protestáns Egyházban újra egyesültek a történelmileg századokon át egymástól elkülönült református egyházak és a lutheránus egyház. Az újabb statisztikákban így szerepelnek. Az ország 12 megyéjében vagy tartományában összesítve a keresztyének, római katolikusok, protestánsok, és kisebb protestáns közösségek aránya elmozdult. Szembetűnő, hogy több, főként katolikusok által lakott területen nőtt meg a keresztyének százalékos aránya, így Limburgban (70,2%), Noord-Babant (59,3%). De meglehetősen magas Zeeland-ban (48,1%) és Gelderlandban (48,1%).
Isten jövője vagy a jövő Istene – vagy Isten állandó jövetelben?
Következő cikkünkben a vallások szabadesésével foglalkozunk, illetve azzal a legújabb kori történelmi úttal, amit a reformátusok megtettek ebben az országban, amikor az „oszlop-kálvinizmustól”, azaz a zárt rendszerektől a nyitott egyháztípusig eljutottak. Hogy mennyire számolnak még a hivatalos kutatások is a hollandiai protestantizmus és a keresztyénség jövőjével, arról is van egy igen érdekes táblázat, amire ha ráklikkelünk, a kurzor mozgatásával elindulhatunk a jövőbe, egészen 2050-ig, s lejönnek a valószínűsíthető számok. Ez itt tekinthető meg: (https://de.statista.com/statistik/daten/studie/214135/umfrage/religionen-in-den-niederlanden/)
Ennek legfőbb tanulsága: a De Toekomst van God-dal, azaz Isten jövőjével igenis komolyan számolnak Hollandiában, még akkor is, ha a képbe növekvő mértékben játszik bele az iszlám hollandiai jelenléte és rohamos növekedése. Ennek alapján szabad, sőt szükséges is így fogalmaznunk: God de Toekomst – Isten a jövő Hollandia számára is. S reméljük, nem az Istenek (zsidók Adonája, keresztyének Szentháromsága, muszlimok Allahja) követőinek embertelen, ókoriakat felülmúló vérontása vár ránk. Az visszaesés lenne az ókori nagy istenküzdelmekhez, tényleges visszaesés a fejlett erkölcsi és vallási monoteizmusból, és Szentháromság-hitből a kezdeti idők sokistenes, kezdetleges vallási állapotába... Amiről azt hittük évszázadokon át, hogy már rég és visszavonhatatlanul mögöttünk van. Aztán mégis és újra kísért. Ettől pedig óvjon meg minket a Mindenható és Megváltó Urunk! (Folytatás)
Írja: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
