Önmagában sem az adócsökkentés, sem a hiány szigorú betartása nem lehet célravezető eszköz a gazdaság kirántására a válságból – állítja Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász, aki tegnap tartott előadást Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen. A professzor szerint a válságnak még közel sincs vége az Egyesült Államokban, és leginkább a mindennapokban érezhető.

Az előadás után a professzor az MR1-Kossuth Rádiónak nyilatkozott a Magyarországon is felvetődő vitával kapcsolatban arról, hogy az adócsökkentés milyen mértékben járulhat hozzá a gazdaság növekedéséhez. Szerinte a háztartások adójának csökkentése valószínűleg a lehető legrosszabb módja egy válság kezelésének. Az Egyesült Államokban például a túlzott eladósodás, a munkaerő-piaci zavarok, a munkanélküliség és más gondok kezelése önmagában elviszi az adócsökkentés nagy részét. Ez persze jó az egyes emberek számára, de a gazdaság egészét nem segíti ki a kátyúból. Ehhez kiadások növelésére van szükség, hiszen az adócsökkentéssel zsebben maradó pénznek csupán mintegy felét költik el.

Az államháztartási hiányt illető félelmekről Stiglitz azt mondta, azok a legtöbb országban eltúlzottak, egyszerűen buta érvek hangzanak el. Egyetlen befektető sem a kötelezettségei alapján ítél meg egy vállalkozást, sokkal inkább a vagyontárgyai alapján, és minden azon múlik, hogy mire veszi fel a kölcsönt. Ha az infrastruktúra fejlesztésére, oktatásra, fejlesztésre, technológiára, akkor ezek jól megtérülő befektetések. Persze az elképzelhető – tette hozzá - , hogy egy kormányzat rossz helyre teszi a pénzt, például amit az Egyesült Államok tesz, hogy az afganisztáni háború miatt adósódik el, vagy milliárdokkal segíti a bankokat, az nem teszi erősebbé a gazdaságot, hiszen nem hoz létre vagyontárgyat. Összefoglalóan tehát: ha ésszerűen költi el a hitelt, akkor az erősíti a gazdaságot. Jó példa erre Kína, ahol 1997-98-ban például 200 milliárd dollárt költöttek nagysebességű vasúti hálózatra, ami nem mellesleg, jó környezetvédelmi beruházás is.

Ami pedig a válság végét illeti, Joseph Stiglitz úgy látja, még közel sincs itt. A mindennapokban jelen van, és még jó ideig itt is lesz még. Az átlagember számára a munkanélküliségen, a vállalkozások számára pedig a forgalom, a vevők hiányán keresztül.