Válság van. Pénzpiaci és morális egyaránt. A világ megszenvedi a féktelen liberalizmus reálgazdaságtól elszakadó hitelezési dömpingjét. A termelés teljesen háttérbe szorult. A világ tőkepiacain kilencven százalékban olyan ügyletek zajlanak, amelyekben az árufedezetnek még a halvány jelei sem mutathatóak ki.
Az elmúlt évtizedekben az embereknek azt sugallták, hogy a fizetésüknél, jövedelmüknél többet is költhetnek. Kapnak hitelt. Vehetnek belőle plazmatévét, építtethetnek új házat, cserélgethetik az autót. Úgy tűnik, ez az ideológia mára megdőlt. Az amerikai kongresszus már hétszázmilliárd dollárral segítette ki a bankokat, és készülhet a következő hétszázmilliárdos csomag, hiszen a baj nagyobb léptékű.
Lám, lám... Nem is kell azért Amerikára hivatkoznunk, hogy egy saját bankválságot produkáljunk. Így pedig nem a „begyűrűzést” kell latolgatnunk, hogy mikor, hogyan alakul, hanem a bankok és főleg az „egyéb” pénzintézetek hitelfolyósítási mohóságát kell csökkenteni. Nekünk, magyaroknak, még forintban sem lesz hétszázmilliárdunk, hogy újra bankot konszolidáljunk, de talán még idejében, ésszerűen visszafogva a hitelezést csökkenthetjük a károkat. Persze a költségvetés kárát, amelyet egyébként majd az adófizetők állnak, nekünk kell visszafizetni, mint ahogy az 1990-es években is mi fizettük a bankok hiányát.
Nyilván a megszorító csomagot küldő és saját gazdaságpolitikai tehetetlenségét álcázó kormánynak jól jött az elmúlt évek hitelfolyósítási dömpingje. A lakosság nem vette észre egyszerre az életszínvonal romlását. Az MSZP hatéves regnálása ennek köszönhető. A kormány szinte bele is hajtotta a bankokat a hiteldömpingbe, az embereket pedig a hitelfelvételbe. Kedvező gazdaságpolitikai környezetet, gazdasági növekedést ígért.
De végső soron ez már az utolsó felvonás. És ez nem egy amerikai típusú bankválság szinonimája. Nálunk nem a termelés növekedését meghaladó, fogyasztást serkentő hitelkihelyezések voltak, hanem a termelés és az életszínvonal visszaesését, a konvergenciaprogram elvonásait is kompenzálniuk kellett a bankoknak. Így duplikálódott a hitelállományuk, de arányaiban a veszteségük is megkétszereződik.
Végül is a magyar pénzügyi rendszer meggyengülése a kormány gazdaságpolitikájának következménye, amely a bankok és az eladósodott lakosság kálváriájával fog véget érni. Az összeomlás már elkezdődött. De jó hír, hogy a termelésre összpontosító gazdaságpolitikára való társadalmi igény is egyre erőteljesebb!
A Magyar Hírlap cikke itt olvasható.
