Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek: a magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.

Az éppen 200 éve született és idézett Jókai Mórnak, a márciusi ifjak egyik vezéralakja, Petőfi Sándor közeli barátjának a gondolatával köszöntöm:

Tisztelt Polgármester Urat! Alpolgármester Asszonyt!

Főtisztelendő Plébános Urat! Az Egyházi és Világi Elöljárókat!

Minden kedves ünneplő megemlékezőt!

Jókai egyike volt azoknak a bátor magyaroknak, akik egy szempillantás alatt évszázados tabukat ledöntve Magyarországot elindították a polgári átalakulás útján.

Köztudott, hogy a pesti ifjúság a két nappal korábban kirobbant bécsi forradalom hírétől fellelkesülve fogalmazta meg követeléseit, az azonban már kevésbé ismert, hogy az akkor még német többségű Pesten azért lehetett sikeres a forradalom, mert a Nemzeti Múzeum mellett tartott vásárra érkező vidéki magyarok csatlakoztak a tüntetőkhöz.

A forradalom eszméit a fővárosban élő nemesek és értelmiségiek fogalmazták meg, lángját Petőfi szította fel, de ahhoz, hogy mindez ne halljon hamvába, szükség volt a vidéki magyar gazdák erejére és elszántáságra. Ők voltak azok, akik a József napi vásárról hazatérve magukkal vitték a forradalom hírét és ők voltak azok is, akik elsőként fogtak fegyvert a magyar szabadság és a nemzeti önrendelkezés kivívásáért. 

A forradalom híre március 16-án Szarvason keresztül Endrődre és Gyomára is eljutott, a pesti események után egy héttel pedig már a gyulai vármegyeház udvarán tartott lelkes hangulatú népgyűlés jelezte, hogy Békés vármegye népe is megmozdult. A népgyűlés kiáltványt bocsátott ki a megye népéhez, a rend és a „belbiztonság” fenntartására nemzetőrség megszervezéséről határozott.

Március végére már az egész vármegyében ismertek voltak a Pesten lezajlott események, nemcsak a Nemzeti dal legfontosabb sorait, hanem a 12 pontot is kívülről tudták.

A nemzetőrség szervezésével párhuzamosan a helyi közigazgatás átalakítása is megkezdődött mindkét településen.

Endrődön 100 fővel nemzetőr század alakult, melynek parancsnoka Salacz Imre százados volt. A nemzetőrök legtöbbször csak kézi szerszámokkal, kaszákkal, baltával és fokosokkal voltak felfegyverezve és amikor a délvidéki szerbek lázadása miatt Makóra rendelték a századot, akkor is csupán kiélezett vaslándzsákkal indultak útnak, ezért is „Makóra menő lándzsások” néven vonultak be a helyi történelembe.

A harcok mellett a közigazgatás átalakítása és az áprilisi törvények végrehajtása is komoly kihívást jelentett. Dávidházy Bekes Sámuel református lelkész feljegyzéseiből tudjuk, hogy Gyomán 1848. április első napjai és április 11-e között jött létre a községi bizottmány, melynek első elnöke Lakatos Károly volt, aki egyben a vármegyei bizottmány esküdtje is volt, s aki később Szarvason főszolgabíró lett.

A községi bizottmány a nemzetőrség szervezése mellett haladéktalanul hozzálátott a település évek óta megoldatlan problémáinak kezeléséhez.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Gyoma és Endrőd 177 éve még különálló települések voltak, eltérő gazdasági, társadalmi adottságokkal és jelentősnek mondható felekezeti különbségekkel.   

Az egymással rivalizáló községek azonban összekapcsolódtak a forradalom és a szabadságharc idejére. Közös zászlóaljakat a szabadságharc kezdetekor ugyan nem alkottak, de közösen gondolkodtak és főként közösen tettek az ország szellemi, lelki és gazdasági felemelkedésért, melyet szimbolikusan az az 1849. július 14-én vívott hegyesi ütközet jelez, ahol már vállvetve, közös erővel harcoltak a szabadságért.  

Ez 1848. március 15-ének legfontosabb üzenete!

Tisztelt Emlékező Közösség!

Egy filozófiai bölcsesség szerint az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell!

Az 1848. március 15-i események legfontosabb tanulsága tehát az, hogy a magyar nemzet szuverenitásában hívő magyarok származástól, felekezeti különbségektől, iskolázottságtól függetlenül képesek voltak összefogni és a legszentebb áldozatot is meghozni a haza oltárán.

Ők azok, akik különösen ma, de a dolgos hétköznapok során is példát mutatnak nekünk a jövő felé vezető utunkon. Emlékeztetnek, hogy ugyanúgy nap mint nap meg kell küzdenünk, ha a saját utunkat akarjuk járni.

Ha nem a nyugati világot uralni látszó blokkokba rendeződő világ vesztesei akarunk lenni, akkor az egyre erősödő birodalmi törekvések mellett is meg kell őriznünk nemzeti függetlenségünket, mert annak feladása a vélelmezett nagyobb jó vagy a remélt eurómilliárdok miatt nem az az út, amit 1848-as hőseink kijelöltek.

Merítsünk hát példát őseink helytállásából, zárjuk szívünkbe mindazt, amiért eleink életüket adva küzdöttek, és legyünk képesek összefogni, mert csak így tudjuk hőseink emlékét őrizve saját megmaradásunkat, nemzetünk jövőjét is biztosítani!

Isten éltessen valamennyiünket!

Köszönöm a figyelmüket!