Tisztelt Országgyűlés!

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az Országgyűlés húsz évvel ezelőtt, 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává. A szovjet hatóságok 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el törvénytelenül Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, aki hosszú éveket kényszerült szovjet fogságban tölteni. Végül csak 1955-ben, súlyosan leromlott egészségi állapotban térhetett haza. Tavaly emlékezhettünk meg halálának 60. évfordulójáról.

Idén ünnepeljük a rendszerváltás 30. évfordulóját is, amely végérvényesen lezárta a kommunizmus magyarországi történetét. 1990-ben az Országgyűlés a választások előtti utolsó munkanapján több olyan gesztusértékű törvényt alkotott, amelyek elismerték és igyekeztek felszámolni a kommunista rezsim bűneit és hibáit. Ekkor fogadták el az 1945 és 1963 közötti törvénysértő ítéletek semmissé nyilvánításáról és a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszüntetéséről szóló törvényeket, valamint a következő: a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt és a Szovjetunió bíróságai által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról, a magyarországi német kisebbség kollektív sérelmeinek orvoslásáról és az 1945-1963 között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról meghozott országgyűlési határozatokat. Ezt követően a szabadon választott országgyűlés is számos jogszabályt alkotott a kommunista diktatúra jogtiprásaival kapcsolatban, ezzel is teljesítve azon történelmi feladatát, hogy újra megteremtse egy igazságos és demokratikus jogállam alapjait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetes, hogy ezen az emléknapon elsősorban saját történeteink, emlékeink kerülnek elő. Magyarországon szinte nincs olyan család, amely valamilyen formában nem tapasztalhatta meg a kommunista diktatúra könyörtelen hatalmát: szüleink, nagyszüleink tudnak még mesélni az államosításokról, a kisajátításokról, a munkatáborokról, az erőszakos téeszesítésről, a padlássöprésekről, az eltűnt, majd betegen, megverten, összetörten előkerült rokonokról, barátokról, a származás miatt elveszített állásokról, elutasított egyetemi felvételikről, a kényszerű hallgatásról, a belső száműzetésről, az egyetlen rossz mondatért járó büntetésekről, a totális kiszolgáltatottságról, a hamisan csillogó és minden elemében hazug rendszerről.

Emlékezzünk: ezen a napon a világ összes kommunista diktatúrájának valamennyi áldozatát gyászoljuk. Sajnos, túl hosszan lehetne sorolni azokat az országokat, népeket és nemzetiségeket szerte a világban, köztük a határon túli magyarokat is, akik hozzánk hasonlóan vagy még annál is nagyobb mértékben szenvedtek az elnyomástól, a terrortól és a jogfosztottságtól.

Feladatunk azonban nem pusztán emlékezés és emlékeztetés, hanem felelősségünk egy olyan szabad világ felépítése és biztosítása is, amely kizárja a terror visszatérésének a lehetőségét. Tisztelettel arra kérem a tisztelt képviselőtársainkat, hogy egy percre felállva emlékezzünk a kommunizmus áldozataira.

A beszéd megtekinthető itt: