A nemzetiségi közösségek a többségi és az anyanemzet kultúráját is gazdagítják

A nemzeti közösségek olyan egyedi kultúrát őriznek, amelyeket sem a többségi, sem az anyanemzet nem tud helyettük megőrizni. Élő kultúrájuk egyaránt gazdagítja a nemzetiségi közösségük, a magyar nemzet, a Kárpát-medence és végeredményben a világ egyetemes műveltségét – hangsúlyozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Pro Cultura Minoritatum Hungariae-díj csütörtöki átadásán.

Pro Cultura Minoritatum díjátadó

A magyarországi nemzetiségek kultúrájáért folytatott tevékenységek szakmai elismerésében, azaz a Pro Cultura Minoritatum Hungariae-díjban idén 13 személy, illetve szervezet részesült.

Mint a csütörtöki budapesti díjátadó ünnepségen elhangzott, a Magyar Művelődési Intézet által 2005-ben alapított díj az elmúlt évben a miniszterelnök általános helyettesének szakmai elismerései közé került. A díj korábbi hagyományait megőrizve olyan személynek, vagy szervezetnek adományozható, aki vagy amely a Magyarországon élő nemzetiségek körében az anyanyelvi kulturális örökség megtartásáért, fejlesztéséért, valamint a nemzetiségi közművelődés és kultúra területén végzett kimagasló tevékenységével hozzájárult a Kárpát-medence népeinek együttéléséhez.    

Pro Cultura Minoritatum díjátadó

A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá – köszöntötte Klebelsberg Kuno egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter gondolataival a csütörtöki eseményen megjelenteket Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, nemzetiségekért is felelős tárca nélküli miniszter. „A kultúra megmaradásunk egyik záloga” – hangsúlyozta. Mint mondta, a 15 éves hagyományra visszatekintő díjjal olyan személyeket és szervezeteket tüntetnek ki, akik elismerésre méltót végeztek és végeznek a Magyarországon élő nemzetiségek körében az anyanyelvi kulturális örökség megtartásáért, kibontakozásáért, és így hozzájárulnak a Kárpát-medence népeinek nemcsak együttéléséhez, hanem kölcsönös gazdagodásához.

Kiemelte: az alaptörvény deklarálja, hogy a Magyarországon élő tizenhárom őshonos nemzetiség államalkotó tényező és joga van az önazonossághoz, önkormányzatához, az anyanyelvhasználathoz, az anyanyelvi oktatáshoz, kultúrájuk, hagyományaik ápolásához és továbbadásához. „Köszönet és elismerés azoknak, akik kiemelkedő szakmai életútjukkal, nemzeti közösségük szolgálatával, az anyanyelvi kultúrájuk széleskörű megismertetésével és nagyszerű egyéni teljesítményükkel kiérdemelték a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat” – zárta szavait a kormányfő helyettese.    

Pro Cultura Minoritatum díjátadó

Magyarország, a Kárpát-medence és egész Európa erősödése a nemzetiségeken és a nemzeteken múlik – mondta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Soltész Miklós hangsúlyozta: ezért is támogatják azt a törekvést, hogy a nemzetiségek megerősödését uniós szinten is támasszák alá, és ez a támogatási rendszeren, az elismerésen, adott esetben a pozitív diszkrimináción keresztül is megvalósulhasson – tette hozzá.

Az államtitkár köszönetet mondott a kitüntetetteknek kulturális tevékenységükért, amely által Magyarország és az itt élő nemzetek erősödnek. „Segítjük egymást és szolgáljuk egymást” – fogalmazott.

Pro

Az eseményen díjat kapott Bajnokné Képes Gyöngyi, a sámsonházai szlovák nemzetiség közösségi és kulturális életében betöltött kiemelkedő szerepéért, továbbá a Balkán Táncegyüttes és Kulturális Egyesület a bolgár nemzetiségi néptánchagyományok bemutatása és népszerűsítése révén a kulturális identitás megőrzésében végzett három évtizedes munkájáért.

Elismerésben részesült Bródy András festőművész, a ruszin nemzetiségi kultúra hazai és nemzetközi hírnevének öregbítéséért, valamint a Drenka Polska Hagyományőrző Együttes a lengyel népzene és népdalkincs bemutatásával a nemzetiségi hagyományok fennmaradásában betöltött szerepéért. A Furmicska Néptánc Egyesület a csömöri szlovák folklórhagyományok átörökítésében, valamint a gazdag helyi népviselet és anyagi kultúra megőrzésében vállalt szerepéért nyerte el a díjat.

Jónás Gézának cimbalmosként a roma zenei hagyományok népszerűsítéséért és a zeneművészet különböző irányzataiban elért sikereiért, Komáromy-Hiller Juliannának a szerb néptánchagyományok átörökítéséért, valamint a táncpedagógiában és koreográfusként elért kiemelkedő eredményeiért ítélték oda az elismerést.

Lakatos Mónika a világzenében elért hazai és nemzetközi sikereivel a tradicionális romazene megismertetésében és népszerűsítésében elért teljesítményéért, a Magyarországi Szlovének Szövetsége felsőszölnöki népdalköre a szlovén népdalkincs megőrzésében és népszerűsítésében betöltött két évtizedes szerepéért kapta meg a díjat. A  Marica Kulturális Egyesület a horvát nemzetiség kultúrájának megőrzésében és vallási életében betöltött több mint két évtizedes szerepéért nyerte el az elismerést.

Sikk Józsefné, a váci ukrán nemzetiség kulturális identitásának megőrzéséért és az anyaországhoz fűződő kapcsolatok kialakításában vállalt szerepéért, Szenes Andrea hegedűművész-zenepedagógusként a román és magyar népzene és folklórkincs megismertetésében és átadásában végzett kiemelkedő munkájáért, Wágner Lászlóné a budakalászi német közösség megszervezéséért és kulturális hagyományaik megőrzésében vállalt munkájáért vehette át a díjat.

Pro Cultura Minoritatum díjátadó

 

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek Pro Cultura Minoritatum Hungariae-díj átadásán elhangzott beszéde az alábbiakban olvasható

Kérem, engedjék meg, hogy gróf Klebelsberg Kunó egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter gondolatával köszöntsem Önöket:

„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” A klebelsbergi gondolat ma is helytálló.

Mégis, most mindannyiunkhoz szól a kérdés: miért a kultúra?

Ennek megértéséhez érdemes megvizsgálni a szó eredetét. A latin „colere” igéből származó kifejezés jelentése művelni, pontosabban a földet megművelni. Átvitt értelemben elsőként Cicero használta a „cultura animi” - a lélek művelése - kifejezést. Cicero megállapításától kezdve évszázadokon keresztül kikezdhetetlennek bizonyult az a megállapítás, hogy a lélek – miként a termőföld – csak műveléssel képes maradandó értéket teremni.

Ez alapján valljuk mi is azt, hogy a kultúra megmaradásunk egyik záloga.

Semjén ZsoltSemjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke (KDNP Fotó: Botár Gergely)

A Pro Cultura Minoritatum Hungariae díj, amely idén 15 éves hagyományra tekint vissza, megfelel ennek a gondolatnak, hiszen elismerés a nemzetiségi kultúra maradandót alkotó képviselőinek.

Olyan személyeket és szervezeteket tüntetünk ma ki, akik elismerésre méltót végeztek és végeznek, a Magyarországon élő nemzetiségek körében az anyanyelvű, kulturális örökség megtartásáért, kibontakozásáért, és így hozzájárulnak a Kárpát-medence népeinek nem csak együttéléséhez, hanem kölcsönös gazdagodásához.

A művészeten keresztül könnyebb megértenünk azon honfitársainkat, akik valamely nemzetiségi közösségben – de a magyar nemzet egészébe illeszkedve – élnek, egy gazdagabb, de olykor mégis nehezebb kettősségben. Olyan egyedi kultúrát őriznek, amelyeket sem a többségi, sem az anyanemzet nem tud helyettük megőrizni. Ezt az értékgazdagságot csak Önök őrizhetik meg és csak Önök hozhatják létre!

Hagyománytisztelő, de élő kultúrájuk egyaránt gazdagítja a nemzetiségi közösségük, a magyar nemzet, a Kárpát-medence, a kontinens és végeredményben a világ egyetemes műveltségét.

Munkájuk nem egy asszimilálódó, eltűnő népcsoport eltűnő hagyományának vitrinbe helyezett története, hanem elvetett mag. Ez a mag kihajt és növekedik a gyermekek-fiatalok révén, akik a nemzetiségi oktatási és kulturális intézményekben tanulnak és a helyi közösségekben valóságként mindezt meg is élik.

Ezek a kisközösségek évtizedekig „nemzetiségi és etnikai kisebbségként” szerepeltek a közbeszédben és a hivatalos fórumokon. Nem kaptak megfelelő figyelmet, mert az internacionalista szocialista államhatalom úgy vélte, önmagától „megoldódik” a nemzetiségi kérdés, mivel a kisebbségek ugyanolyan jogokat kaptak, mint a többség, és így majd sikeresen asszimilálódnak. Bizony akkor kevesen merték felvállalni származásukat, mivel emlékeztek még arra, hogy milyen sors jutott a kisebbségeknek a XX. században: üldöztetések, elűzetések, lakosságcserék. 

2010-ben az Alaptörvény elfogadásakor a kisebbség kifejezést, amely mennyiségi alárendeltséget sugallt, töröltük, és visszatértünk a több száz éves magyar hagyományhoz: a „nemzetiség” fogalmához.

Az Alaptörvény deklarálja, hogy a Magyarországon élő 13 őshonos nemzetiség államalkotó tényező, és joguk van az önazonosságukhoz és önkormányzatukhoz, az anyanyelvhasználathoz, az anyanyelvű oktatáshoz, kultúrájuk, hagyományaik ápolásához és továbbadásához.

Köszönet és elismerés azoknak, akik kiemelkedő szakmai életútjukkal, nemzeti közösségük szolgálatával, az anyanyelvi kultúrájuk széleskörű megismertetésével, és nagyszerű egyéni teljesítményük révén kiérdemelték a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat!

Szívből gratulálok!