Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk, egy alkalommal - mintha ringben lennénk - a második és harmadik menet zajait is jelezzük.  

Miért akadályozzák az IMF-tárgyalások megkezdését, avagy miért nem bizonyítják a nyilvánosság előtt,
ha valóban önöknek van igazuk?

BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): – Miniszter úr! Hazánk számára önök szerint is kiemelten fontos a tárgyalások megkezdése a Nemzetközi Valutaalappal. Köztudomású, hogy ehhez bizonyos feltételeket támasztott az Európai Bizottság és az IMF. Ezek teljesítése nélkül a tárgyalások nem kezdődhetnek meg. Önök pedig azt állítják, nem tudják, mik a feltételek.

– Miniszter úr! Brüsszeli információink szerint az Európa Tanács főtitkára által a kormánynak átnyújtott dokumentumban olyan feltételeket fogalmaznak meg, amelyeket előzetesen többekkel, például a Barroso-kabinettel, azaz az Európai Bizottság elnökének kabinetjével is egyeztettek. Így a dokumentum - már önök által is tudottan - nemcsak az Európa Tanács, hanem az Európai Unió, az Európai Bizottság feltételeit is tartalmazza. Egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a reform nem biztosítja a bírói függetlenséget, sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, és erre vonatkozóan visszavonni javasolja az önök elhibázott, antidemokratikus igazságügyi modelljét.

– Miniszter úr! Álszent és hamis állítás az, hogy a tárgyalások megkezdéséhez nem lett volna szabad feltételül kötni az igazságügyi reformjuk jó részének visszavonását. Állításukkal ellentétben ez nem politikai feltétel, hanem a gazdasági helyzetet közvetlenül befolyásoló tényező. Martonyi miniszter úr, pontosan tisztában van ezzel. A biztonságos gazdasági környezet kialakulása feltételezi az igazságszolgáltatás teljes függetlenségét, hiszen ahol nincs jogbiztonság, ott nincs személyi és vagyonbiztonság, sőt, befektetési biztonság sem.

– Miniszter úr! Mint országgyűlési képviselő, akinek hamarosan szavaznia kell az igazságügyi reformjuk módosításáról, s akinek a köz érdekében joga van ahhoz, hogy megfelelő információk birtokában dönthessen, kérdezem öntől:

• Miért nem hajlandók nyilvánosságra hozni vagy legalább a képviselők számára hozzáférhetővé tenni Robák Ferenc nagykövet úr Martonyi miniszter úrnak címzett levelét?
• Igaz-e, hogy a nagykövet úr a levelében azt állítja, hogy az ET által támasztott öt feltétel nem lehet alku tárgya, azokat teljesíteni kell?
• Igaz-e, hogy a nagykövet úr a levelében azt állítja a feltételek nem csupán az Európa Tanács által megfogalmazott feltételek, hanem azok a Barroso-kabinet feltételei is?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Képviselő úr! Ön egy minősített anyagról kér tájékoztatást, illetve annak a nyilvánosságra hozatalát kéri. Szeretném emlékeztetni, hogy az április 13-án írott levelében ön már betekintést kért a külügyminisztertől az említett dokumentumba. Ezzel kapcsolatban azt a tájékoztatást kaptam, hogy a Külügyminisztérium illetékesei önnek a kérdésére időben válaszolni fognak. (Gúr Nándor: Jó időben!)

– Képviselő úr! Ön az interpellációjában álszentséggel, hamissággal vádolja a kormányt. Hadd kérdezzek vissza: nem az a kormányzati politika volt-e vajon álszent és hamis, amelyik pannon pumával és szárnyaló gazdasággal szédítette a lakosságot, miközben külföldre hamis adatokat szolgáltattak? (Zaj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Úgy van! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hazudik! Az elnök csenget. Újra csenget.) Az őszödi beszéd után, a gazdasági válság kirobbanása után ön vajon számon kérte-e pártjának vezetésén az álszent és hamis kormányzati ígéreteket? (Lukács Zoltán: Martonyival jobban jártunk volna!) Ön felszólalásában aggódik a magyar gazdaságért. Nem az az álszent és hamis magatartás, amelyik most is belpolitikai haszonszerzés céljából, minden nemtelen eszközzel kockáztatja egy minél előbbi és minél jobb feltételekkel megvalósuló megállapodás létrejöttét az IMF-fel? (Soltész Miklós: Úgy van! Az elnök csenget. Újra csenget.)

– Képviselő úr! Engedje meg, hogy megnyugtassam! A magyar kormány folyamatosan tárgyal mind az Európa Tanács Velencei Bizottságával, mind az Európai Bizottsággal és az IMF-fel. (Gúr Nándor: Kettős tárgyalás!) Ezek a tárgyalások jól haladnak, és a fejlemények az önök számára is ismertek. Bízunk abban, hogy az ön akciójának nem az a célja, hogy hátráltassa az ország (Gúr Nándor: Kettős tárgyalás!) szempontjából minél előbb kívánatos megállapodást. Kérem válaszom elfogadását. (Balla György: Nem fogja, mert álszent! Taps a kormányzó pártok padsoraiból. Az elnök csenget. Újra csenget.)

+

BÁRÁNDY GERGELY: – Miniszter úr! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ne hazudj! Az elnök csenget.) Az interpelláció egy olyan műfaj, ahol én kérdezem a kormányt, s nem a kormány a képviselőket. Úgyhogy ne nekem tegyen fel kérdést, hanem legyen szíves válaszolni arra, amit én kérdeztem! Sajnos ezt nem tette meg. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van! Az elnök csenget.)

– Miniszter úr! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ne hazudj!) Az IMF-tárgyalásokról sajnos köztudott, hogy Fellegi miniszter úr legfeljebb kávézni jár Washingtonba, mert a kutya sem fogadja ott őt. Ennek pedig az az oka, miniszter úr, hogy nem teljesítik azokat a feltételeket, amelyeket minimumkövetelményként önöknek előírtak. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Szégyelld magad! Az elnök csenget.)

– Miniszter úr! Számítottunk arra, most már tudom is öntől, hogy ezek szerint minősített adattá lett nyilvánítva ez a levél. Éppen ezért utánanéztünk: annak, miniszter úr, hogy a 2011. évi CXII. törvény 27. § (5) bekezdése szerint a miniszter úrnak joga van arra, hogy ezt a levelet nyilvánosságra hozza. Éppen ezért én azt gondolom, hogy ez nem jogszabályi probléma, félnek, hogy az igazság kiderül. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Lejárt az idő! Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

– Miniszter úr! Szégyelljék magukat! (Taps az MSZP padsoraiból. Zaj a kormányzó pártok padsoraiból. Lukács Zoltán a kormányzó pártok padsorai felé: Azt hiszitek, hogy annak van igaza, aki ordít? Az elnök csenget. Újra csenget.)

A képviselő nem, az Országgyűlés a miniszteri választ 198 igen szavazattal, 47 nem ellenében, 32 tartózkodás mellett elfogadta. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Döbbenet!)

Veszélyes üzem, avagy a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére?

TARNAI RICHÁRD (KDNP): – Közeledik április 28., a munkabalesetben elhunyt és megsérült emberek emléknapja, és május 1., Munkás Szent József ünnepe. Minden ember egészsége, testi épsége, élete fontos, ezért a jog eszközeivel is védendő. Mindegy, hogy munkaviszonyban vagy munkaviszonyon kívül esik a fejünkre egy tégla. Fontos, hogy egyszerre növeljük a munkavégzés körében mindenki biztonságát, és hatékonyabbá tegyük a munkavédelmi szabályokra fittyet hányó munkavállalók elleni küzdelmet. Egyre több esetben van ugyanis veszélyeztetve olyan személy is, aki nem minősül munkavállalónak, így a munkavédelmi felügyelőség a munkavédelemre vonatkozó szabályokat megszegő munkáltatóval szemben nem, vagy csak szűk körben tud fellépni.

– Államtitkár úr! Meggyőződésem: a munkavédelmi felügyelőség alapvető feladata a megelőzés is. Ezért indokolt már a hatókörben tartózkodó személyek esetében is a preventív eszközök alkalmazása, életük és testi épségük fokozott védelme valamennyi veszélyeztetés esetén. Teljesen jogos társadalmi elvárás, hogy ahol a hatókörben tartózkodó személyek is a munkavégzésből származó veszélynek vannak kitéve, ott a munkáltató legyen köteles a veszély elhárítására alkalmas védelemről gondoskodni. Ez egyáltalán nem idegen jogrendszerünktől sem, hiszen például létezik a Ptk.-ban a veszélyes üzemi felelősség fogalma is. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a hatályos törvény kiegészüljön a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyek fokozott védelmével is. Kérdezem tehát:

• Milyen módon látják megoldhatónak a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyek védelmét?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány célja az új munka törvénykönyvével az volt – ha még lesz módosítása, azzal is -, hogy rugalmas és versenyképes munkaerőpiacot hozzon létre Magyarországon. Látható, hogy Európában minden ország azzal küszködik, miként lehet rugalmasabbá tenni a munkaerőpiacot, és ezzel versenyképessé tenni a gazdaságot, Spanyolország vagy Olaszország esetében ez egyenesen kulcskérdés. A jó hír ebben a tekintetben, hogy mi már azon a munkaerő-piaci szabályozáson, amely valóban rugalmassá teszi a munkaerőpiacot, túl vagyunk. Ugyanakkor a versenyképes munkaerőpiacnak nemcsak rugalmasnak kell lennie, hanem biztonságot kell biztosítania három oldalról is, egyrészt a megrendelők és a fogyasztók felé, másrészt a munkavállalók felé, és harmadrészt a munkáltatók felé. Sajnos, az adatok elég elrettentők, noha 2006-ról 2011-re negyedével csökkent a munkabalesetek éves száma. Tavaly még így is több mint 17 ezer baleset történt a munkahelyeken, és ebből 80 halálos volt.

– Képviselő úr! Javaslatát, miszerint a védőintézkedések terjedjenek ki a munkavégzés hatókörében tartózkodó, nem munkavállaló személyek védelmére is, támogathatónak és vállalhatónak tartjuk.  Felvetései teljes mértékben összecsengenek azokkal a kérdésekkel, amelyek szakma körökben is felvetődtek az elmúlt időszakban. Minderre tekintettel, a fővárosi, megyei kormányhivatalok munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szervezeteinek gyakorlati tapasztalatait is felhasználva, javaslatai beépítésre kerülnek a tervezett munkavédelmi törvény módosításába. Terveink szerint a soron következő módosítás tartalmazni fogja a munkavédelmi felügyelők szabálysértési jogkörének megszüntetése folytán megszűnt tényállások kialakítását, azon kívül a felelősségi rendszer átgondolását is.

+

TARNAI RICHÁRD: – Államtitkár úr! Válaszából hallhattuk, hogy az általam felvetett probléma megoldása a hamarosan benyújtandó törvénymódosítási javaslatban orvoslásra talál, ezért elfogadom.

Mit tesz a minisztérium annak érdekében, hogy a magyar állampolgárságú cigányok által Kanadában,
Angliában elkövetett, nagy sajtóvisszhangot kiváltó bűncselekmények miatt
Magyarország és a magyarság nemzetközi megítélése ne romoljon tovább?

KISS SÁNDOR (Jobbik): – Miniszter úr! Ön hivatalból, a lakosság pedig a sajtóból értesülhetett arról, hogy magyarországi cigányok utaznak Kanadába, ahol arra hivatkozva, hogy a származásuk miatt hátrányos megkülönböztetés, sőt atrocitás éri őket, menedékjogot kérnek és esetleg kapnak. Kérelmük elbírálásáig az országban tartózkodhatnak, szociális ellátásokat vehetnek igénybe, és az egyébként rájuk, de nem csak rájuk jellemző olyan bűncselekményeket követnek el, mint színfesfémlopás csicskáztatás s a többi. A bűnlajstromot sorolhatnám tovább, de úgy gondolom, nem szükséges.

– Miniszter úr! A sajtóban megjelenő cikkekben van némi utalás a származásukra, de mindenütt, mint magyarokat emlegetik őket. Például: „Megtanulták a magyaroktól Kanadában, kik azok a csicskák”. Vagy: „Nem a pokol angyalai, de azért bűnszervezet. Készülődés a magyar csicskaperre Kanadában.” S felolvasnék egy kis cikket is: „A gonosz inváziója. Ezeket az embereket – mármint a gyanúsítottakat – Magyarországon különféle bűncselekményekkel, például csalással és zsarolással vádolták meg. Szóval, adott egy egész magyar csapat, akik vagy a megvádolásuk után vagy nem sokkal azelőtt Kanadába jönnek, és itt bűnöző tevékenységet folytatnak” – magyarázza ezt egy kanadai főügyész.

– Miniszter úr! Még sorolhatnám a sajtóhíreket, hogy milyen súlyos bűncselekményeket követnek el a magyar állampolgárságú cigányok. Kérdezem:

• Milyen módon tudatosítják a nemzetközi és a hazai közvéleményben, valamint a sajtóban, hogy a fent említett és egyéb bűncselekményeket nem magyarok követik el, ehhez a magyar népnek semmi köze, hanem magyar állampolgárságú, cigány származású emberek?  
• Mit tesz a minisztérium annak érdekében, hogy a magyar állampolgárságú cigányok által Kanadában, Angliában elkövetett, nagy sajtóvisszhangot kiváltó bűncselekmények miatt Magyarország és a magyarság nemzetközi megítélése ne romoljon tovább?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Képviselő úr! Az MTI a mai napon tette közzé. idézem: „A kanadai kormány mindeddig nem tudta megállítani azoknak a romáknak az áradatát, akik vissza akarnak élni az ország menekültügyi rendszerével - jelentette ki Jason Kenney menekült- és állampolgárság-ügyi miniszter a National Post torontói napilap internetes kiadásának vasárnapi beszámolója szerint. A kanadai bevándorlási és menekültügyi bizottsághoz havonta mintegy négyszáz magyar állampolgár nyújt be kérelmet, feltehetőleg túlnyomórészt romák.” A miniszter szerint a menedékkérők nem önállóan szervezik meg kiutazásukat, azt valakik jól megszervezik, még aggasztóbb, bizonyíték van arra, hogy embercsempészetről van szó.

– Képviselő úr! Most az a váratlan helyzet van, hogy nem a magyar, hanem a kanadai miniszter adja meg a választ az ön interpellációjára. A következőket mondja, idézem: „Ezek közül az európai menedékkérők közül később szinte senki nem jelenik meg a meghallgatáson, és túlnyomó többségük visszavonja a kérelmét, vagy egyszerűen nem reagál az idézésre. A szociális juttatásokért azonban jelentkeznek Ontarióban.” Jason Kenney még elmondta: a kanadai kormány össze fogja állítani azoknak az országoknak a listáját, amelyek biztonságos, demokratikus államnak tekinthetők, aláírták a nemzetközi emberi jogi törvényeket és megállapodásokat, a bíróságuk függetlennek tekinthető, és állampolgárait nem fenyegeti üldöztetés. Ezeknek az országoknak az állampolgárait gyorsított eljárással fogják meghallgatni, de elveszik tőlük a fellebbezés lehetőségét. Ismét egy idézet Jason Kenney kanadai minisztertől: „Arra számítok, hogy ha idén ősszel beindítjuk az új rendszert, addigra már meglesz ez az országlista. Mindenképpen arra számítok, hogy ezen a listán rajta lesznek azok az országok, amelyek elsődleges forrásai az álkérelmeknek.”

– Képviselő úr! Arra a kérdésére tehát, hogy a Külügyminisztérium milyen módon tudatosítja a nemzetközi és a hazai közvéleményben és sajtóban azt, hogy a fent említett cselekményeket olyanok követik el, akiknek viszonylag kevés közük van a magyar néphez, azt tudom mondani önnek, hogy a kanadai miniszter nyilatkozatából kitűnően nagyon jól és hatékonyan látja el a Külügyminisztérium a feladatát. Köszönöm, és kérem válaszom elfogadását.

+

KISS SÁNDOR: – A kanadai külügyminiszter válaszát mindenképpen elfogadom, mert azt hiszem, hogy korrekt volt. De én arra lettem volna kíváncsi, hogy önök mit tesznek, hogyan tudatosítják mindezt a kanadai és a hazai közvéleményben.

A képviselő nem, az Országgyűlés a miniszteri választ 188 igen szavazattal, 59 nem ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta.

A Malév dolgozói felé fennálló tartozások nem számítanak nemzetgazdaságilag stratégiai fontosságú problémának?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Államtitkár úr! A kormány tavaly a Malév helyzetének rendezése kapcsán tanúsított halogató magatartása előrevetítette a dolgozók számára, hogy a cég – stílszerű metaforával élve – kemény landolásra fog kényszerülni. Amikor idén január 31-én egy kormányrendeletben nemzetgazdaságilag stratégiai fontosságú cégnek minősítették a vállalatot, majd másnap elrendelték a csődvédelmet, már a dolgozók is érezhették: ez már a kényszerleszállás kezdete, de azért tovább bizakodtak. Ám amikor február 3-án bekövetkezett a vég, és kiderült, hogy nincs tovább, az már felért egy légi katasztrófával.

– A nemzetgazdaságilag stratégiai fontosságú cég megmaradt, értékesíthető vagyonát megpróbálják pénzzé tenni. De van egy olyan vagyonelem, ami nem szerepel a mérlegben, a vagyonleltárban: ez a dolgozók szaktudása, évtizedes felhalmozott szakmai tapasztalata. Sokan dolgoztak a vállalatnál, akiknek a szülei, nagyszülei is itt dolgozták végig az életüket. Ezekben az emberekben olyan kollektív tudás halmozódott fel az évtizedek során, ami most szintén felszámolásra kerül. Több olyan pilótát már ki is rúgtak, akik 20-30 éve dolgoztak a Malévnál, és búcsúzásul egy pohár pezsgőt, egy köszönömöt sem kaptak. De várhatóan a többi 2600 dolgozó sem, sőt, abban se nagyon bízhatnak, hogy hozzájutnak jogos járandóságukhoz.

– A hírek szerint a dolgozók kétharmada  a Malév leánycégeinél is elveszítheti az állását. A Malév üzemi tanácsa éppen ezért beadványt nyújtott be a munkaügyi bírósághoz a létszámleépítéssel kapcsolatos konzultáció elmaradása miatt. A volt Malév dolgozók mintegy 8,2 milliárd forint nagyságú követelésének csak egy töredéke térülhet meg a Bérgarancia Alapból. A márciusi béreket már az alapból fizetik ki majd április végén, így a családok pénz nélkül maradtak húsvétkor, nem tudták befizetni április elején a rezsijüket, a törlesztőjüket, mindennapi megélhetésük került veszélybe. Információink szerint kísérlet történt a dolgozók közös megegyezéssel való elküldésére is, arra utalva, hogy elégedjenek meg a jóval kisebb, ám biztos pénzzel, mint az indokolt, de bizonytalan és egyre bizonytalanabb kifizetésű végkielégítéssel. Kérdezem:

• Ha a kormány nemzetgazdaságilag stratégiai fontosságúnak minősítette a Malévot, az a dolgozókra nem vonatkozik?
• Amennyiben a felszámolás során kiderül, hogy nem lesz fedezet a dolgozók követeléseinek kifizetésére, mit kíván tenni a kormány, hogy legalább most ne hagyja cserben a dolgozókat?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Malév leállását követően a dolgozók rendben megkapták a januári és februári bérüket, illetve az állásidőre járó juttatásukat. Hangsúlyozom: az anyavállalatnál a Malév dolgozóinak tavalyi éves átlagjövedelme havonta átlagosan 650 ezer forint volt, így az elbocsátott dolgozók teljes követelése - felmondási idő, végkielégítés, szabadságmegváltás - a járulékokkal együtt mintegy 6,6 milliárd forintot tett ki.  A munkavállalók védelmét a ’94-től hatályos törvény szerinti bérgarancia-rendszer szolgálja, amely megelőlegezi a bérek kifizetéséhez szükséges fedezet egy részét. A felszámoló ennek megfelelően az illetékes munkaügyi központhoz benyújtotta a kérelmét a bérjellegű tartozások megelőlegezése érdekében. Ebben az évben jogosultanként legfeljebb 1 millió 13 ezer forint vehető támogatásként igénybe.

– Képviselő úr! A kormány a lehetőségein belül mindent megtett és megtesz az elbocsátott dolgozók mielőbbi munkahelyhez jutása érdekében. Budapest Főváros Kormányhivatalának munkaügyi központja április 2-6. között mindennap több csoportban az elhelyezkedést segítve álláskeresési tanácsadást, illetve álláskeresési tréninget, április 12-én és 19-én állásinformációs napot tartott az érintett dolgozóknak. Április 19-e és május 24-e között kihelyezett ügyfélszolgálatot biztosít a munkaügyi központ. Mindezek mellett megkezdődtek a szükséges munkák, s azon támogatási lehetőségek számbavétele is, amelyekkel az elbocsátások miatti foglalkoztatási gondok kezelhetők. Azoknak, akik rövid időn belül nem tudnak elhelyezkedni, az Új Széchenyi-terv forrásaiból a TÁMOP projekt keretében bérköltség- és bértámogatással, vállalkozóvá válási támogatással, szükség esetén képzéssel segít a kormány, megfelelve egyébként ezzel az európai gyakorlatnak.

– Képviselő úr! Mások sem tesznek mást Európában; ezt lehet tenni, ezt tesszük mi is! Tehát az elbocsátott dolgozók nem maradtak magukra. A rendelkezésre álló eszközeivel mind a kormány, mind a munkaügyi központ segítette és segíteni fogja a munkavállalók újbóli elhelyezkedését.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Államtitkár úr! Ön nagyon furcsán értelmezi a demokráciát: gyakorlatilag beismerte: a dolgozók nem fogják megkapni a jogos végkielégítésüket, miközben egy hétvégi kormánydöntéssel 10 milliárdot találnak a debreceni stadionra vagy 500 milliárdot a MOL-ra.

A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 202 igen szavazattal, 75 ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Mikor várható a színesfém-kereskedelem szabályozása?

PÓCS JÁNOS (Fidesz): – Napjainkban azt tapasztalhatjuk, hogy a templomainkon a réz- és az alumíniumcsatornát műanyagra cserélik, mert azt nem lopják el. A kertes házakban a vízóra-aknát lakattal zárja a tulajdonos, mert reggelre tucatszám tűnnek el a vízórák a benne lévő bronz miatt. Van, ahol a szennyvízcsatorna fedelét lehegesztik, mert csak így tudják megőrizni. És akkor nem beszéltünk még a nagy értékű, köztéri parkokban, utcákon álló szobrokról, amelyek sorra tűnnek el átalakított, összetört, ledarált formában a felvásárló telepek előtt sorakozó Zsigulik és kisplatós autók rakterében.

– Államtitkár úr! Jelenleg bárki engedély nélkül, korlátlan mennyiségben, előírások és feltételek nélkül szállíthat be a felvásárló telepekre színesfémet. Ez a bűncselekmény egyik melegágya. Jelenleg a színesfém-felvásárlót és a -beszállítót azonos cél motiválja: a közös haszon!

• Mikor várható a színesfém-kereskedelem szabályozása?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egyetértek önnel abban, hogy a fémlopások és az illegális fémkereskedelem nagyon nagy károkat okoz, mind gazdaságilag, mind pedig kulturálisan is. Azt azért hozzátenném, hogy a rendszer legnagyobb vesztesei a legálisan tevékenykedő és a szabályokat betartó kereskedők, ezért a kormány olyan megoldásokat tud támogatni a színesfémlopások visszaszorítására, ami a biztonságot megteremti, ugyanakkor a tisztességes fémkereskedőket sem hozza hátrányba.

– Kétségtelen, hogy a színesfémlopások az elmúlt esztendőkben nagyon nagy méretet öltöttek. Csak két adatot mondanék: 2009-ben a kábellopások és -rongálások következtében 990 vonat késett, 2010-ben 334 vonat késett az első félévben, merthogy kábellopás történt. Egyébként ez olyan esemény, amely a civilizált Európában el sem képzelhető, és Magyarországon sajnos ilyennel találkozunk. Adatok szerint 2010-ben 500 millió forintra nőtt az a kár, amelyet a színesfémlopás okozott. Ugyanakkor látni kell, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenőriz, de az ellenőrzésnek korlátai vannak, elsősorban a hatályos jogszabályok; a szankciók nem elegendőek. Éppen ezért a Nemzetgazdasági Minisztérium kezdeményezésére munkacsoport alakult, amelyben részt vesznek az érintett szervezetek is, többek között a Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete, a Magyar Acél- és Fémkereskedők Egyesülete, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete, a NAV és az Országos Rendőr-főkapitányság is. A munkacsoport munkája eredményre vezetett abban a tekintetben, hogy elkészült a fémtörvény módosításáról szóló előterjesztés. Ez az előterjesztés jelen pillanatban tárcakörözésen van, és bízunk benne, hogy a tavaszi ülésszakban benyújthatjuk az Országgyűléshez, ami lehetővé teszi, hogy csökkentsük az illegális fémkereskedelmet, és egyúttal ösztönözzük a tisztességes vállalkozásokat.

+

PÓCS JÁNOS: – Államtitkár úr! Az emberek és a kormány a rend mellett elkötelezett. Ezek jegyében köszönöm, tisztelettel elfogadom a válaszát.