A KDNP szakértői kezdettől fogva tudták, jelezték: ez az ingatlanadó ezer sebből vérzik. Boncolásakor nem szükséges a halálához vezető összes okot felsorolni. Hétköznapi oximoronként emlegetjük: „megértő eladó", „tündéri ellenőr", „logikus adó", „elviselhető adó. Nem kell ahhoz tyúknak lenni, hogy megállapíthassuk büdös-ez a tojás! „Az Alkotmánybíróság nem kampánytémákról, hanem jogszabályokról dönt!" A Taláros Testület 2010 február 8-9.-i teljes ülésének napirendje.
Az oximoron (jelentése: elmés-ostoba) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros szintaktikai egységbe. Például: „Testvérünk voltál és lettél apánk." (József Attila: Kosztolányi). Gyakran jelzős szerkezetben jelenik meg, mint ellentét a jelző és a jelzett szó között. Köznyelvi példa: „élő halott", „rettentő jó" stb. Irodalmi formában: „Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak." (Pilinszky János: Téli ég alatt); vagy: „...hogy szeretlek, te édes mostoha!" (József Attila: Óda); „Egy hangszer voltam az Isten kezében / Ki játszott rajtam néhány dallamot, / Ábrándjait a boldog szenvedésnek..." (Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...) Ilyen fogalom még továbbá: a „kockagömb", „forrójég" és a „szárazvízi" . Hétköznapi oximoronként emlegetjük: „megértő eladó", „tündéri ellenőr", „logikus adó", „elviselhető adó"...
| A vagyonadó részeként január 1-től kellett volna bevallani és fizetni – két részletben, először az szja-val együtt, majd szeptember végéig – az ingatlanadót. Fizetni a harminc millió forint feletti értéktől kellett volna, két lakás esetén a második 15 millióig lett volna adómentes. A harmadik lakás után az első forinttól kellett volna befizetni az adót, függetlenül az ingatlan értékétől. A lakóingatlanok adójának alapját az adóalanynak kellett volna meghatároznia, mégpedig az adóév első napján fennálló forgalmi értékkel azonosan. Az adóhatóság ugyanakkor jogosult lett volna arra, hogy utóbb a bevallott értéktől eltérően állapítsa meg a lakóingatlan forgalmi értékét, s a két érték közötti, tíz százaléknál nagyobb eltérés esetén az adóalanyt bírsággal sújtsa. Az Alkotmánybíróság határozta rámutat: a törvényhozó a lakóingatlanokat terhelő forgalmi érték alapú adót még önadózással is párosította, ezzel a megoldással a forgalmi érték meghatározásában rejlő bizonytalanságból eredő kockázatot egyoldalúan az adóalanyokra hárította, ami sérti a jogállamiságból levezethető jogbiztonságot. A törvény ellentmondásos szabályai következtében az sem egyértelmű, milyen értéket kell adóalapnak tekinteni, és több adóalany esetén hogyan kell közöttük megosztani az adófizetési kötelezettséget akkor, ha a lakóingatlant az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, és az annak gyakorlására jogosult személy lesz az adó alanya. Ez szintén sérti a jogbiztonságot. |
Feltehetően sokan gratuláltak azon jeleseinknek, akik megalkották, megszavazták. Holott, számosan vélik:
„Értelmes paraszti ésszel bíró gazda is tudja: nem kell ahhoz tyúknak lenni, hogy megállapíthassuk büdös ez a tojás! Ha az a sok bamba, hozzá nem értő a törvényt megszavazó képviselőkben lett volna annyi ész, hogy felhívja a figyelmet, arra, hogy a 10 százalék eltérés kevés és tegyék legalább 30 százalékra, akkor az Alkotmánybíróságon átment volna! Magyarul sokmilliárdos kárt okoztak az országnak. Miért is kapják a fizetésüket?"
Mások viszont határozottan állítják: egy politikus „adószakértő" és egy okleveles adószakértő között legalább akkora a különbség, mint egy szobafestő és egy festőművész között. A szakmában járatos Angyal József okleveles adószakértő nem is rejtette véka alá a kommentárját:
„Az adóhatósági berkekben az a mondás járja, hogy a hatalom pótolja a tudást. Én viszont pont azt vallom, hogy a tudás, az a hatalom! Az adójogszabályok értelmezése speciális felkészültséget, adószakmai tudást igényel. Nem elég csak annyit felmutatni, hogy volt pénzügyminiszter, vagy volt APEH elnökhelyettes. Ingatlanadóra szükség lehet, de nem adóügyi végzettség nélküli adószakértők által kidolgozottra, hanem adótanácsadók, és okleveles adószakértők által szakmailag kontrollált ingatlanadóra. "
Oszkó Péter, pénzügyminiszter következetes: – „Az Alkotmánybíróság döntése nem lefutott dolog, az ingatlanadó bármikor bevezethető! Csupán egy olyan technikai részletet kifogásolt a törvényben, ami gyakorlatilag egy szám átírásával korrigálható. Az Alkotmánybíróság azt kifogásolta, hogy amikor valaki önbevallással állapítja meg az ingatlan forgalmi értékét és ha az 10 százalékot meghaladóan tér el a valós forgalmi értéktől, akkor a APEH bírságolhatja. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy jelen körülmények között akár 30-40 százalékos eltérések is adódhatnak mindenféle rosszindulatú magatartás nélkül. Tehát nagyobbra kell nyitni ezt a sávot. Tehát, ha nem 10 százalékot írt volna a törvény előkészítője a jogszabályba, hanem 40-et mondjuk, akkor az Alkotmánybíróság ezt nem kifogásolta volna. Azaz csak a sávot kell kiszélesíteni. Szükség van erre az adóra, borzasztóan káros, hogy hisztérikus kampánytémává vált, noha csupán a kalkulátorban a számokat kell csak átírni és a sávszélességet kiszélesíteni."
Sereg András, a Taláros Testület sajtófőnöke, arra reflektálva, hogy a választási kampány befolyásolta-e a döntés tartalmát, vagy akár annak időzítését, csendesen, de félreérthetetlenül „üzente": – Az Alkotmánybíróság nem kampánytémákról, hanem jogszabályokról dönt! Az Alkotmánybíróság döntéseinek nyilvánvalóan vannak politikai vetületei, érkeznek nyilvánvalóan politikailag motivált beadványok, napvilágot lát a döntésekről számos politikai jellegű kommentár, és születnek olyan döntések, amelyekből egyik-másik párt megpróbál politikai tőkét kovácsolni, ez természetes is, hiszen egy részben politikai tevékenység, a jogalkotás eredményét, a jogszabályokat vizsgálja ez a testület. Ezt azonban kizárólag alkotmányossági szempontból teszi, mert csak így láthatja el jogállami feladatait. Ezért az Alkotmánybíróság még a látszatát is kerüli annak, hogy politizáljon, politikai szempontok alapján hozzon döntéseket, hiszen nem ez a feladata.
– Az Alkotmánybíróság elnöke már hónapokkal korábban jelezte, hogy a vagyonadóval kapcsolatos beadványokat még az első bevallás határideje, 2010 február 25.-e előtt elbírálják. Az viszont, hogy e terminuson belül mikor kerül sor a határozat meghozatalára, a testület munkabeosztásától és a vizsgálandó alkotmányjogi problémától függ. Jelen esetben Trócsányi László előadó bíró feladata volt, hogy az ez évi első, január 11.-i teljes ülésre készítse el határozattervezetét.
– Befolyásolta a végleges határozat elkészültének időpontját, a többi alkotmánybíró szakmai álláspontja a határozattervezettel, a beadványokkal, illetve magával az alkotmányjogi problémával kapcsolatban. Nem egyszer előfordul ugyanis, hogy hosszú ideig nem sikerül megnyugtató többségi álláspontot kialakítani, illetve, hogy az előadó bíró határozattervezete végül kisebbségben marad, mi több, végül kisebbségi véleményként lát napvilágot, de az ilyen szakmai viták meglehetősen időigényesek. Ezúttal nem így történt. Trócsányi László vagyonadóval kapcsolatos határozattervezetéről már a harmadik, január 25-ei ülésen kialakult a konszenzus, méghozzá egyhangúlag, ezért 26.-án kedden megszülethetett a határozat, amelyet minden késlekedés nélkül, még aznap közzé is tett a testület. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a döntés érdemben befolyásolhatja a lakosság széles rétegeinek életviszonyait és közérzetét, továbbá egy országos hatóság munkáját. A jogállamiság egyik kulcseleme a jogbiztonság, a kiszámíthatóság. Minél hamarabb szűnik meg a bizonytalanság a vagyonadó kérdésében, annál inkább várható el e téren a jogkövető magatartás állampolgártól és hatóságtól egyaránt!
Azzal kapcsolatban, hogy milyen jogszabályokat vizsgál a közeljövőben a Taláros Testület, a sajtófőnök elmondta: tárgyalják a köztársasági elnök indítványait, így többek között a gyűlöletbeszéd polgári jogi szankcionálásával kapcsolatos ki nem hirdetett törvényt, de még nincs kész a határozattervezet, így már kicsi az esélye, hogy az első félévben döntés születik. Hasonló stádiumban van a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény értelmezése is.
Az Alkotmánybíróság 2010 február 8-9.-i teljes ülésének napirendje
Az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülésén foglalkozik a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény 3. számú mellékletének 20. pontja („Iskolai oktatás") alkotmányosságával.
Határozattervezet készült a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 11. § (3) bekezdésének alkotmányosságával összefüggésben.
Napirendre kerül a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 27. §-ának alkotmányosságával kapcsolatos határozattervezet.
Szóba kerül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 41. § (6) bekezdésének alkotmányosságát elemző határozattervezet.
Megvizsgálják az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény 3/C. § (1) bekezdése a) pontjának, valamint a (3) bekezdés első fordulatának alkotmányosságát.
Napirenden lesz az Országos Választási Bizottság 403/2009. (X. 8.) OVB határozata ellen benyújtott kifogás. Az OVB megtagadta a dr. F. J. és dr. G. K. magánszemélyek által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényben mondja ki: az Alkotmánybíróság tagjának a határozat meghozatala során az iratokhoz csatolt különvéleménye hivatalos lapban ne kerüljön közzétételre?"
Megtámadták az Országos Választási Bizottság 350/2009. (VIII. 14.) OVB határozatát. Az OVB megtagadta a J. Cs. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük a választási eljárásról szóló törvény módosítását úgy, hogy a választási eljárásban a választók szavazataikat papír helyett sms-ben-ben adják le."
Kifogás érkezett az Országos Választási Bizottság 386/2009. (VIII.14.) OVB határozata ellen. Az OVB megtagadta J. Cs. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük a vonatkozó jogszabályok módosítását úgy, hogy a kutya a sertéshez és a kacsához hasonlóan minősüljön ehető haszonállatnak."
Megvitatják az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 21. § (6) bekezdésének alkotmányosságával összefüggő határozattervezetet.
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tárgyában készült az a határozattervezet, amely azt vizsgálja, hogy a jogalkotó a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 38. § (1) bekezdésével összefüggésben elmulasztotta-e jogalkotói feladatának teljesítését.
Kedden harmadszor kerül a testület elé a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
Megtárgyalják az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 29. § (2) bekezdés f) pontjának alkotmányosságával kapcsolatos határozattervezetet.
Szóba kerül az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 186. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányosságát támadó indítvány.
Megbeszélik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdése „valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy" szövegrészének, továbbá a 39. § (2) és (4) bekezdésének alkotmányosságát elemző határozattervezetet.
Megkezdik a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvénynek a nyomdai úton kibocsátott értékpapírok dematerializására vonatkozó egyes szabályok alkotmányellenességének vizsgálatát.
Megvizsgálják a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 47/A. § (1) bekezdés hivatkozott szövegrészének alkotmányosságát.
A keddi teljes ülés végén három végzéstervezetről is tárgyalnak.
