Tucatjával zörgetnek ajtójukon a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Íme, a böngészőknek is kavalkádot ígérő legfrissebb döntések és a legközelebb tárgyalandó indítványok.
LEGFRISSEBB DÖNTÉSEK
Bizonyítékok felülmérlegelése
A Kúria Pfv.V.21.417/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság elvét, mert a Kúria a másodfokú bíróság ítéletében megállapított tényállástól úgy tért el, hogy a bizonyítékok felülmérlegelését végezte el, és nem indokolta ennek szükségszerűségét. Kifejti továbbá, hogy az ítélet sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot is, mert a Kúria a hatásköri szabályok mellőzésével járt el. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint az indítványozónak nem elegendő általános alkotmányos elv sérelmére hivatkoznia, hanem konkrétan meg kell jelölnie az érintett alapjogot, ha ilyet az Alaptörvény biztosít. A jogbiztonság rendkívül absztrakt, generális elvként megfogalmazott szabályához képest a jogorvoslathoz való jog speciális szabályként jelenik meg az Alaptörvényben, így a generális-speciális szabályok egymáshoz való viszonya alapján sem fogadható el a speciális szabályra hivatkozás mellőzése. Ellenkező esetben – mutattak rá az alkotmánybírák – az Alaptörvény rendelkezései üresednének ki, válnának feleslegessé. Ugyanez vonatkozik a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog viszonyára: az egyikre hivatkozás nem váltja ki a másikat. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1812/2014.)
Adóhatóság határozatával szembeni jogorvoslati lehetőség
Dr. Sulyok Tamás s. k.. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 65. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés.
Az indítványozó bíró állítja: a támadott rendelkezés alapján az adóhatóság határozatával szemben korlátozott a jogorvoslati lehetőség. Álláspontja szerint nem vizsgálható ebben az eljárásban a megkeresés alapjául szolgáló ellenőrzés és annak jogszerűsége, amely adott esetben azt eredményezheti, hogy olyan eljárást követően kerül sor az adószám-alkalmazás felfüggesztése szankció alkalmazására, amelyre a hivatalnak hatásköre nem volt, vagy jogszabálysértő módon került sor a kezdeményezésre.
Az indítványozó állítja: a jelenlegi szabályozás alapján olyan visszaélésekre kerülhet így sor, amely a korlátozott jogorvoslati rendszerben nem orvosolható. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal úgy kezdeményezheti az adószám felfüggesztését, hogy az ellenőrzött nem élhet jogorvoslattal a hivatal hatáskörét illetően, nem igazolhatja azt, hogy adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tett.
Az indítványozó álláspontja szerint mindez az Alaptörvény XXIV. cikke (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz fűződő jog sérelmével jár. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezés nem tartalmaz olyan normatív rendelkezést, amely sértené a jogorvoslathoz fűződő jogot. Nem talált a testület alkotmányjogilag értékelhető összefüggést a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog kapcsán sem, mivel a rendelkezés a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjének mérlegelési jogkörben hozható eljárási szankció alkalmazásának kezdeményezési lehetőségéről rendelkezik, márpedig az eljáró bíró által kifogásolt, az adószám-alkalmazás felfüggesztéséről szóló döntés nem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjének, hanem az állami adóhatóságnak a hatásköre.
Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 65. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1648/2015.)
A határozathoz Czine Ágnes különvéleményt csatolt.
Földgáz beszerzési árkedvezmény
Az Alkotmánybíróság a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 141/C. § (4) bekezdése, valamint az egyetemes szolgáltatók részére vételre felajánlott földgázforrás és a hazai termelésű földgáz mennyiségéről és áráról, valamint az igénybevételre jogosultak és kötelezettek köréről szóló 19/2010. (XII. 3.) NFM rendelet 2/B. §-a, 6/A. § (1) bekezdése, valamint 10. számú melléklete (A 2/B. § szerinti földgázforrás ára 2015. első negyedévére) alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó állítja: a támadott rendelkezések indokolatlanul zárják ki a kedvezőbb, államilag támogatott földgáz beszerzési forrástól, miközben ezt a lehetőséget megadják az ellátási kötelezettséggel nem terhelt, emiatt kedvezőbb piaci helyzetben levő kereskedők számára. Álláspontja szerint ezek a jogszabályi rendelkezések sértik valamennyi ellátási kötelezettséggel terhelt földgáz egyetemes szolgáltató jogát a vállalkozás szabadságához, mert a vállalkozási tevékenységük elnehezedik. Sértik a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, és aránytalanul korlátozzák tulajdonhoz való jogát azáltal, hogy tulajdonát ténylegesen, szükségtelenül és aránytalanul elvonják. Továbbá sértik az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseit.
Mindezek alapján az indítványozó megállapította: a támadott jogszabályi rendelkezések megsértették az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésébe foglalt vállalkozási tevékenység szabadságához való jogát, a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát, a XV. cikk (2) bekezdése szerinti megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket, valamint az M) cikk (1) bekezdése szerinti vállalkozás szabadságát, és (2) bekezdése szerinti tisztességes gazdasági versenyhez való jogát. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: tekintettel tehát arra, hogy az indítványozónak a támadott jogszabályok általi közvetlen érintettsége nem volt megállapítható, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/755/2015.)
Az Alkotmánybíróság döntéséhez dr. Stumpf István különvéleményt csatolt.
Távhőszolgáltatási díj megfizetése
Körmend Város Önkormányzata Képviselő-testületének a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény helyi végrehajtásáról rendelkező 11/1999. (X. 21.) számú rendelete 21. §-a és 23. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
A bírói kezdeményezés a támadott rendeleti szabályozás tartalmi alaptörvény-ellenességét arra hivatkozással állította, hogy a jogalkotó nem tette lehetővé, hogy a lakásingatlan tulajdonosa az ingatlan távhőszolgáltatásának szüneteltetését abban az esetben is kezdeményezhesse, ha az ingatlant tartósan nem kívánja használni. Az indítványban foglalt indokolás szerint tehát a jogalkotói mulasztás vezetett arra, hogy az ingatlan tulajdonosának akkor is igénybe kellett vennie a távhőszolgáltatást, ha tartósan nem kívánta használni az ingatlant, és ezáltal sérült a tulajdonhoz való joga.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a hivatkozott rendelkezések sértik a tulajdonhoz való jogot, mivel nem teszik lehetővé, hogy a lakásingatlan tulajdonosa az ingatlan távhőszolgáltatásának szüneteltetését , vagy megszüntetését kezdeményezze arra az esetre, ha ő az ingatlant tartósan nem kívánja használni. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság értékelése szerint jelen esetben a bírói kezdeményezés – az alkotmánybírósági tájékoztatás ellenére – sem tartalmazza az alkotmánybírósági eljárás megindításának indokait, ugyanis nem állapította meg, hogy az általa hiányos tartalmúnak vélt jogszabályi rendelkezéseket az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmaznia kellene.
Az indítvány nem alkalmas érdemi elbírálásra akkor, ha nem tartalmaz világos kérelmet (petitum) az alkalmazandó jogkövetkezményre, vagy olyan jogkövetkezmény alkalmazását kéri – mulasztással előidézett alaptörvény-ellenessége fennállásának megállapítása – amelynek kezdeményezésre nem jogosult.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a bírói kezdeményezés nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a), b)és e) pontjaiban foglalt feltételeknek, ezért azt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/2095/2015.)
Devizahitel
Dr. Szalay Péter A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 3. §-a, 4. §-a és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását szorgalmazó alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtettek szerint a támadott rendelkezések sértik az Alaptörvény M) cikkét, az R) cikk (1) és (2) bekezdését, a T) cikk (3) bekezdését, valamint az V. cikkében, illetve a XX. cikk (1) bekezdésében biztosított jogát. Állítja: a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének lényege, hogy a jogalkotó nem lépett fel kellő mértékben a pénzügyi intézmények – általa kifejtett – jogsértő magatartásával szemben. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. Megállapította: az indítványozó kérelme – az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívása ellenére – csak részben felel meg Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglaltaknak. Sem az eredeti, sem a hiánypótló beadványában nem terjesztett elő Alaptörvényben biztosított joga sérelmét alátámasztó indokolást törvény támadott rendelkezései vonatkozásában.
Az Alkotmánybíróság korábban számos esetben, többek között a 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212] pontjában rámutatott: „indokolás hiányában a kérelem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, ezért annak elbírálására nincs lehetőség”.
Az Alkotmánybíróság tanácsa mindezekre tekintettel megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza – az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem hiánya miatt – az Abtv.-ben előírt formai feltételeknek nem felel meg, ezért annak befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/962/2015.)
Forintosítás
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 5. § (3) bekezdése és a 3. § (2) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszbefogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott jogszabály különbségtétele a végtörlesztők és a kényszer-forintosítottak között alaptörvény-ellenes, és így ellentétes - többek között - az Alaptörvény XV. cikke szerinti diszkrimináció tilalmának elvével is. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó a főtitkári hiánypótlási felhívásra közölt indítvány-kiegészítésben nem jelölte meg helyesen azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, valamint nem terjesztett elő – valamennyi hivatkozott alaptörvényi rendelkezésre nézve – kellő, alkotmányjogi szempontú indokolást arra vonatkozóan, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés, álláspontja szerint, miért és mennyiben ellentétes az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezéseivel. Mindezek alapján alkotmányjogi panasza nem felel meg a törvényi követelményeknek, annak érdemi vizsgálatára nincs lehetőség. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/996/2015.)
Szabálytalan kézbesítés
A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.228/2014/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszvizsgálata.
Az indítványozó adásvételi szerződéssel ingatlant vásárolt, amely után a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség megfizetését az illetékes hatóság 4 évre felfügesztette, tekintettel arra, hogy a szerződés tárgyát képező ingatlan lakóház építésére alkalmas telek, amelyen 4 éven belül lakóházat kívánnak építeni. Ezen illetékkiszabással összefüggő fizetési meghagyást tartalmazó küldeményt az indítványozó álláspontja szerint annak átvételére meghatalmazással nem rendelkező személy vette át, így azt ő nem kapta kézhez, azt részére nem kézbesíttették, így az ellen jogorvoslattal nem élhetett, ezért sérült az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Megállapította: az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével összefüggésben sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetett fel. Az, hogy a bíróság az indítványozókétól eltérő jogi álláspontot foglalt el, nem ellentétes a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joggal.
Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/820/2015.)
Felülvizsgálatra nyitva álló határidő
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdése és 271. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a Kúria Pfv.V.21.416/2013/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó vitatja a Kúriának a felülvizsgálatra nyitva álló határidőre vonatkozó jogértelmezését, továbbá hiányolja a Kúria - egyes, az ügyben irányadó jogszabályi rendelkezésekre vonatkozó - tájékoztatását, szerinte mindezek miatt a végzés sérti a jogorvoslathoz való jogát, valamint a törvény előtti egyenlőség elvét. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság feltételeit vizsgálva nem találta megalapozottnak az indítványt. Határozatában rámutatott arra, hogy „a jogszabályszövegeknek nemcsak nyelvtani, hanem más módszerek alapján történő értelmezése is lehetséges. Minden értelmezés számára a jogszabály által használt szavak, kifejezések, illetve nyelvi formulák, mondatszerkezeti elemek hétköznapi (illetve, ha ilyen létezik, jogi szakmai) nyelvtani értelme a kiindulópont.” Az ügyre vonatkoztatva ez annyit jelent, hogy az indítványozó az Ügyrend 32. § (3) bekezdés a) pontjával ellentétes értelmezést vár el az Alkotmánybíróságtól.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította: az indítvány egyrészt nem felel meg az Abtv. 27. §-ban foglaltaknak, másrészt az indítványozónak nincs joga alkotmányjogi panaszt előterjeszteni, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/421/2014.)
DÖNTÉSRE VÁRVA
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legközelebbi témái
Gyülekezéshez való jog
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.Kpk.45.810/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja: 2014. június 10-én a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 6. §-a alapján közterületen, Budapesten az V. kerületi Markó utca 25. szám előtti járdaszakaszon 2014. június 16-án tartandó rendezvényt jelentett be. A békés jellegű rendezvény célja figyelemfelhívás volt a bankok tevékenységére, ugyanis a Kúria elnöke aznapra jogegységi tanácsülést hívott össze a devizathitel-szerződésekkel kapcsolatos egyes vitás kérdések eldöntésére.
A rendezvény megtartását a rendőrség megtiltotta. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a támadott határozatában a rendőri határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint számos alapvető jogát sértik a támadott határozatok, többek között sérül az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt gyülekezéshez való joga, és a XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga is. (Indítvány)
Hivatalos személlyel szembeni engedetlenség
A szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 216. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az alapvető jogok biztosa 2008. május 26-án benyújtott indítványában állítja: a Korm. rendelet ellentétes a jogállamiságból fakadó jogbiztonság és normavilágosság követelményével, mert a hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsító személyekkel szemben alkalmazható szankciókat nem azonos módon határozza meg, mint a rendzavarás törvényi tényállása. A normavilágosságot az is sérti, hogy a Korm. rendelet megfogalmazása túl általános, így indokolatlanul széles kört von be a büntethetőség körébe.
Az indítványozó 2012. február 24-én benyújtott indítvány-kiegészítésében megjelölte az Alaptörvény jogállamiságról rendelkező B) cikk (1) bekezdését, az alaptörvényellenesség megállapítására irányuló alkotmánybírósági eljárást ebben az esetben a Sztv. 216. §-a tekintetében kezdeményezte. (2012.pdf.)
Táppénz - biztosítási jogviszony
A kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (2) bekezdése, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.258/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó - felperes - korábban 8 órás munkaviszonyban állt, azonban munkaszerződését módosították és két cégnél 4-4 órás munkaviszonyban foglalkoztatták a továbbiakban. Az indítványozó gyermeke születését követően terhességi gyermekágyi segély iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperes - a kormányhivatal illetékes szerve - az egyik cég vonatkozásában elutasított, figyelemmel arra, hogy ott mindösszesen 316 naptári nap biztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Az indítványozó a határozat ellen fellebbezett, azonban az OEP az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Ezt követően keresetet terjesztett elő, amelyet a bíróság elutasított.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabály indokolatlan korlátozást tartalmaz, amely gátolja a fiatal, illetve gyermeket vállaló nők elhelyezkedését azáltal, hogy az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a táppénzre való jogosultságot mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Kifejti, hogy a támadott rendelkezés sérti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogát, nem felel meg a szociális társadalom elveinek, az esélyegyenlőség, illetve az egyenlő bánásmód követelményének sem, ezért sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) és (5) bekezdésében, XII. cikk (1) bekezdésében, valamint a XIX. cikk (3) bekezdésében foglaltakat.(Indítvány)
Devizahitel átváltása
Az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény 10. §-a elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó annak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés, vagy a Ptk. 523. § (1) bekezdése szolgálja-e az adós érdekeit a jóhiszeműség és a tisztesség elve alapján, figyelemmel a joggal való visszaélés tilalmára.
Az indítványozó álláspontja szerint amennyiben a támadott jogszabályi rendelkezés hatályban marad, úgy az a tárgyi hitelszerződésével összefüggésben az alaptőke olyan mértékű emelkedését eredményezi, amely sérti a beadványában hivatkozott alapvető jogait. (Indítvány)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának legközelebbi témái
Rágalmazás vétsége
A Fővárosi Törvényszék 22.Bf.7045/2014/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó ismeretlen tettes ellen feljelentést tett rágalmazás vétségének a gyanúja miatt különböző fantázianevű internetes felhasználók ellen. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást joghatályos magánindítvány hiányában megszüntette, mivel a magánindítványt elkésetten terjesztették elő. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta.
Az indítványozó szerint ezzel sérült - többek között - az Alaptörvény XXVIII. cikke szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, mivel a magánindítvány előterjesztésére előírt 30 napos határidő - álláspontja szerint a bíróság felhívásával veszi kezdetét. (Indítvány kiegészítés)
Csődbűncselekmény
A Kúria Bfv.I.693/2014/6. számú végzése, a Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.901/2012/5. számú ítélete és a Nyíregyházi Városi Bíróság 43.B.697/2012/30. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a büntetőeljárás során - amelynek tárgya csődbűncselekmény volt - sérült az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való joga (XXVIII. cikk (1) bekezdése), a védelemhez joga (XXVIII. cikk (3) bekezdése) és a törvény előtti egyenlőség elve (XV. cikk), mivel az indítványozó és az ügyben ellenérdekű fél védelmét egy ideig ugyanaz a kirendelt védő látta el, illetve az iratbetekintési jogát is korlátozták, valamint az elsőfokú bíróság kérelme ellenére sem rendelkezett ítéletében az előzetes mentesítés iránti kérelméről. (Indítvány)
Adóügy
A Kúria Kfv.V.35.772/2013/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja: 2010-ig beltagja volt a SEBFER Bt.-nek, amellyel kapcsolatos adóellenőrzés körében a NAV adóbírság megfizetésére kötelezte. Az indítványozó a bírósághoz fordult a döntés hatályon kívül helyezését kérve, amelynek során az elsőfokú bíróság a döntést hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárásra kötelezte. A NAV (alperes) felülvizsgálati eljárást kezdeményezett, amelyben a Kúria a bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az indítványozó keresetét elutasította.
Az indítványozó szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel a tartozás megállapítása alapját képező eljárásban nem volt lehetősége jogorvoslattal élni. (Indítvány)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legközelebbi témái
Illetékesség
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó úgy találta, hogy az eljáró bíróság kijelölése során az ügyészi indítvány kötelező beszerzésének előírása sérti a fegyverek egyenlőségének elvét, mivel a terheltek és a védők álláspontja a kijelölési eljárásban nem jelenhet meg. Mindez a védelemhez való jog csorbítására is alkalmas.
Az indítványozó megítélése szerint a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jogot sérti, hogy a kúriai kijelölő végzéssel szemben nincs helye rendes jogorvoslatnak. A törvényes bíróhoz való joggal tartotta ellentétesnek azt, hogy az illetékesség akkor is rögzül, ha annak eredeti megállapítására szabálytalanul, akár alaptörvény-ellenesen került sor.
Zaklatás, csalás
A Veszprémi Törvényszék 1.Bpkf.653/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja: szomszédjával hosszabb ideje pereskedik. Ennek utolsó momentumaként zaklatással és csalással vádolta meg a szomszédját. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást megszüntette, amelyet a másodfokú bíróság a támadott döntésével helybenhagyott.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett döntés - többek között - ellentétes az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, mivel nem tartották tiszteletben a sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, azokat nem védelmezték. Megsértették továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint az V. cikk és a VI. cikk (1) bekezdése szerinti alapvető jogait, mivel a bíróságok megtagadták a segítségnyújtást a perbeli ügyben. (Indítvány)
Üzleti titok megsértése
A Kúria Pfv.IV.21.093/2013/5. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
A Kúria elutasította az indítványozó (felperes) keresetét, és nem állapított meg az indítványozó volt munkavállalója terhére üzleti titok sértést.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria azzal, hogy az Mt. 103. § (3) bekezdésében foglalt általános titokvédelmi klauzulán kívül a munkaszerződésben kikötött titokvédelmi szabályok meglétét tartotta szükségesnek az üzleti titok megsértésének megállapításához, megsértette az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított jogait: a XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát és a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. Az indítványozó véleménye szerint a részítélet sérti az M) cikk (2) bekezdését, a Q) cikk (2) és (3) bekezdését, az R) cikk (2) és (3) bekezdését, valamint a 28. cikket. (Indítvány)
