HATÁROZATOK

Gyülekezéshez való jog

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.Kpk.45.810/2014/2. számú végzése, továbbá a Budapesti Rendőr-főkapitányság 01000/27040-4/2014. ált. számú közigazgatási határozat alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: a gyülekezési jogról szóló törvény alapján a fővárosi Markó utca 25. szám előtti járdaszakaszon 2014. június 16-án tartandó rendezvényt jelentett be. A demonstráció a bankok tevékenységére hívta volna fel a figyelmet, ugyanis a Kúria elnöke aznapra jogegységi tanácsülést hívott össze a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatos egyes kérdések eldöntésére. A rendezvény megtartását a rendőrség megtiltotta, a rendőri határozat elleni kérelmet pedig a bíróság elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint több alapvető jogát sértik a támadott határozatok, többek között sérül az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt gyülekezéshez való joga, és a XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga.

+

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. Döntésükben elvi éllel hangsúlyozták, hogy az eljáró bíróságnak fokozott figyelmet kell fordítania a törvényi indokolási kötelezettség megfelelő teljesítésére.

Az Alkotmánybíróság az egyeztetési eljárás lefolytatásának elmulasztását a gyülekezéshez való alapjogra kiható olyan súlyos jogszabálysértésként értékelte. A bírósági felülvizsgálat során sem kapott orvoslást, a bíróság ugyanis tévesen értelmezte az egyeztetési eljárás alkotmányos célját és nem vette figyelembe annak alapjogot védő, garanciális jellegét. (AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről: IV/1514/2014.)

A határozathoz Kiss László, Salamon László, Stumpf István, Szalay Péter és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla pedig különvéleményt csatolt.

Bizonyítékok felülmérlegelése

A Kúria Pfv.V.21.417/2013/4. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A jogvita a felek között azzal kapcsolatban alakult ki, hogy a szerződés értelmében kit terhel a vámellenőrzés következtében megállapított 14 %-os vám megfizetése.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság elvét, mert a Kúria a másodfokú bíróság ítéletében megállapított tényállástól úgy tért el, hogy a bizonyítékok felülmérlegelését végezte el, és nem indokolta annak szükségszerűségét. Kifejti továbbá, hogy az ítélet sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot is, mert a Kúria a hatásköri szabályok mellőzésével járt el. Az indítványozó szerint az ítélet sérti a jogbiztonság elvét, illetőleg a tisztességes eljáráshoz való jogot is.

+

Az Alkotmánybíróság határozatának indoklása szerint az indítványozónak nem elegendő általános alkotmányos elv sérelmére hivatkoznia, hanem konkrétan meg kell jelölnie az érintett alapjogot, ha ilyet az Alaptörvény biztosít. A jogbiztonság rendkívül absztrakt, generális elvként megfogalmazott szabályához képest a jogorvoslathoz való jog speciális szabályként jelenik meg az Alaptörvényben, így a generális-speciális szabályok egymáshoz való viszonya alapján sem fogadható el a speciális szabályra hivatkozás mellőzése. Ellenkező esetben – mutattak rá az alkotmánybírák – az Alaptörvény rendelkezései üresednének ki, válnának feleslegessé. Ugyanez vonatkozik a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog viszonyára: az egyikre hivatkozás nem váltja ki a másikat.

Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a közigazgatási hatósági eljárás és nem a bírósági felülvizsgálat vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét. Az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés és a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés között így nincs összefüggés, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján az alkotmányjogi panasz ezen részét is visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1812/2014.)

KEHI adószám felfüggesztése

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 65. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró álláspontja szerint az adóhatóság határozatával szemben a jogorvoslati lehetőség korlátozott, abban az értelemben, hogy mind a fellebezés, mind a bírósági felülvizsgálat kizárólag annak vizsgálatára terjedhet ki, hogy az adószám-alkalmazás felfüggesztése esetén az adószám felfüggesztését a kormányzati ellenőrző szerv vezetője kezdeményezte-e, az adatszolgáltatási, együttműködési vagy az ellenőrzés végrehajtását segítő kötelezettség megszegéséből kifolyólag. Nem vizsgálható ugyanakkor ebben az eljárásban a megkeresés alapjául szolgáló ellenőrzés és annak jogszerűsége, amely adott esetben azt eredményezheti, hogy olyan eljárást követően kerül sor az adószám alkalmazás felfüggesztés szankció alkalmazására, amelyre a hivatalnak hatásköre nem volt, vagy jogszabálysértő módon került sor a kezdeményezésre.

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezés nem tartalmaz olyan normatív rendelkezést, amely sértené a jogorvoslathoz fűződő jogot. Nem talált a testület alkotmányjogilag értékelhető összefüggést a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog kapcsán sem, mivel a rendelkezés a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjének mérlegelési jogkörben hozható eljárási szankció alkalmazásának kezdeményezési lehetőségéről rendelkezik, márpedig az eljáró bíró által kifogásolt, az adószám-alkalmazás felfüggesztéséről szóló döntés nem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjének, hanem az állami adóhatóságnak a hatásköre. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1648/2015.)

A határozathoz Czine Ágnes különvéleményt csatolt.

VÉGZÉSEK

- A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 141/C. § (4) bekezdése, valamint az egyetemes szolgáltatók részére vételre felajánlott földgázforrás és a hazai termelésű földgáz mennyiségéről és áráról, valamint az igénybevételre jogosultak és kötelezettek köréről szóló 19/2010. (XII. 3.) NFM rendelet 2/B. §-a, 6/A. § (1) bekezdése, valamint 10. számú melléklete (A 2/B. § szerinti földgázforrás ára 2015. első negyedévére) alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz, - földgáz beszerzési árkedvezmény. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/755/2015.)  Stumpf István különvéleményével.

- A Fővárosi Törvényszék 22.Bf.7045/2014/3. számú végzése, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.B.10.417/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz,.- rágalmazás vétsége. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1975/2014.)

- A Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.715/2014/5. számú ítélete és a Váci Járásbíróság 1.P.20.516/2013/35. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz,  -  birtokháborítás megszüntetése. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/780/2015.)

- A Körmend Város Önkormányzata Képviselő-testületének a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény helyi végrehajtásáról rendelkező 11/1999. (X. 21.) számú rendelete 21. §-a és 23. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés,  - távhőszolgáltatási díj megfizetése. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/2095/2015.)

- A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 3. § (4) bekezdése, 20. § (1) és (3) bekezdése, valamint 308. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2794/2015.)

- A Veszprémi Járásbíróság 3.B.1513/2013/2. számú és a Veszprémi Törvényszék 1.Bpkf.653/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz, - zaklatás, csalás. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/175/2015.)

- A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 3. §-a, 4. §-a és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz  - devizahitel. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, -  IV/962/2015.)

- A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 3. § (2) bekezdése és az 5. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz, - devizahitel, forintosítás. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/996/2015.)

 - A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.228/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz, - szabálytalan kézbesítés. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/820/2015.)

- A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdése és 271. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a Kúria Pfv.V.21.416/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/421/2014.)

DÖNTÉSRE VÁRVA

Quaestor-ügy

A Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény 1. § (1) bekezdése elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozók a diszkrimináció tilalmára hivatkozva kifogásolják, hogy miért vannak jelentős eltérések a kártalanításban. A pénzintézetek beadványai viszont a jogállamiság, a tulajdon védelmére hivatkozva azt kifogásolják, hogy befizetéseikkel hozzá kell járulniuk a kárrendezési alaphoz.

Az indítványok arra is felhívják a figyelmet, hogy míg a Quaestor ügyfeleit soron kívül kárpótolják veszteségeikért 30 millió forintig, addig a más pénzügyi szolgáltatónál hasonló helyzetbe került fogyasztóknak nem jár soronkívüliség, csupán különféle procedúrák után legfeljebb 6 millió forintos kártalanítás.

Az indítványozók másik, a kártalanítási alapba befizetésre kötelezett pénzügyi szolgáltatók csoportja szerint a törvény rájuk vonatkozó rendelkezései aránytalanul súlyosak. A befektetésekkel összefüggő piacgazdasági kockázatokhoz szorosan hozzátartozik, hogy a befektetők számításai adott esetben nem válnak be: bűncselekmény vagy más gazdasági-pénzügyi körülmény miatt veszteséget szenvednek el. A törvény pedig kellő indokok nélkül tesz különbséget a Quaestornál, illetve más szolgáltatóknál – például Hungária Értékpapír Zrt., Széchenyi Bank Zrt., Kun-Mediátor, DRB Dél-dunántúli Regionális Bank Zrt. – előfordult befektetői veszteségek között.

Az indítvány szerint a törvény a „konkrét politikai döntést fejezi ki törvényalkotásba burkolva, hogy egy bizonyos károsulti kört kiemelve-kedvezményezve a Quaestor-vállalkozások üzleti tevékenységének negatív következményeit a pénzügyi-tőkepiaci vállalkozások között elossza″. Állítják: a jogállamiság elvével összeegyeztethetetlen, ha a kormányzat az Alkotmány garanciális rendelkezéseinek kiüresítésével, azok tudatos félretételével valósítja meg törekvéseit. Ebben az esetben „megvalósult a jogalkotói joggal való visszaélés″.

Az indítvány kitér arra is, hogy a pénzügyi szolgáltatók befizetési kötelezettségével megvalósult a vállalkozás jogának korlátozása is, azt pedig a jogalkotónak – az Országgyűlésnek, illetve a kormánynak – kell igazolnia, hogy mely másik alapjogot volt szükséges a korlátozással érvényre juttatni, illetve, hogy a korlátozás nemcsak szükséges, de arányos, azaz a lehető legkisebb volt.

Az indítványozók álláspontja szerint a törvény személyi hatályának megállapításakor az Országgyűlés megsértette az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel nem kezelte egyenlő méltóságú személyekként mind időben, mind jogalapban azonos problémával küzdőket, mert ugyanúgy kellett volna eljárnia a jogalkotónak minden megkárosított személy ügyében legyen az a Buda-Cash, a Quaestor vagy más pénzügyi szolgáltató kárvallottja. (Indítvány)

(A március elején kipattant ügynek több tízezer károsultja van. A jegybank március 10-én részlegesen felfüggesztette Quaestor Értékpapír Zrt. tevékenységi engedélyét és felügyeleti biztost rendelt ki az észlelt szabálytalanságok miatt. Előző este a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira Kft. öncsődöt jelentett. A jegybank vizsgálata szerint a Quaestor Értékpapír Zrt. mintegy 210 milliárdos vállalati kötvénykibocsátásából 150 milliárd fiktív volt. Az ügyben nyomozás indult, amelyben március végén három gyanúsítottat, köztük Tarsoly Csabát, a cégcsoport vezetőjét letartóztatták. A Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja és a Beva korábban azt közölte: augusztus 10-ig 29 ezer Quaestor-károsult ügyfél részére több mint 79 milliárd forint kártalanítási összeget adott át a Beva a kifizetéseket intéző OTP Banknak. Ezzel a Quaestor-kötvényből eredő követeléssel rendelkező 32 ezer ügyfél 90 százaléka már felveheti a pénzét.)

Hegybíró megbízatásának megszűnése

A  hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény 58. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó  határozott időre, 2017 áprilisáig szóló hegybírói tisztsége és munkaviszonya a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény (Hktv.) 58. § (3) bekezdése alapján 2013. június 15-én megszűnt. Az indítványozó pert indított a hegyközség ellen távolléti díj megfizetése iránt, keresetét az első- és másodfokú bíróság is elutasította. A bíróságok indokolása szerint a hegyközségnek kötelezően alkalmaznia kellett a Hktv. előírásait.

Az indítványozó álláspontja szerint a Hktv. 58. § (3) bekezdése azzal, hogy átmeneti rendelkezés nélkül megszüntette a határozott idejű munkaviszonyát, alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogbiztonságot, a munkához való jogot, a tulajdonhoz való jogot, az emberi méltósághoz való jogot. Kifogásolja továbbá, hogy a munkaviszonya megszüntetése ellen nem tudott jogorvoslattal élni, ami sérti a jogorvoslathoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát. Álláspontja szerint a bíróságok téves jogértelmezése vezetett a kereset elutasításához.. (Indítvány)

Táppénz, - biztosítási jogviszony

A  kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (2) bekezdése, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.258/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - felperes - korábban 8 órás munkaviszonyban állt, azonban munkaszerződését módosították és két cégnél 4-4 órás munkaviszonyban foglalkoztatták a továbbiakban. Az indítványozó gyermeke születését követően terhességi gyermekágyi segély iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperes - a kormányhivatal illetékes szerve - az egyik cég vonatkozásában elutasított, figyelemmel arra, hogy ott mindösszesen 316 naptári nap biztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Az indítványozó a határozat ellen fellebbezett, azonban az OEP határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Ezt követően az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelyet a bíróság elutasított. 
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabály indokolatlan korlátozást tartalmaz, amely gátolja a fiatal, illetve gyermeket vállaló nők elhelyezkedését azáltal, hogy az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a táppénzre való jogosultságot mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Kifejti, hogy a támadott rendelkezés sérti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogát, nem felel meg a szociális társadalom elveinek, az esélyegyenlőség, illetve az egyenlő bánásmód követelményének sem, ezért sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) és (5) bekezdésében, XII. cikk (1) bekezdésében, valamint a XIX. cikk (3) bekezdésében foglaltakat. (Indítvány)

Csődbűncselekmény

A Kúria Bfv.I.693/2014/6. számú végzése, a Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.901/2012/5. számú ítélete és a Nyíregyházi Városi Bíróság 43.B.697/2012/30. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Bfv.I.693/2014/6. számú végzése, a Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.901/2012/5. számú ítélete és a Nyíregyházi Városi Bíróság 43.B.697/2012/30. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. 

Álláspontja szerint a büntetőeljárás során - amelynek tárgya csődbűncselekmény volt - sérült az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való joga (XXVIII. cikk (1) bekezdése), a védelemhez joga (XXVIII. cikk (3) bekezdése) és a törvény előtti egyenlőség elve (XV. cikk), mivel az indítványozó és az ügyben ellenérdekű fél védelmét egy ideig ugyanaz a kirendelt védő látta el, illetve az iratbetekintési jogát is korlátozták, valamint mivel az elsőfokú bíróság - az indítványozó kérelme ellenére - ítéletében nem rendelkezett az előzetes mentesítés iránti kérelméről. (Indítvány)

Társasházak feletti törvényes felügyelet

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 27/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

A perbeli felperes jegyző kezdeményezte a bíróságon az alperes - társasház - törvényes működésének helyreállítását és ennek keretében közgyűlés bíróság általi összehívását, valamint pénzbírság kiszabását. Mind a felperes, mind az alperes egyedi normakontroll iránti indítványt terjesztett elő az eljáró bírónál.

A bíró, az eljárás fefüggesztése mellett, kezdeményezte a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Tht.) 27/A. § alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését és a konkrét ügyben történő alkalmazásának kizárását.

Állítja: a Tht. sérelmezett rendelkezése alapján a társasházak működésének törvényes felügyeletét a jegyző látja el, aki a működés törvényességének helyreállítása érdekében a társasházzal szemben felhívással élhet, amelynek eredménytelensége esetén bírósághoz fordulhat. Az erre vonatkozó rendelkezés sérti az Alaptörvény XXIV. cikkéből és a B) cikk (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményét, mivel a szabályozás nem egyértelmű és nem felel meg a normavilágosság követelményének. (Indítvány.)