A logika alapelvei közé tartozik, hogy „minden dolog összefüggésben van más dolgokkal.” A „dolgokat” tehát soha nem önmagukban, hanem összefüggéseikben kell vizsgálnunk.

Alig néhány hete óriási nemzetközi vihart és tiltakozást kavart az oslói robbantásos merénylettel összekötött tömeggyilkosság, amelynek elkövetője egy magányos fiatalember. A legszorgosabb kutatással sem lehet rábizonyítani, hogy tette összefüggésben lenne akár nemzetközi, akár ottani terrorszervezetekkel, akár Norvégia közismert belső állapotaival.

A néhai kalandozó vikingek hazája, a nemrégen még szegény ország, afféle dán domínium, ma gazdag jóléti társadalom hazája. Komoly természeti kincsekkel rendelkezik, külső-belső békében él. Miután a merényletnek mégis csak rasszista indítékai voltak, a norvég vezetés sietve kijelentette, hogy országuk a faji és nemzetiségi, kisebbségi türelem hazája, eddig is az volt, ezután pedig még inkább az lesz. Mindez igazán derék viselkedés a korrektség jegyében.

Érdekes, hogy az ügy kapcsán egyetlen szó sem esett arról, hogy a náci németek 1940 tavaszán minden különösebb ellenállás nélkül megszállták Norvégiát, és ott is maradtak bő négy éven át. Bábkormányt hoztak létre egy Quisling nevű katonatiszt elnökletével, akinek neve fogalommá vált. A náci bábkormányok és pártok vezetőit általában kvizlingeknek szokás nevezni. Szálasi a magyar kvizling és így tovább.

A norvégokról – jó pár németek által megszállt országgal ellentétben nem lehetett hallani, hogy komoly partizán-tevékenységet folytattak volna, tehát vagy nem szeretnek dicsekedni, vagy afféle béketűrő, halvérű népség, kiveszett belőlük az ősi viking virtus. De mostanáig olyan hírük sem volt, hogy megsokallták volna a bevándorlást. Országuk ritkán lakott, erősen tagolt hegyvidékein jó páran elférhetnek ott, egymástól elszigetelten.

De ha eddig bárkinek is erőteljesebb ellenvéleménye lett volna a bevándorlással szemben, a történtek után aligha fog előhozakodni vele. A merénylet tehát ebből a szempontból éppen az ellenkezőjét érte el szándékának. Kontraproduktív volt, divatos kifejezéssel. Az illem, avagy a politikai korrektség megköveteli, hogy ha kifogása volna is bárkinek, ezek után mélyen hallgasson. De vajon jó-e ez?

A történtek után Norvégiában a bevándorlásról, a bevándorlókról nem illik tudomást venni és ehhez nyilván az állam minden polgára tartja majd magát. Kivéve a bevándorlóknak azt a mindenhol fellelhető csoportját, amely visszaél a befogadók türelmével. Hogy volt-e erre esetleg már eddig is példa, nem tudható, hiszen nem illik beszélni róla.

A világ közvéleménye már éppen napirendre tért a norvég terrorista ügye fölött, amikor két tőzsdei hisztéria között Londonban gettólázadás-szerű zendülés söpört végig a város nagyrészt bevándorlók lakta negyedein, majd átterjedt számos angol nagyvárosra. Természetesen már ott sincsenek hosszabb ideje etnikai feszültségek, Anglia békés, befogadó ország, különben is, a bevándorlók nagy többsége az egykori angol domíniumokról és gyarmatokról érkezik, már eleve fél-állampolgárnak számít.

Olyannyira, hogy statisztikusok szerint ma London lakosságának több mint 42 százaléka Nagy-Brittania határain kívül született. Ami nem jelenti azt, mintha csak színesbőrűek lennének, hiszen hatalmas tömegek vándoroltak Londonba Európa többi országaiból és gyarmati angolok az ottani etnikai feszültségek elől. De azért tudvalévő, hogy egyes kerületekben szinte kizárólag színesbőrű bevándorlók élnek, az ilyen bevándorlók jellegzetes szociológiai tüneteit viselve.

A Magyar Nemzet londoni tudósítója szerint az angol közvéleménynek majdnem fele szerint a zavargókból a rombolás és rablás ősi ösztöne tört ki, amikor erre váratlan alkalma nyílt. A nyilatkozók egynegyede szerint a családból kivetettek galeri-kultúrája a jelenség oka, egytizedük szerint – mint most másutt is – a kormány költségvetési megszorításai miatt háborodtak fel a zavargók. Szinte nincs is, aki etnikai feszültséget látna a zendülésben.

A galeri-kultúra elemzői szerint a fiatalság galerisedő részére a politikai korrektség következményei jellemzők: a szülői és iskolai tekintélytisztelet hiánya és ennek következtében a serdülők közel egyötöde funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolából. Ha mégis etnikai feszültségekről beszélnek egyesek, akkor ezek a feszültségek a bevándorlók egyes csoportjai között mutathatók ki, hiszen az angol gyarmatbirodalom az egész világra kiterjedt, a muszlimoktól az indiaikaig, az afrikai feketékig. Tehát az általában a fehérek és a más kultúrájú, bőrszínű, múltúak közötti, tradicionális etnikai feszültségről ma már Angliában nem lehet beszélni.

folyt. köv.