Hogyan is halhatna meg az, aki halhatatlan, hogyan is hagyhatna itt az, akinek „lépten-nyomon belebotlik az ember az épületeibe”: a Puskás-akadémia kollégiumába, a katolikus egyetem auditóriumába vagy éppen Csíksomlyóban? – tette fel a kérdést az Erdő Péter esztergom–budapesti érsek által celebrált katolikus gyászszertartás után elmondott beszédében a kormányfő.

Orbán Viktor a búcsúztatáson úgy fogalmazott: „Láttuk, ahogy méltósággal vársz, ha nem a te időd járja, láttuk, hogy nem hajolsz meg a tovatűnő évek sürgetésétől, sem a hatalom szavától, sem az anyagi teher alatt.” Mint hozzátette, ezért is volt természetes, hogy Makovecz Imre „az örök mércéhez igazította, és soha sem volt hajlandó mézbe mártani szavait”, sem hízelgés, sem fenyegetés hatására.

Az építőművész közéleti emberként a magyar politikának is korszakos alakja lett, aki nélkül Magyarország sohasem talált volna önmagára, nem állt volna a saját lábára – emelte ki a kormányfő, aki köszönetet mondott Makovecz Imrének egyenes, kertelés nélküli beszédéért. „Nem felejtjük: a haza nem eladó, az ördöggel nem cimborálunk, a küldetésben nincs alku” – mondta. Orbán hangsúlyozta, noha Makovecz Imre testi valójában már nincs köztünk, aki azt állítja, meghalt, nem tudja, mit beszél.

Nagy Ervin országos főépítész búcsúztató beszédében azt hangsúlyozta, hogy Makovecz a világ egyik legnagyobb építésze volt, akit az egyetemi professzortól az egyszerű emberig mindenki ismert. Hozzátette: ismerték, mint építészt, mint hazafit, mint templomépítőt és úgy is, mint a nemzet lelkiismeretét, aki mindig szót emel, ha kell, aki mindig ott van, ahol nagy a baj, szakad a gát.

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke ugyancsak utalt rá beszédében, hogy Makovecz és építészcsapata a vörösiszap-katasztrófát követően a fedél nélkül maradtak segítségére sietett. Az ügyvezető elnök Makovecz Imre emberi példájának nagyszerűségét emelte ki.

Dévényi Sándor, a Kós Károly Egyesülés elnöke azt mondta: azzal a hatalmas örökséggel kell gazdálkodnunk, amelyet Makovecz ránk hagyott. Szerinte mindenekelőtt be kell fejezni a megkezdett épületeit: a dobogókői házat, a makói fürdő grandiózus együttesét. A meg nem épült tervekkel kapcsolatban azt mondta: biztos, hogy előbb-utóbb azokat is megépíti valaki. Amit azonban igazán nehéznek nevezett, az több mint építészet: a szellemi örökségének folytatása.

Makovecz Imrétől szombat délelőtt folyamatosan hosszú sorokban vettek búcsút barátai, pályatársai, tisztelői a Farkasréti temető általa tervezett ravatalozójánál, temetésén is több ezren jelentek meg, hogy utolsó útjára kísérjék a neves építészt.