2024. november 15-én újra összegyűltünk, mi protestáns kereszténydemokraták a KDNP országos székházában (Bazsarózsa). Örültünk a velünk együtt emlékező katolikus testvéreknek is!
A szokásos őszi rendezvényünk ez alkalommal is áhítattal kezdődött. Nagy Lenke elnökségi tag, református lelkész rövid áhítatában a Krisztust-követésről és annak erőt, reményt adó erejéről beszélt, a bennünket körbe vevő kihívásokat említette és emlékezett ő is Lukáts Miklósra, az ő evangéliumi lelkületére.
Ezt követően emlékeztünk Lukáts Miklósra, alapító elnökünkre, volt államtitkárra és evangélikus lelkészre.
Dr. Birkás Antal (KDNP Protestáns Műhely elnöke) köszöntőjében a találkozás öröméről beszélt, és arról, hogy Lukáts Miklós úriember volt, fogalmazásában, nyitottságában, segíteni akarásában, aki testvéri szeretettel fogadta a műhely elnökét, és legutóbb a 25 éves jubileumi kiadvány megírásában is türelemmel segített a közösség történetének a megírásában. Jó emlékezni erre, az ő szeretettel teljes személyére.
Dr. Latorcai Csaba főtitkár felidézte a rendszerváltás utáni időszakot, Miklós személyét és hangsúlyozta azt a mérhetetlen munkát, amit akkor – Antall miniszterelnök úr bizalmát is élvezve – elvégezhetett az egyházi kárpótlási folyamat fontos munkájában, lehetővé téve az egyházak újbóli társadalmi szerepvállalását az oktatás, egészségügy, szociális stb. területeken.
Dr. Badacsonyi Zoltán (KDNP Protestáns Műhely elnökhelyettese) a keresztény politikus hitvallásosságáról beszélt, arról, hogy akkor járunk el helyesen, ha egyszerre figyelünk a bennünket körbe vevő világ aktualis történéseire és figyelünk arra, ami örök: az evangéliumra, a Szentírás tanítására.
Dr. Békefy Lajos – aki az alapítástól tagja a közösségünknek – személyes hangvételű emlékezésében hozta közénk Lukáts Miklós személyét és méltatta az ő életművét, amire emlékeznünk kötelesség – ma is példa az ő személye számunkra. A teljes emlékező szöveget itt adjuk közzé:
„SPIRITUÁLIS VONÁSOK EGY KERESZTYÉNDEMOKRATA POLITIKUS ARCKÉPÉN
Tisztelt Emlékező Gyülekezet, Kedves Lukáts Család!
Protestáns Isten-, és emberképünk szentháromságos égboltozatán és a személyes lelki fotón bennünk három el nem halványuló vonás rajzolódik ki Lukáts Miklósról, az Antall kormány politikai államtitkára, az egyházi ügyek felelőse, a KDNP Protestáns Szellemi Műhelyének alapítója emléktáblája előtt. Ez a minden politikát megelőző és hordozó fundamentum az ő életében is, s mindazoknál, akik a keresztyéndemokráciát nem átmeneti kategóriának, karrier lehetőségnek, hanem létrendező igazodási pontnak ismerik fel és fogadják el. E három: a család, a hit és a hivatás értékei. Igei koordináták szerint: „Az igaz utat tud mutatni másnak is” (Példabeszédek 12,26) – „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…” (2Tim 4,7). – „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg…” (Jelenések 14,13).
Lukáts Miklós pannon lelkületében az evangélikus értelmiségi család mintái éltek tovább és mutattak utat neki: szülőföldjétől, Szombathelytől a budapesti Stefánia úti lakáson át a Mártonhegyi úti családi fészekig, s azon túl, a lelki otthonig, a fasori evangélikus templomig. Négy éves, amikor közgazdász édesapját elveszíti, de konfirmációs emlékkönyvéből kinyújtja Édesapja oltalmazó kezét Kapi Béla püspök úr szavaival egy egész életre Miklós felé: „Haszonért elvet, előnyért meggyőződést soha fel ne áldozz. … Ne felejtsd az igazságot: boldog ember, ki Isten törvényét hordozza szívében! Légy áldás!”. Politikai államtitkárként, az egyház-állam kapcsolatainak újrarendezése során, KDNP PM-alapítóként, majd külsőleg megnehezített évek után felszentelt evangélikus lelkészként is élte ezt a drága hagyatékot: Haszonért elvet, előnyért meggyőződést soha fel ne áldozz. Légy áldás.
Áldássá lett családjában és a szélesebb egyházi közösségben is. Nemesen harcolt. Olykor személyes beszélgetésekben igen halkan és bölcsen felvillantott valamit a klerikális mohóságáról, ezt kérdezve: Vajon Jézus mit szólna ehhez? (Mindketten sejtettük Jézus Igéi alapján, de soha nem beszéltünk róla). Káromló szót, sistergő vagy éles, durva politikai verbális ostorcsapást éveken át tartó munkatársi kapcsolatunkban soha nem hallottam tőle. A békéltetés, az egyensúlyteremtés képességét kapta-adta útravalóul. Az önkorlátozás krisztusi alázatából és kultúrájából mindig volt életkorsajában egy-egy csillapító nárdus olaj csepp. Amikor a balkáni háború idején jószolgálati útra mentünk Bácskába, tankok és lövések közben, segélyeket rejtegetve a diplomáciai védettség örve alatt, és szembe jöttek a hatalmas kétéltű tankok a szabadka-pacséri úton, inkább félig belefordultunk az árokba, „nehogy okot adjunk az agresszióra”. Nyugi, nyugi! – mondta a hivatalos sofőrnek és nekünk. – Amikor Wittenbergben, majd Lübeckben a CDU/CSU vezérkarával találkozhattunk, kisfiús visszafogottsággal nyújtott kezet Kohl kancellárnak, és Angela Merkelnek. Jó vezető volt, Antall Józsefnek pedig kiváló szeme, amikor a legkényesebb feladatra: az egyházi ingatlanrendezésre és az állam-egyház viszony újraszervezésére őt választotta. Nemesen harcoló munkatársat kapott benne, mi pedig hivatását tiszta kézzel és lelkülettel gyakorló hívő embert.
Amikor pedig véget ért felelős szolgálata, akkor is a család és a hit lett áthidaló erővé számára. Ági, az egyetem óta szeretett társa, s a két növekvő fiúcska napi értelmet és célt adó zarándoktársai lettek az életúton. Belső ragyogás jellemezte családi légkörüket. Megélte, gyakorolta, és hite által megtapasztalta Jézus, a Szabadító sorsgondozó jelenlétét. Amikor a politikusi pálya véget ért, majd a következő MSZP-s, szocialista restaurációs politikai kísérlet éveiben egyenesen hátránnyá lett a korábbi keresztyén-nemzeti politikai kiállás, s átmenetileg kenyér nélkül maradt, segítséget egyedül Társától kapott. Kívülről nem. Mivel nem hogy a hála, de még a keresztyén szolidaritás sem tartozott a politikai erények közé. A mélypontokon is a család lett a fundamentuma újra meg újra. A gondviselő Úr megérlelte benne, hogy elvégzi az evangélikus teológiát, és 2001-ben kérte is felszentelését. Hálás szóval mondhatta minden szószéken, ahol aztán Isten jóságáról bizonyságot tehetett: a fasori, a kötcsei, a siófoki, a balatonszárszói pulpituson: „Akik gonoszt gondoltak én ellenem, Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Mózes 50,20). A hit hálájával élte mérnöki rendben és lelkészi rendtartással életét/életüket. Csak pontosan, szépen, isteni meghatározottság felőli bizonyosságban. Amikor a PM 25. évfordulóján átvette a Luther-Kálvin emlékplakettet, majd 2019-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét, ugyanaz az alázat, önmérséklet, minden hangosságot kerülő szellemi nyugalom, szelídség áradt szét arcán és szavain. Mert tudta, kinek hitt. Az utolsó életstációt is méltósággal hordozta. Égi jeladásként kapta családja és mi is: az úri szent vacsorával megerősített lélekkel indult otthonából a kórházba. Két éve, reformáció előestéjén, október 30-án csendesen elpihent hazahívó Ura jelenlétében. 77 évnyi földi zarándoklás után. 2022 november 22-én a nemzeti sírkertben népes gyülekezetben én is hálát adtam életéért, nemes jelleméért, az együtt töltött dolgos évekért. Családjával együtt nekem is fájt, hogy a KDNP-ből, a PM-ből nem kísérte el senki utolsó útján. Hálával gondoltam az utolsó úton protestáns eszmetársi barátságára, és legutóbbi, 2021-ben megjelent könyvembe írt PM alapítói üzenetére. Fogadja el Isten, és Lukáts Miklós testvérünk, barátunk emlékező családja ezt az emléktáblát utólagos bocsánatkérésként és őszinte keresztyén tiszteletadásunk maradandó jeleként.
Emlékezeted legyen áldott bennünk, és az utánunk jövő nemzedékekben! Soli Deo Gloria!”
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
a KDNP PM Lukáts Miklós által behívott
társ alapítója, a PM 32 éven át
külügyi és tanulmányi tanácsadója
Az emlékezést követően megáldottuk az emlékpanelt, Lukáts Miklós fényképét. Nagy Lenke és Dr. Békefy Lajos igei szavai után Lukáts Miklós özvegye, Ágnes emlékezett, idézett fel régi emlékeket az Antall-kormány időszakából és az azt követő évekből, alapító elnökünk szolgálatából. Boldog család és hitvallásos, nagy hivatástudattal megáldott ember képe rajzolódott ki előttünk az emlékező szavakból.
Az emlékezést a tisztújítás követte, amelynek keretében elhangzott az elnöki beszámoló Dr. Birkás Antaltól, aki kitért az előttünk álló feladatokra is. A szavazások eredményeként elnök: Dr. Birkás Antal, elnökhelyettes dr. Badacsonyi Zoltán, ez elnökség további tagja Nagy Lenke. Két további elnökségi tagot egy év múlva választunk Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéből és Hajdú-Bihar-vármegyéből. A regionális elnökök és a munkacsoportok vezetői maradtak – Dr. Horkay Görgy, dr. Sója Miklós, Széles Sándor, illetve Dr. Birkás Antal (tudományos munkacsoport), Nagy Lenke (sajtó), dr. Badacsonyi Zoltán (jogi munkacsoport), Pocsai Tamás (online munkacsoport) és Kálmán Zsolt (kulturális munkacsoport).
A délutáni program második felében került sor az idei kötetünk bemutatására, amelynek címe: Mesterséges intelligencia – megértés, felelősség, cselekvés. A téma aktuális, megkerülhetetlen – amelyről keresztény emberként is szólnunk kell. A szerkesztő Dr. Birkás Antal után szólt a szerzők közül Eőry Csaba, Nagy Lenke, dr. Badacsonyi Zoltán és Dr. Békefy Lajos.
Zárásként Huth Gergely kiváló újságíróval beszélgetett Dr. Birkás Antal az újságírói hivatásról, hazaszeretetről, aktualitásokról – és az előttünk álló kihívásokról. Jó volt hallani a szenvedéllyel teli szavakat és a nagyon is józan gondolatokat.
A nap krónikása, írta: Dr. Birkás Antal (KDNP Protestáns Műhely elnöke)
