A 21. század nagy meglepetése a keresztyénség távol-keleti fellendülését hozó Kína közel 60 ezer (!) református imaházával, templomával. Egészen különös jelenség. Ma már jóval több, mint százmillió keresztyén él a Nagy Fal mögött. Naponta olvasom angol nyelvű hírforrásaikat, egyháziakat is, s egyik ámulatból a másikba esem, azzal együtt, hogy a kommunista hatalom ma már „kulturáltan”, 2018. február 1-én elfogadott új vallásügyi törvényekkel igyekszik toleráns kereteket adni a sino-keresztyénség, a sino-kálvinizmus számukra is új jelenségének, meg egyáltalán a nagyon gyorsan feljövő keresztyénségnek, és vallások térhódításának. Amikor a mai elképesztő jelenségeket látjuk, nem szabad elfeledkezni a kezdetekről. Mindennek van kezdete és gyökere. A mai kínai csodának is. A kezdet a Biblia, Istennek az Ó-, és Újszövetségben adott kijelentése. De mikor és hogyan került először kínai kézbe egyáltalán Biblia? (Forrás:http://allinnet.info/interesting/the-first-translation-of-the-bible-into-chinese-done-by-an-armenian/)
Az első keresztyén bizonyságtevők már 1200 éve Kínában
Kínai és közel-keleti egyházi feljegyzések, évkönyvek rögzítették a tényt, hogy már a Tangcsászári dinasztia (618-907) birodalmában megjelentek keresztyén hírnökök. Az ugyan a legendák világába tartozik, hogy Jézus tanítványa, Tamás apostol is járt volna Kínában, mint ahogyan Indiában igen, s alapítója lett a róla elnevezett, máig élő Tamás keresztyének egyházának, a Mar-Thoma közösségeknek. Az viszont nem legenda, hanem lejegyzett döntés, miszerint Timotheus, egész közel-kelet pátriárkája a 800-as évek elején így fogalmazott: „Isten Szent Lelke elviszi tőlünk az evangéliumot indiaiaknak, kínaiaknak, a felkelő Nap országaiba”. És úgy lőn!Bizony mélységesen mélyre nyúlnak az örmény-kínai kapcsolatok gyökerei.
Az örmény Hovhannes Ghazarijan a Biblia első fordítója kínaira
Az örmény történetírás feljegyzi, hogy örmény kereskedők már a 2. században jártak Kínában. A középkori császárság idején, a 14. századtól örmény kereskedő kolóniák éltek a távoli hatalmas birodalomban. A legnagyobb ezek között Makaó városában élt. Ott született Hovhannes Ghazarijan 1778-ban, akinek a nyugati irodalomban Johannes Lassar a neve. Szülei gazdagok voltak, házuknépe között voltak kínai szolgák, akiktől a fiatal „Jánoska” megtanult kínaiul. Később édesapja művelt kínai tanítót hozatott házukba, aki irodalmi nyelvre tanította a fogékony ifjút. Hovhannes elsajátította a portugál és angol nyelvet is, hiszen Makaó a 16. század óta portugál támaszpontja volt a kereskedelemnek. Pályája is egy portugál kantonális hivatalban kezdődött, ő fogalmazta a pekingi legfelső birodalmi bíróságnak küldött hivatali leveleket. Később átvette a családi vállalkozást, 1802-től már az indiai Kalkuttában él. Üzleti ügyekben nem volt igazán otthon, viszont kiváló nyelvtehetsége hamar felkeltette a brit hivatalnokok érdeklődését. Egyre többször kérték tőle, fordítson kínai szövegeket angolra.
Serampur: protestáns Távol-Kelet Kutató Központ
Protestáns egyháziak hívták meg Hovhannest a Kalkutta közelében fekvő Serampurba, ahol India brit főkormányzója a 19. század elején létrehozta a Fort William College-ot, afféle szellemi, kutatási és oktatási erődítményként. Ennek a szellemi fellegvárnak volt egy alosztálya, ahol a munkatársak a Biblia különböző délkelet-ázsiai nyelvekre történő fordításával foglalkoztak, köztük kínaira is. Így aztán a kereskedésben nem éppen sikeres Hovhannes Ghazarijant szakértőnek hívták meg a bibliafordításhoz, illetve a munkatársak és a kollégium diákjai között a kínai nyelv tanítására. 450 angol birodalmi arany volt az évi fizetése, ami nagy megbecsülését jelentette a szellemi munkának!
Tehetség és gondosság – „Ha Isten ad neki időt, lefordítja az egész Bibliát”
Ghazarijan fordítási alapul a Biblia örmény és angol nyelvű kiadását választotta, és János evangéliumával kezdte a munkát. A fordításhoz portugál-kínai szótárt is felhasznált. (Érdekesség, hogy a koreai félsziget lakosságának megismertetését a keresztyénséggel a hajdan élt protestáns tanárok és lelkészek a 19. század végén szintén János evangéliumával kezdték, ennek néhány példányát juttatták el koreai nyelven az országba. Szinte „fű alatt” kezdett el ott is növekedni a tanítványi sereg, ami mára 21 millió Dél-Koreában).
Három év múlva elkészült Máté evangéliumával is és néhány bibliai fejezettel. A kollégium igazgatóját, D. Brown tiszteletestvalósággal elbűvölte a fiatal fordító munkálkodása. Londonba írt jelentésében így fogalmazott: „Mr. Lassar megküldte nekem a Biblia néhány fejezetéről készített kínai fordítását. Ezek tükrözik értelmességét és alaposságát. Lassar úr igazi kínai. Olvas kínaiul és könnyen, gyorsan is ír. Ha Isten ad neki 5-6 évet, az egész Bibliát lefordítja kínaira. Ez hatalmas tett lenne”. 1807-et írtak, amikor Máté evangéliuma kínai fordítását és ennek saját dekorációival ellátott díszpéldányát Hovhannes megküldte a canterbury érseknek és a Lambeth könykiállításnak. 1815-1822 között Ghazarijan elkészült a teljes bibliafordítással és megtörtént az első, részleges kiadás is. Az általa fordított Biblia egy évvel hamarabb jelent meg, mint Robert Morrison és William Main fordítása, a Shentian Shengshu. A teljes Biblia lefordítása után nem sokkal, pár év elteltével, valószínűleg súlyos betegségben, viszonylag fiatalon meghalt.
Jóllehet hazájában és Kínában, és másutt sem ismerik nagyon nevét, de kétségtelen és hiteles történelmi tény, hogy a kínai Biblia történetének az első lapjai Hovhannes Ghazarijan lelkének, szellemének, nyelvismeretének és kezének lenyomatát őrizik.
Tedd, amit meg kell tenned! - Fordítók Napja az 5. századtól
Tedd, amit meg kell tenned, s hogy mi lesz belőle, az más kérdés! – Az igazán kínaivá vált Hovhannes Ghazarijan, európai nevén Johannes Lassar megtette annak a népnek a fiaként, amelyik 301 óta keresztyénként él a világon – őshazájukban, Örményországban és az öt kontinensen. Érdekesség az is, hogy a fordítói munka igen korán sok örmény intellektuelnek, egyházi embernek lett mindennapi foglalatossága, a „Tedd, amit meg kell tenned” értelmében. Az örmény naptárban, ami az egyházi ünnepek sokaságát állítja szép rendbe, már az 5. századtól szerepel a FORDÍTÓK NAPJA. Levelezésekből ismert, hogy Robert Morrison, a másik kínai bibliafordítás készítője és Ghazarijan ismerték egymást. Néhány fordítói, szakmai kérdésben, főként a bibliai nevek kínai átírásában még konzultáltak is egymással. Ez is példaértékű: nem ölte meg egyik munkakedvét sem a személyi presztízs vagy a konkurenciaharc, a versenyszellem. Mindketten tették a dolgukat, s ennek Kína népe látta leginkább hasznát.
*
Elgondolkodtató ma is, és nagy tiszteletet kelt ez a történet is az istenáldotta, immáron közel 1800 év óta keresztyén örmény nép iránt. Senki nem csodálkozhat azon, hogy foggal-körömmel, életük árán is védelmezik, őrzik azt, amit Isten nekik 301 óta hitükben, hithőseikben, szellemi és anyagi magas kultúrájukban adott. Ősi himnuszukban méltán éneklik: Hazánk, szabad és független/Mely századok óta fennáll/Fiai úgy hívják/Szabad, független Örményország. Tisztelet annak a népnek, aki még Kínát is meggazdagította – a Bibliával!
Írja: Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP PM külügyi titkára
(Csatoltan megtalálható az Örmény Himnusz feliratos YouTube-elérhetősége: https://youtu.be/VEme7d82020)
