Ez az ének a legrégebbi adventi himnusz. S a legszenvedélyesebb, akár mondhatnánk azt is, a legforradalmibb adventi dal, amit valaha is valaki elmondott. Aki ezt énekli, az nem a szelíd, gyöngéd, álmodozó Mária, ahogy sok festmény ábrázolja. Ő a szenvedélyes, elszánt, büszke és lelkes Mária, aki ebben a dalban megszólal. Ebben a dalban nyoma sincs az édeskés, kissé szomorkás hangoknak, mint oly sok karácsonyi énekben. Ebben a dalban kemény, erős, hajthatatlan hang szólal meg a hatalmasok összeomló trónjáról, a világ megalázott urairól, Isten hatalmáról és az emberi tehetetlenségről. Benne van ebben a dalban, magasztaló énekben, himnuszban az Ószövetség prófétanőinek a hangja, Debóráé, Judité, Mirjámé, s az ő szavaik visszacsengenek Mária énekében. A Lélektől megragadott Mária ő, aki alázatosan és engedelmesen átadja magát annak, amire őt a Lélek vezeti, s ő a Lélek által szól Isten eljöveteléről erre a világra, azaz Jézus Krisztus adventjéről. Ő mindenkinél jobban tudja, mit jelent Krisztusra várni. Krisztus ugyanis mindenki másnál közelebb van Máriához. Saját testében tapasztalja, hogy Isten milyen csodálatos utakat jár be az emberekkel, tudja, hogy Ő nem az emberek véleménye és látása szerint ítél… (D. Bonhoeffer)
ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK ÚJ ÉNEKET!
Luther nagyon gyakran beszélt arról, hogy a zene Isten Igéje után a legjobb dolog, ami javunkat szolgálja. A wittenbergi reformátor azt is tudta tapasztalatból a zenéről, hogy az képes felszárítani végtelenül sok könnyet, megszomorítottakat vidámmá tud átformálni, vágyakat teljesít be, roskadtakat emel fel, megtörteket erősít meg, másoknak pedig megkeményített szívéből könnyeket csal elő, s a valóban nagy bűnösöket Isten előtti bűnvallásra indíthatja. Énekeljetek az Úrnak új éneket (Zsoltár 98,1) – ismét hangsúlyossá válnak ezek a szavak. Mi más lehetne ez az új ének, mint az, ami az embereket újjá formálja? Ami az emberekből a sötétség, gond és félelem közepette is előtör, s új reménnyel, új hittel és új bizalommal tölti el őket. Az új ének tehát az, amit Isten maga komponál meg bennünk, vagy felébreszti bennünk az ősi éneket, amint azt Jób (35,10) megfogalmazta már: hiszen Isten „az én Teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka” (D. Bonhoeffer).
A MAGNIFICAT, „MAGASZTALJA LELKEM AZ URAT” EGY "ALIGASSZONY" ÁLTAL DALOLT HIMNUSZ
A zenetörténetben több tucat feldolgozás van. Palestrina, Schütz, Monteverdi, Buxtehude, Vivaldi, Mozart, Mendelssohn, Bruckner, Csajkovszkij, s mindenek előtt Bach zenei fantáziáját ragadta magával Mária alázatosan is hatalmas és erőteljes istenmagasztalása. Magyar zenetörténeti érdekesség, hogy Lajtha László (1892-1963) is komponált Magnificat-ot (Op. 60.). Ez egészen szokatlan felfogású alkotás. A zeneszerző így nyilatkozott: "Nem szerettem már régen Bach és a többi mester Magnificatjainak harsogó, trombitáló fortéit. Mert hát mi is ez a Magnificat? Mária hála-éneke... Hol van itt kiabálás, hol van itt hangos szó? Miért kell ide fortissimo énekkar s zenekar? Ez nem zsoltár, amelyben 'hangos szóval dicsérjük az Urat', ez egy, a Genezáreti tó partján aligasszony által elénekelt, félig leányhangon dalolt himnusz."
ZAKARIÁS ÜDVTÖRTÉNETI HIMNUSZA
Zakariás üdvtörténeti himnusza (Lukács 1,67-79), magasztalása ugyanúgy Isten múltbeli tetteire és ígéreteire támaszkodik, mint Mária Magnificatja. Az Istentől áldott, lehetővé tett anyaság himnusza és Keresztelő János apjának, Zakariásnak papi éneke gyönyörűen, megrendítő módon öleli át és készíti elő a Megváltó, az Üdvözítő születését. A női és a férfi lélek, a szellem és mélységes, több évezrednyi, fel nem adott történelmi váradalmak hangolják fel a Megváltó születésére, születésnapjára a korabeli világ választottjait: az égieket a csillag fényút-mutatásával, az angyalokat seregestől, a pásztorokat a mélyben, a napkeleti bölcseket a messzeségben, s Máriát és Józsefet a názáreti észrevétlenségben.
Hányan, de hányan hallották meg a nagy és páratlan megváltói mestermű előjátékának a tiszta akkordjait?! Amikor eljött a pillanat, s az idő betelt, és a fejsze immár a fák gyökerére vettetett (Márk 1,15; Luk 3,9), akkorra felcsendültek a dallamok, mert Akinek el kellett készülnie, az készen állt és várt! A Szentlélek és az Úr angyala karmesterként hangoltatott, előkészítette a nagy mestermű előadását, majd beintette az akkordokat... Kész mennyei kottából játszottak. Az üdvtörténeti mestermű hangjegyei az ószövetségi ígéretek és az angyali üzenetek voltak! Minden készen állt az Úr érkezésére, fogadására. Mélység és magasság felhangoltan, ezernyi esztendő precíz isteni munkájával előkészítve várta a Gyermek születését, az Ige megtestesülését, a végtelen fény belépését a sötétség világába. A Megváltó, a Szabadító érkezése isteni terv szerint történt…
Válogatás, fordítás: Dr. Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
