Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A képviselők zöme a büfében, vagy a folyosón. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk évzáró szónoklataikat.

Önök szerint milyen lesz a vidéki emberek karácsonya?

EGYED ZSOLT, (Jobbik): – Államtitkár Úr! Ismételten próbát teszek a sok manipulált statisztika okozta álomvilágból való kizökkentésére, hozok egy kis valóságot.

Ön azt mondja, hogy a Jobbik kelti folyamatosan a rémhíreket egy olyan közegben, ahol a közbiztonság javul, rend van. Ha ez így van, akkor nem értem, milyen rend része az, hogy egy 17 éves fiatalkorú bűnöző képes végigrabolni több intézményt, majd betör egy lefekvéshez készülő vak, idős bácsihoz, akit megöléssel fenyeget, ha nem ad neki cigarettát. Történt ez Göncön. Szintén egy fiatalkorú bűnöző rabolja végig Alsózsolcát, közben véletlenül betéved ő is egy alvó idős bácsihoz is, és felszólítja értékei átadására. Természetesen verés jár, ha ezt nem teszi meg. Szintén az önök rendjéhez tartozik, hogy a rendőr mellbe rúgásáért csupán egy felfüggesztett jár Miskolcon.

– Ilyen közbiztonsági körülmények között készül Magyarország vidéki lakosságának egy jelentős része a karácsonyi ünnepekre. Nyilván tisztában vannak vele, hogy a lopásból élők is feltöltik a kamrát, így megcsappanhat az otthoni készlet, vagy rosszabb esetben egy verést is kapnak ajándékba. A külföldön vendéglátásban dolgozó magyar fiatalok tömege is kénytelen végigdolgozni az ünnepeket és szeretteiktől távol tölteni a karácsonyt. Arra kérném államtitkár urat, amikor a steril, biztonságos környezetében ünnepli a karácsonyt, gondoljon a félelemben és szegénységben élő honfitársaira és a kilátástalan magyar helyzet miatt külföldre kényszerültekre, és talán rádöbben a valóságra, és a jövőben változtat politikai hozzáállásán. Kérdezném:

– Ha a saját rendőrét bántalmazó bűnözőn nem képes az állam példát statuálni, akkor mit várhatunk a mentősre, tanárra, idős emberre rátámadók esetében?

– A tények ellenére sem gondolja, hogy mégis valami probléma lehet a közbiztonsággal?

– Nem gondolja, hogy az időseknek egész évben, de különösen így az ünnepek közeledtével a legnagyobb ajándék a biztonságos otthon lenne?

***

KONTRÁT KÁROLY, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Arra a kérdésére, hogy ön szerint milyen lesz a vidéki emberek karácsonya, én azt a választ adom, hogy abban bízom, hogy minden magyar ember karácsonya, éljen akár vidéken, éljen akár Budapesten, a szerettei körében szeretetteljes, békességes karácsony lesz, és teljesül mindazon vágya a karácsonnyal kapcsolatban, amit ő saját maga számára megfogalmazott, és mindezek a vágyak és teljesülések biztonságos körülmények között történnek. Ezért dolgozik a rendőrség, ezért dolgozik a Belügyminisztérium, ezért dolgozik Magyarország kormánya.

– Képviselő Úr! A rendőrségnek elsődleges célja a bűncselekmények megelőzése, hiszen azt a bűncselekményt, amit nem követnek el, nem kell kinyomozni, szokták a klasszikusra hivatkozva mondani, és valóban, annak nincs sértettje, annak nincs kárvallottja. Ezért a rendőrség összefog a polgárőrséggel, az önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, egyházakkal, hogy ezt a célt meg tudja valósítani. Szeretném azt is elmondani, hogy az országos rendőrfőkapitány úr nemrégiben fokozott rendőri ellenőrzést rendelt el Magyarország egész területére, minden településére, pontosan annak a célnak a megvalósítása érdekében, hogy lehetőleg minél több bűncselekményt megelőzzünk. Amit pedig nem tudunk megelőzni – ilyen is van sajnos –, azzal kapcsolatban pedig az a célunk, hogy a tetteseket elfogjuk és bíróság elé állítsuk, a bíróságok pedig megfelelő, súlyos ítéletet hozzanak. Arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jövőben is támogassák azokat az intézkedéseket, javaslatokat, törvényjavaslatokat, amelyek a magyar emberek biztonságát szolgálják!

Hazánk érdeke és a párizsi klímacsúcs!

BARTOS MÓNIKA, (Fidesz): – A múlt héten lezárult az ENSZ 21. klímakonferenciája. A magyar nemzeti delegáció tagjaként elsősorban az Interparlamentáris Unió rendezvényére érkezve jómagam is bepillantást nyerhettem a folyamatokba. Azóta sok levelet kaptam, melyek egybehangzóan az örömről szólnak, és beszámolnak arról, hogy a küldöttek tapsviharban törtek ki, ugráltak, egymás nyakába borultak, amikor a 195 országnak sikerült egyetértésben elfogadnia a megállapodást. Ferenc pápa is történelminek nevezte a pillanatot.

– Nem meglepő az a feszültség és felfokozott várakozás, ami a párizsi egyeztető tárgyalásokat övezte. Hiszen egy olyan globális egyezmény elfogadását vártuk a párizsi klímacsúcstól, amelynek betartásával sikerül csökkenteni az éghajlatváltozás mértékét, és amely felváltja a 2020-ban lejáró kiotói egyezményt. Egy olyan dokumentumot vártunk, ami a fejlett és fejlődő országokra egyaránt vonatkozik, egy dokumentumot, ami cselekvésre ösztönzi a 195 részt vevő országot azért, hogy változtasson civilizációs formáján. Az emberiség jelenlegi társadalmi és gazdasági berendezkedései ugyanis nem fenntarthatóak. Nem adnak lehetőséget földünk elfogyasztott természeti erőforrásainak újratermelődésére, sok esetben az emberi erőforrás regenerálódására sem a társadalomban. Ezért is fontos, hogy az emberiség átugorja saját árnyékát és együtt, közösen cselekedjünk. A párizsi megállapodás talán vissza tudja adni a hitet önmagunkban, de valódi hitelét a megvalósítás adja majd. Ezért is kérdezem:

– Melyek a párizsi klímacsúcs azon eredményei, sikerei, amelyek hazánkat is érintik, cselekvésre ösztönöznek, hazánk érdekét szolgálják?

***

SZABÓ ZSOLT, (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Valóban, a párizsi megállapodás betöltötte a legfőbb célt, hogy az ENSZ keretegyezményének a legjobb kereteket tudjuk megszabni, és a kiotói egyezmény után a következő évtizedben, 2020-tól 2030-ig egy új klímapolitikai keretet tudjunk felállítani. A 195 ratifikáló és aláírási szándékával jelentkező ország betöltötte azt a szerepet, amit célul tűztünk ki. Azaz a Föld felmelegedése a következő időszakban 2 Celsius-fok alatt maradjon, sőt, itt ugye, a másfél Celsius-fok is felmerült mint esetleges szándék. Tekintettel arra, hogy gazdasági érdekcsoportról, van szó és gazdasági érdekekről, nagyon nehéz ilyenkor harmonizációt találni a felzárkózó országok és a fejlett országok klímapolitikájában.

– Ami nagyon jól sikerült, az az, hogy ez a szerződéskötés elindult. A következő két év feladata, hogy a pontos, végrehajtásra váró feladatokat kidolgozzuk Magyarország esetében is, és megállapítsuk a három alapvető kritériumot, vagyis a szén-dioxid-kibocsátási kvóta, a megújuló energia és az energiamegtakarítás területén azokat a feladatokat, amik garantálják, hogy a párizsi klímacsúcs eredményei meglegyenek. Fel lett állítva egy finanszírozási rendszer, mint tudjuk, valamennyi ilyen végrehajtási elemnek a legfontosabb része, hogy pénzügyi kereteket találjunk ehhez. A cél érdekében a magyar kormány kétszer egymilliárd forintot ajánlott fel a Zöld Klíma Alapba, és a Zöld Klíma Alap egyik vezetői posztját is mi töltjük be, ami pont a fejlesztésekkel foglalkozik a következő időszakban.

– A következő időszak egyik legfontosabb feladata, hogy jövő év április 22-én New Yorkban aláírjuk a párizsi megállapodást elfogadó okiratokat, hogy majd azt követően, a ratifikálási folyamat után hathatós lépéseket tudjunk tenni. Bízunk benne, hogy ez az optimizmus, ami most Párizsban tapasztalható volt, a következő évtizedben is kitart!

Vásárosnamény nagyon messze van Budapesttől, ezért nem történik semmi az Eötvös József Általános Iskolával?

TUKACS ISTVÁN, (MSZP): – Vásárosnamény persze messze van Budapesttől, mindannyian tudjuk, a keleti határ mentén egy megyei méretekkel mérve közepes város. Szép város. Azonban ezelőtt egy fél évvel nagy kár érte. Egy júliusi vihar megrongálta az iskoláját, 50 milliós kárt okozott, elvitte a tetőt, és a tornatermet is jelentősen rongálta. Azóta eltelt fél év. Most decembert írunk. Annak az iskolának meg nincs teteje!

– Államtitkár Úr! Ezt a hozzászólást felhasználhatnám persze arra, hogy azt a gólemet, amit Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak neveznek, szekáljam, szerintem teljes joggal, de mégsem ezt akarom. Azt akarom, hogy egyrészt ez a monstrum, ami arra hivatott, hogy iskolákat tartson fenn, most már változzon, az Isten szerelmére, hiszen ha bármelyikünk házát megrongálja a vihar, akkor mi rendbe hozzuk, mert jó gazdák vagyunk. Felteszem, még a vásárosnaményi önkormányzat is hamarabb rendbe tette volna, hiszen a saját iskolájának az állapota, a jó állapota az ő érdeke.

– Mégsem erre akarom azonban felhasználni ezt a hozzászólást, hanem arra, hogy sürgessem. Azt hiszem, hogy fél év, meg a közelgő tél elég nyomós indok arra, hogy sürgessem. Sürgessem azt, hogy legyen már tető azon az iskolán. Nem akarok demagóg lenni és nem akarok példálózni, hogy persze, ha Budapesten ért volna iskolát kár, akkor mi lenne, mert ez tényleg a vidék és a főváros oktalan szembeállítása lenne. Államtitkár úr, mondjon jó hírt aminek a vásárosnaményiek örülni fognak, vagy tényleg:

– Vásárosnamény nagyon messze van Budapesttől, ezért nem történik semmi az Eötvös József Általános Iskolával?

***

Dr. RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Valóban feltűnő, hogy egy nyári viharkár kijavítása miért húzódik ilyen hosszú ideig, és hogyan kerülhet bürokratikus útvesztőbe egy ilyen, közepesen megoldhatónak tűnő ügy, ami elhúzhatta a befejezését ennek a munkának. Amikor a vihar történt, akkor még az önkormányzat volt a működtetője ennek az iskolának, de úgy döntött, ahogy ötévente erre a törvény lehetőséget ad, hogy átadja a KLIK-nek a működtetést, éppen ezért nyilván a nyári hónapokban ezzel nem foglalkozott, mondván, hogy úgyse tudja befejezni.

– A KLIK az egy-két hónapos viharkárral együtt kapta meg az intézményt, és akkor kezdte elindítani az eljárást. Azzal találkozott szembe, hogy statikai szakvéleményt kérjen-e, van-e szükség építési engedélyre vagy sem. Ezt a szakvéleményt megkérte, a szakvélemény megérkezett. Közben persze az iskolaév elindult, éppen ezért megoldották a gyermekek elhelyezését a szemközti művelődési házban, ott is tanul pár osztálynyi gyermek. Kiderült a szakvéleményből közben, hogy nincs szükség építési engedélyre, és akkor elkezdték a közbeszerzési eljárást lefolytatni, hiszen nem kell építési engedély. Műszaki és jogi szempontú jóváhagyása ennek az eljárás-előkészítésnek megtörtént. Mindez így nyilvánvalóan nem nyugtat meg senkit, kötelességünk ezt felgyorsítani. Szerencsére a tornaterem használható állapotban van a tájékoztatás szerint, de az osztálytermeket is a KLIK-nek minél hamarabb használhatóvá kell tenni. Mi a magunk részéről mindent, amit ehhez meg tudunk adni, a helyi KLIK-vezetőknek meg fogunk adni, és utasítjuk őket a minél gyorsabb eljárásra, mert arra van szükség, hogy minél hamarabb a diákok birtokba tudják venni a felújított és befedett tantermeket.

Miként emlékezünk a száz évvel ezelőtti háború hősi halottaira?

FIRTL MÁTYÁS, (KDNP): – A XX. századot megelőző idők háborúi földi pokollá változtatták az abban érintettek életét, de olyan mélységű és társadalmi érintettségű, gyilkos erejű háború, mint az 1914-ben kezdődő első világháború, korábban nem volt elképzelhető. A háborús centenárium négy éven át tartó megemlékezései között adódik a lehetőség, hogy méltó emléket állítsunk a harctéren elesett, elfeledett katonáink előtt. 661 ezer elesett katonára emlékezünk az első világháború kapcsán. Ezek a katonák a hazáért estek el, azért, hogy mi, elesett hősök fiai, unokái, dédunokái száz évvel a háború után Magyarországon élhessünk és boldogulhassunk. Ez a szám hozzávetőlegesen annyi élet, ahány Magyarországon összesen született 2009-től napjainkig.

– Magyarországon az első világháború előtt nem létezett intézményesült és szabályozott hadisírgondozás. A hősi halottak örök nyugalomra helyezésének szabályozását és az elesettek sírjai gondozásának szükségességét pont a modern, gépesített háború tömeges embervesztesége tette elkerülhetetlenné. A magyar Országgyűlés a háborúból hazatért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló 8. törvénycikk elrendelte, hogy a késő utókor hálás kegyelettel őrizze meg azok áldott emlékét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelméért, és kimondta, hogy minden város, község anyagi erejének megfelelően méltó emlékművön örökítse meg hősi halottainak nevét. – Államtitkár Úr! A hősök emlékét mindig fel kell frissíteni. Tisztelettel kérdezem:

– Tervez-e a kormány a centenárium alkalmával emléket állítani a hősi halottaknak?

***

Dr. RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Nem illendőségből mondom, hogy mennyire fontos az, amit képviselő úr elmondott. Említette az áldozatok számát, 661 ezer fő. Soha Magyarországon egyetlenegy háborúban nem halt meg annyi ember, mint az első világháborúban, és ehhez hozzátehetjük a hadifoglyoknak és az eltűnteknek a számát, ami további 734 ezer ember a sebesültekkel együtt. Soha ennyi katonánk nem halt meg, és Budapesten egyetlenegy emlékmű nem áll, amelyik az ő áldozatukat, hőstetteiket szimbolizálná, és arra emlékeztetne minket.

– Az első világháború után, ahogy ön is utalt rá, elkészültek különböző emlékművek. Budapesten is a különböző haderőnemeknek különféle emlékművei vagy létrejöttek, vagy megterveződtek. Egypár létrejött, egypár nem jött létre, nagyon sokat a háború pusztításai miatt nem láthatunk már Budapesten, a maradékot pedig a kommunista államhatalom távolította el, mert azt mondta, hogy az első világháború az uralkodó osztályoknak volt a háborúja, éppen ezért a kommunista rendszer nem tud ezzel történelmi folytonosságot vállalni. De nekünk kötelességünk száz évvel az első világháború után ezt megtenni!

– Nem hiszem, hogy sok másik nemzet lenne a világban, amelyik ne ápolná a hősök emlékét. Mi mulasztásban vagyunk az első világháború hőseivel kapcsolatban. Ezért volt fontos, hogy az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, amelyet a kormány hívott életre és kiírt egy pályázatot összességében 20 millió forintos díjazással annak érdekében, hogy ha már ezt az elmúlt időszakban nem tettük meg, akkor száz év után a magyar történelem legnagyobb katonai véráldozatú háborújának – hiszen a második világháborúban feleannyi magyar katona hunyt el, mint az első világháborúban –, legalább száz évvel az események után állítsunk méltó emléket, legyünk büszkék a magunk hőseire. Ez csak kiegészíti azt, hogy az elmúlt években már 112 helyi emlékművet felújítottunk, további 50-nek a felújítására a támogatást megadtuk, azt a munkát is tovább kell vinni. Nagyon bízom benne, hogy erre a pályázatra megfelelő szintű pályaművek fognak érkezni, és nem ér véget úgy a százéves megemlékezéssorozat, hogy ne kapna 661 ezer honfitársunk méltó emléket, – mert aki az életét áldozta a hazáért, az méltán tarthat igényt az utókor emlékezetére és kegyeletére!

Gyermekmunka a közmunkaprogramban?

IKOTITY ISTVÁN, (LMP): – Megdöbbentő jelenségre figyelt fel egy hazai kutató, állítása szerint egyre több család kényszerül választásra aközött, hogy kiskorú gyerekét iskolába járassa, vagy 16 évesen kenyérkeresővé tegye. Egy tiszaigari fiú esetében is ez történt: a szakmunkástanuló édesapja agyvérzést kapott, és kerekes székbe került, az édesanya pedig betegség miatt szintén munkaképtelen volt. A két szülőnek két gyerekről kellett gondoskodnia. A család szorult helyzetében úgy döntött, hogy kiveszi a 16 éves gyereket a szakmunkásképzőből, hogy elmehessen dolgozni. A fiú a közmunkaprogramban kötött ki a nyolc általános végzettségével.

– Mindezt az tette lehetővé, hogy önök 16 évre szállították le a tankötelezettségi korhatárt. Gyermekmunkásokat csináltak azokból a fiatalokból, akikkel nem tud mit kezdeni az iskola, és akik a túlélési esélyt jelentik a nyomorban élő családjuknak. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy mi véd jobban a leszakadástól, a szegénység biztos újratermelődésétől; vagy hogy mi lesz azzal a 16 éves gyerekkel, aki hasznosítható végzettség nélkül kerül ki a munkaerőpiacra, és esik egyből a közmunka csapdájába. A KSH napokban megjelent szegénységi jelentésében az áll, hogy 2014-ben a legfeljebb általános iskolát végzettek között csaknem minden második fő él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben. Ismétlem, minden második!

– Önök szerint tényleg az szolgálja a gyerek hosszú távú érdekét, ha beterelik a közmunka zsákutcájába?

– Továbbra is jó döntésnek tartják a tankötelezettségi korhatár leszállítását?

– Még mindig azt mondják cinikusan, hogy aki tanulni akar, az továbbra is megteheti?

– Tesznek-e bármit a gyermekmunka visszaszorítása érdekében?

***

Dr. RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Arra kérem képviselő urat, hogy józanul szemlélje a helyzetet, és ne a kormány felelősségévé tegye azt, ami nem a kormány döntése. A kormány kibővítette a szociális ellátások rendszerét, ön is tudja, hogy aki nehéz helyzetben van, az naponta többször ingyenesen kap enni az iskolában, ingyenesen kapja meg a tankönyvet, hogy a szüleinek ez anyagi megterhelést ne jelentsen. Hogy ki meddig járatja a gyermekét iskolába, az a szülők és a gyermek közös döntése. Ez egyáltalán nem a kormányzat felelőssége, hogy adott konkrét esetben a gyermek és a szülők hogyan döntenek, az csak az ő felelősségi körükben értelmezhető. Azért erősítettük meg plusz ötmilliárd forinttal a szociális ellátások rendszerének hátteréül szolgáló költségvetési sorokat, hogy pontosan az ilyen nehéz helyzetekben mindenkinek tudjunk segíteni.

– Közel 23 milliárd forinttal támogattuk a munkahelyvédelmi akciótervben a 25 év alatti munkavállalókat; nyilván nem a gyermekmunkát, hiszen a gyermekmunkát a törvények Magyarországon tiltják, csak a törvényes korban lehet munkát végezni. Ha valaki azt választja, hogy fiatalon dolgozni kezd, az állam azt is támogatja. Ha valaki azt választja, hogy tanul, akkor az állam azt is támogatja, de hogy melyiket választja, az egyéni vagy családi döntése.

A Jobbik nemet mond a vidékpusztító vasúti járatritkításokra, Önöknél miért siklanak ki a szakmai, gazdasági, társadalmi észérvek?

ANDER BALÁZS, (Jobbik): – Amiatt, hogy az elképesztően drága, de ennek ellenére másfél évet csúszó és az utasoknak még további majd’ kétéves tortúrát tartogató Budapest-Esztergom-szakasz teljes korszerűsítése 2017 vége előtt nem fog befejeződni, sok ezren mérgelődnek. Amiatt, hogy a 30 milliárdba kerülő, de mégis a kivitelezési hibák állatorvosi lovaként mutogatható Siófok-Zamárdi-szakasz hibáinak nincs felelőse, rengetegen fel vannak háborodva.

– A vasútbarátok és a kötöttpályás közösségi közlekedést igénybe vevők szintúgy megdöbbentek a MÁV következő évre tervezett ámokfutó járatritkítási szándékán. Ugyan az eredeti brutális nyesegetésről az illetékes letettek, de maga a vezetőkben felmerült szándék is botrányos, hiszen  bizonyos térségekben nem ugyanazokat a kihasználtsági és utasszám-paramétereket kell alapul venni, mint a főváros térségében. Mivel egyre több vidéki ember kényszerül nem helyben intézni az ügyeit, és egyre inkább felveti ez annak az igényét, hogy a közlekedést versenyképes közösségi közlekedéssé formáljuk át, itt komoly kérdésekre kellene államtitkár úrnak választ adnia. Többek között arra, hogy a rövidlátó pénzügyi szempontok helyett a munkába, iskolába menő, családi kapcsolatokat ápoló utasok érdekét kell szolgálni. A Jobbik elítéli a vélt vállalati profit magyar emberek érdekei elé való helyezését, ezért kérdezzük:

– Mikor szakítanak a szociálliberális korszak vasútvonal-bezárásainak fenyegető eszmeiségével?

– Az utasok feje felett Damoklész kardjaként lebegtetett járatcsökkentéssel szemben miért nem inkább az integrált kínálati, ütemes, kiszámítható és mobilitást biztosító menetrend megteremtése felé tesznek lépéseket?

– Nem gondolják, hogy a fokozottan balesetveszélyes, telített közutakkal szemben a környezetbarát, jóval kevesebb negatív externáliát termelő közösségi közlekedés kiterjesztése a vidék népességmegtartó erejének növelése szempontjából is alapvető fontosságú lenne?

***

Dr. FÓNAGY JÁNOS, (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Kivételesen egyetértünk: a vasút nem egy vállalati kérdés, ez nemzetgazdasági ügy. Épp ezért furcsállom a felvetését, hiszen 2010 óta a Fidesz-KDNP-kormány egyetlenegy vonalat nem szüntetett meg, sőt a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok által bezárt 37 vonalból emlékezetem szerint 11-et visszaindítottunk. Az évente két alkalommal és most decemberben is végrehajtott menetrend-módosítások minden időszak után esedékesek, és éppen az ön által szorgalmazott célokat szolgálták. Volt, ahol az ütemességet növeltük, volt, ahol az örvendetesen egyre több utas miatt zsúfolt vonatokat igyekeztünk sűríteni a menetrendben.

– A vasút vonzerejének növelése érdekében javítunk az eljutási lehetőségeken. Amiről képviselő úr beszél, az a napi, közel 2900 járatból 47 olyan járatot illet, ahol időlegesen tíz fő alatt volt az utasok száma, és valóban ezek kimaradtak jelenleg a menetrendből. Ez minimális módosítás, és ismétlem: az évente kétszer esedékes menetrendbővítésbe minden esetben belefért. Egyébként az itt megtakarított összegeket kifejezetten az ön által említett és szorgalmazott célokra használtuk fel. Ez a menetrend semmilyen tekintetben nem vezetett vasutas munkavállalók elbocsátásához, sőt örömmel kell arról számot adnom, hogy hosszú évek óta valóban a korábbi kormányok által folyton szorgalmazott létszámleépítések helyett a vasút jelenleg munkaerőhiánnyal küzd, és dolgozók tucatjait, százait kész felvenni.