Döntött az Alkotmánybíróság az MMA ügyében beadott normakontrollról, kimondva: az alapjogok összhangját az állam művészeti kérdésekben tanúsított semlegessége biztosíthatja, az államnak lehetővé kell tennie és biztosítania kell a művészeti alkotás sokféleségét, egyetlen irányzatot, vagy szemléletet sem tekinthet kizárólagosnak.. Internetes dilemmák. Ellentétes tényállások. A gyermeket vállaló nők védelmében. Zátonyra futott Gyurcsány. A legközelebbi ülés témái.
Legfrissebb döntések
Elmúltak a választások, s vele a reklamációk tucatjai, az Alkotmánybíróság őszig visszatérhet a normális kerékvágásba. Törvények és bírósági ítéletek elleni panaszok alkotják napirendjének zömét.
Akadémikus gondok
A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény 7. §-a alkalmazásával összefüggésben az Alaptörvény X. cikk (1) és (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia tagságának mindenkori összetétele, szervezeti felépítése és működése megfeleljen a művészeti szabadság alkotmányos értékének.
Az alapvető jogok biztosa utólagos normakontroll eljárás keretében fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az állami semlegesség követelményét sérti, hogy csak az 1992. január 31-én alapított civil szervezet, a Magyar Művészeti Akadémia egyesület tagjai válhattak a későbbi köztestület alakuló közgyűlésének résztvevőivé, így a szervezet rendes tagjaivá és a tagfelvételről kizárólagosan döntő grémiummá.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában rámutatott: az alapjogok összhangját az állam művészeti kérdésekben tanúsított semlegessége biztosíthatja, az államnak lehetővé kell tennie és biztosítania kell a művészeti alkotás sokféleségét, egyetlen irányzatot, vagy szemléletet sem tekinthet kizárólagosnak. A Magyar Művészeti Akadémia közhatalmi jogköröket nem gyakorol ugyan, de a kulturális támogatások szétosztásával, kulturális intézmények tulajdonlásával kapcsolatban olyan státuszt kapott és olyan döntéseket hoz, amelyek ténylegesen érintik a művészeti alkotás szabadságát. Mindezen jogosítványoknak a művészeti alkotás szabadságát ténylegesen érintő jellegéből következően, az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésében foglalt követelménynek eleget téve, a művészeti alkotás szabadságát, sokszínűségét, irányzatait, áramlatait egyaránt védelemben kell részesítenie. Ezt a követelményt a törvényhozónak is – Magyar Művészeti Akadémia tagsági összetételére, mind pedig a tevékenységére vonatkozó szabályok kialakítása során – tiszteletben kell tartania, maga a köztestület pedig szervezeti felépítése és működése során a művészeti tevékenyég pluralizmusát kell hogy tükrözze, illetve elősegítse. Egyenlő esélyeket kell biztosítania a művészek számára a tagságra, és ezen keresztül arra is, hogy a művészeti életre befolyást gyakorolhassanak.
A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény 7. § (2) bekezdése szerint viszont csakis egy adott civil szervezet tagjai válhattak a Magyar Művészeti Akadémia megalakuláskori rendes tagjaivá és a későbbi tagfelvételről kizárólagosan döntő grémiummá, nem állt teljes összhangban a művészeti alkotás szabadságát biztosító semlegesség és pluralitás követelményével. „Tekintettel arra, hogy a hivatkozott rendelkezések alapján létrejött köztestület a működését megkezdte, létrejötte további jogviszonyok keletkezését eredményezte, a jogszabályi rendelkezés akár ex nunc, akár ex tunc hatályú megsemmisítése a jogbiztonság sérelmét idézné elő.” Az Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányos követelményt magának az Akadémiának, illetve a jogalkotónak – akár a törvény esetleges módosítása, akár a működés feltételeinek szabályozása során – a továbbiakban szem előtt kell tartania. (AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról – II/185/2013.)
A határozathoz Balsai István, Juhász Imre, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
Internetes dilemmák
A kommentekkel kapcsolatos kuriai ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületét a támadott ítélet elmarasztalta a jó hírnévhez fűződő jogok megsértése miatt, mert az általa működtetett honlapon megjelentetett két hozzászólás tartalma túllépte a véleménynyilvánítás megengedett határait; a honlap súlyosan sértő, lealacsonyító hozzászólásoknak adott helyet.
Az Alkotmánybíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy sérti-e az indítványozó alaptörvényben biztosított jogát, ha a bíróság a törvényt úgy értelmezi, mint a Kúria vitatott ítéletében, vagyis úgy, hogy az internetes oldalon közzétett kommentek – a felhasználók bejegyzései az oldalon közzétettekről vagy velük kapcsolatban – tartalmáért az indítványozó akkor is felel, ha nem volt tudomása a jogsértő tartalomról, vagy a sértett kívánságára azonnal el is távolította.
A határozat indokolása hangsúlyozza: az internet nem jogmentes terület, az internetes kommunikációban tanúsított emberi magatartások és formák a jogi szabályozás tárgyát képezhetik. Alkotmányossági szempontból tehát az új technológiák által nyújtott tereken és felületeken, valamint kommunikációs csatornákon, így az interneten zajló nyilvános kommunikációban érvényesítendők az alaptörvényben rögzített alapvető jogok és kötelezettségek. Ugyanez a védelem is megilleti például az internetes magánkommunikációt – például e-mail, telefon, SMS –, mint a hagyományos eszközökkel folytatottat.
Az Alkotmánybíróság szerint nem vonható kétségbe, hogy a blog és a komment is közlésnek minősül, s mint ilyen az Alaptörvény cikkének védelmi körébe esik. A testület szerint a kommentek moderálása nem mentesít a jogsértő közlésért való felelősség vagy a helytállás kötelezettsége alól. Hangsúlyozzák: a kommentek moderálásáról a weboldal fenntartója dönt: erre jogszabály vagy a bírói gyakorlat sem kötelezi. A jogsértő közleményekért való felelősség – és adott esetben a helytállási kötelezettség – független a moderálástól: egyedül a jogsértő közlés tényén alapszik.
Az Alkotmánybíróság szerint ha a kommentek közzétételéért való felelősség nem függ a moderálástól, mert a közlés tényén alapszik, nem indokolt a moderált és nem moderált kommentek között különbséget tenni az alapjog-korlátozás arányosságában sem. Állítják: ha a moderálást vállaló internetes szolgáltatók felelősek az oldalukon megjelent jogellenes közlésekért – ennek alkotmányosságát az indítványozó nem vitatja, hiszen azzal érvel, hogy nincs befolyása a hozzászólás közzétételére –, akkor a moderálást nem vállaló oldalak működtetőivel szemben a jogsértés megállapítása nem tekinthető aránytalannak.
Mindezek alapján Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.217/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról, - IV/5/2013.)
A határozathoz Paczolay Péter párhuzamos indokolást, Stumpf István pedig különvéleményt csatolt.
Ellentétes tényállások
Az Alkotmánybíróság elutasította az 5/2013. Polgári jogegységi határozat 3. pontjában és a 6/2013. Polgári Jogegységi határozat 4. pontjában foglaltak alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a jogegységi határozatok nem biztosítják a bíróságok jogalkalmazásának egységét, mert ellentétes iránymutatást adnak, ezért sértik az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatára hivatkozva kifejtette: meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet. A határozat indokolása szerint az Alkotmánybíróság egyébként is tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról – III/528/2014.)
A gyermeket vállaló nők védelmében
A Taláros Testület alaptörvény-ellenesnek ítélte és megsemmisítette a Munka Törvénykönyvének azt a rendelkezését, amely szerint a várandós, illetve az emberi reprodukciós eljárásban résztvevő nőt csak akkor illeti meg a felmondási védelem, ha állapotáról a felmondás közlését megelőzően tájékoztatta a munkáltatóját.
Az alapvető jogok biztosának indítványára indult eljárásban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a várandósság és az emberi reprodukciós eljárásban való részvétel egyértelműen a gyermeket vállaló nő magán- vagy intim szférájába tartozó körülmények, ezért ezeknek a munkáltató részére történő kötelező kiszolgáltatása a magánszférába történő beavatkozást valósít meg. Jelen esetben a speciális tájékoztatás nyilvánvalóan nem tekinthető önkéntesnek, mivel az a felmondási védelem érvényesítésének feltétele.
Az Alkotmánybíróság kifejtette: bár az állam alapvetően szabadságot élvez abban, milyen módon biztosítja a gyermeket vállaló nők számára a többletvédelmet a munka világában, a többletvédelem feltételei nem vezethetnek a munkavállaló alapjogainak szükségtelen és aránytalan korlátozásához. A magánszférába tartozó adatokról való tájékoztatás a jelen esetben csak akkor szükséges, ha a felmondási védelem érvényesítése szempontjából releváns esemény, vagyis a felmondás közlése bekövetkezik. Ezzel szemben a vizsgált rendelkezés alapján a munkavállaló arra kényszerül, hogy a reprodukciós eljárás megkezdése napján, illetve a várandósságról való tudomásszerzést követően haladéktalanul megadja a munkáltatónak a felmondási védelem érvényesítéséhez előírt tájékoztatást.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenesen korlátozza a gyermeket vállaló nők magánélethez és emberi méltósághoz való jogát. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a jogalkotó azon nők számára, akik még nem szereztek tudomást a várandósságukról, lehetetlen feltételt szabott a felmondási védelem érvényesítéséhez, ami az érintettek hátrányos megkülönböztetésével járt.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvének vizsgált rendelkezését megsemmisítette. Ugyanakkor arra is felhívta a jogalkotó figyelmét, hogy a közszférában dolgozókra vonatkozó szabályozást is tekintse át, és mindazokban az esetekben, ahol a megsemmisített rendelkezéssel azonos tartalmú előírás található, szüntesse meg az alaptörvény-ellenességet. (AB határozat jogszabály szövegrészének alaptörvény-ellenességéről – II/3716/2012.)
A határozathoz Juhász Imre, Pokol Béla és Salamon László alkotmánybírák párhuzamos indokolást fűztek.
Zátonyra futott Gyurcsány
A Kúria Kfv.III.37.242/2013/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó indítvány.
Előzménye: a Médiatanács 1874/2012. (X. 17.) számú határozatában elutasította az Gyurcsány Ferenc azon kérelmét, hogy a médiaszolgáltatatóval szemben kiegyensúlyozottsági eljárást indítson, mivel az nem az egész, teljes, pontos tényszerű hírt közölte. A határozat bírósági felülvizsgálta során a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság is elutasította Gyurcsány Ferenc felperes keresetét. Az ítéletet a Kúria mint felülvizsgálati bíróság hatályában fenntartotta.
Gyurcsány Ferenc álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogállamiság elvét. Sérti továbbá az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében foglalt közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, mely magában foglalja a közérdeklődésre számot tartó ügyekkel összefüggésben a tájékoztatáshoz való jogot, valamint a IX. cikk (1)-(2) bekezdéseiben foglalt véleménynyilvánításhoz és a sajtószabadsághoz való jogot. Végszóként tetette hozzá: „Mindezekre tekintettel, az indítványban foglalt érvek alapján ismételten kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy a Kúria Kfv. III. 37.242/2013/3. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét megállapítani, és a határozatot megsemmisíteni szíveskedjen!”
Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen esetben az alkotmányjogi panasz nem a Kúria ítéletében foglalt jogértelmezést, hanem az ügyben felmerült tények értékelését vitatja. Az indítvány valójában arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a felmerült konkrét körülmények újbóli mérlegelésével állapítsa meg, hogy a médiaszolgáltatónak egyetlen műsorszámon belül és a kifogásban igényelt módon, azaz a véleményektől elkülönülő hírként kellett volna ismertetnie a hiányolt információt.
Az alkotmányjogi panaszban előadottakkal szemben megállapítható, hogy a Kúria ítélete, illetve a hatályában fenntartott jogerős ítélet nem tartalmaznak olyan értelmezést, amelyből az indítványozó által hiányolt információ vagy bármely releváns adat elhallgatásának jogszerűsége következne. A bírói döntések az ügy valamennyi körülményének mérlegelésével jutottak arra, hogy a konkrét esetben a vitatott műsorszámokban közzétett beszámolók eleget tettek a kiegyensúlyozottság kötelezettségének. A bíróságok a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét az alkotmányjogi panaszban kifejtett azzal az értelmezéssel vizsgálták, hogy az a szerkesztői szabadság korlátját jelenti, azonban a megállapított tényállás alapján úgy ítélték meg, hogy a médiaszolgáltató e korlátozás sérelme nélkül tette közzé műsorszámait.
Az eljáró bíróságok tehát nem valamely, az indítványban kifejtettektől eltérő jogértelmezés, hanem a megállapított tényállásnak az indítványozóétól eltérő értékelése alapján jutottak az ismertetett eredményre. E mérlegelés felülbírálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján elutasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1617/2013.)
+
AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról – (III/1494/2013.)
Az ügy tárgya: a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 3. § (1) bekezdés a) pontjával kapcsolatos bírói indítvány.
AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról. – (IV/245/2014.)
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.V.35.588/2012/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (illetékfizetési kötelezettség).
AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról. – (IV/138/2014.)
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.V.35.562/2012/7. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz.
AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról. – (III/111/2014.)
Az ügy tárgya: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. § (1) bekezdésével összefüggő bírói kezdeményezés.
AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról. – (IV/97/2014.)
Az ügy tárgya: a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.217/2013/9. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz.
AB végzés bírói kezdeményezés alapján indult eljárás megszüntetéséről. – (III/960/2014.)
Az ügy tárgya: a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvénnyel összefüggő egyedi normakontroll.
A legközelebbi ülés témái
A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 5-6. §-aival kapcsolatos utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az alapvető jogok biztosa a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 5-6. §-ai alaptörvény-ellenességének vizsgálatát kéri, mert álláspontja szerint a rendelkezések a közérdekű adatok megismeréséhez való jog aránytalan korlátozását teszik lehetővé, ezáltal sértve az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését.
Emellett az indítványozó felhívja az Alkotmánybíróság figyelmét arra, hogy a törvény olyannyira hiányos, hogy jelenleg nincs mód a nyilvánosságkorlátozás érdemi és hatékony bírói jogorvoslatára. Mindez sérti a közérdekű adatok megismeréshez való jogot. (2012_1180-2.pdf 1180_2012.pdf)
+
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, valamint az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó hosszasan indokolja, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, az I. cikk (1)-(3) bekezdéseiben, a II. cikkében, a III. cikk (1) bekezdésében, a IV. cikk (1) bekezdésében, valamint a XV. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. (inditvany.pdf)
+
A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdés l) pontja valamint a 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint a vitatott rendelkezések értelmében a dohánytermékek magyarországi kiskereskedelme az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közé tartozik, melyet az állam koncessziós szerződéssel átengedhet. 2013. július 1-től tehát dohány-kiskereskedelem csak koncessziós szerződés által biztosított jogosultság és kiskereskedelmi engedély birtokában végezhető.
Az indítványozó – korábban dohány-kiskereskedelemmel is foglalkozó, de 2013. július 1. után ezen tevékenységgel felhagyni kényszerülő jogi személy – álláspontja szerint ezen rendelkezések sértik az Alaptörvénynek a vállalkozáshoz való jogot deklaráló XII. cikk (1) bekezdését, valamint a tulajdonhoz való jogot rögzítő XIII. cikkét (inditvany.pdf)
