Új elnök a Taláros Testület élén. Masíroznak a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Íme a legfrissebb döntések és a legközelebb tárgyalandók. Paczolay Péternek, az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökének megbízatása 2015. február 24-én lejár. Utódjául az Alkotmánybíróság tagjai közül, Kövér László az Országgyűlés elnöke Lenkovics Barnabás alkotmánybírót javasolta. Megválasztásához, név szerinti titkos szavazással az Országgyűlés összes képviselő kétharmadának, azaz legalább 132 igen szavazatára volt szükség.
Az MSZP bojkottot hirdetett, pedig 207-ben alkotmánybíróvá választásakor még támogatták. A Jobbik a szavazólapot sem vette fel, az LMP pedig előre bejelentette, hogy nemmel voksol.
A szavazáson 140 képviselő vett részt, 2 érvénytelen voks mellett 138 bizonyult érvényesnek. Eredménye: az Országgyűlés 132 igen, 6 nem kíséretében Lenkovics Barnabást az Alkotmánybíróság elnökévé választotta.
+
DR. LENKOVICS BARNABÁS, (1950)
Az Országgyűlés 2007 márciusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává, 2007. április 21. napjától.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1974-ben végzett, summa cum laude minősítéssel. 1974 márciusától egyetemi oktató az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékén. 1976-ig gyakornok, 1982-ig tanársegéd, 1991-ig adjunktus, 1999-ig egyetemi docens, 2000-től egyetemi tanár. 1996-tól a győri Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári- és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője.
2001. július 1-től 2007. április 20-ig az állampolgári jogok országgyűlési biztosa volt.
1992-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1999-ben habilitált. Számos tankönyv, jegyzet és publikáció szerzője. Szakterülete a polgári jog, kutatási területe a dologi jog, különösen a tulajdonjog.
+
Az új elnök ünnepélyes keretek között esküt tett. Újságírói kérdésre válaszolva nem titkolta: az alapjogok és az alkotmányosság védelme miatt vállalta az Alkotmánybíróság elnöki posztját. A személye és az intézmény iránti bizalom jeleként értékelné, ha csökkennének az Alkotmánybíróság működését érintő korlátozások.
LEGFRISSEBB DÖNTÉSEK
Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottsága D.747/13/2011. számú határozata, a Budapest Környéki Törvényszék 2.K.26.094/2012/7. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.50.638/2012/2. számú végzése, a Kúria Kfv.III.37.763/2013/2. számú végzése, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.661/2013/2. számú végzése, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 8/A.Kf.23.885/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - közbeszerzési ügy.
Az indítványozó a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata ellen bírósági felülvizsgálati eljárást kezdeményezett, amelyre vonatkozó keresetlevelét - elkésettség miatt - a bíróságok elutasították.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok azzal, hogy nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a beadási határidőt - álláspontja szerint - vétlenül mulasztotta el, elzárták előle a jogorvoslat lehetőségét, tehát sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, sérült a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga. Továbbá azzal, hogy a bíróság a méltányosság figyelmen kívül hagyásával járt el, megsértette az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdése szerinti egyenlő elbánás követelményét, és sérült az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési követelmény elve is, amikor ennek az elvnek a figyelmen kívül hagyásával hozták meg az eljáró bíróságok a döntésüket. (Indítvány: pdf.)
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/845/2014.)
+
A Kúria Mfv.I.10.078/2013/5. sorszámú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - rendkívüli felmondás.
Az indítványozó munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntették. A rendkívüli felmondásra azért került sor, mert a munkahelyi vezetőjének utasításától eltérően intézkedett. Emiatt a cég jelentős összegű bevételtől esett el, mivel a vevői a megrendelt árukat az év kiemelkedően fontos időszakában, nem kapták meg.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok azzal, hogy figyelmen kívül hagyták a bizonyítási eljárás során tett nyilatkozatait, megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát. (Indítvány:_anonim.pdf.)
Az Alkotmánybíróságnak a panasz befogadhatósági vizsgálata során – többek között - megállapította: az indítványozó kifogása a felülvizsgálati eljárásban meghallgatást nyert, mert a Kúria döntésének indokolásában a munkaügyi jogvita lényegét érintő kérdésről számot ad. Ettől különböző kérdés, hogy a bíróság az adott ügyben egyes bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. A bíróság bizonyítékértékelési szabadságához tartozik, hogy a bizonyítékokat meggyőződése szerint mérlegelje. Ennek felülvizsgálatától az Alkotmánybíróság mindaddig tartózkodik, amíg a bíróság bizonyíték értékelése Alaptörvényben védelmezett jogot nem sért. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában ilyen jellegű alaptörvény-ellenességre azonban nem hivatkozott. A tisztességes eljárás követelményei között elismert indokolt bírói döntés hiányára hivatkozás így a jelen ügyben nem befolyásolhatta érdemben a Kúria közbenső ítéletét, és ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz a bírói döntés alaptörvény-ellenességének kételyét sem vetette fel.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/681/2014.)
+
A Pécsi Ítélőtábla Pk.VI.20.017/2014/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz, - helyi választás, kötelező jogi képviselet, - helyi választás, kötelező jogi képviselet.
Az indítványozó – mint polgármesterjelölt – ajánlásgyűjtés közben észlelte, hogy egy másik jelölt tisztességtelen eszközökkel gyűjt ajánlásokat, ezért kifogással élt. A kifogást a Helyi Választási Bizottság elutasította tekintettel arra, hogy az egyrészt elkésett, másrészt hiányos volt, (nem terjesztett elő bizonyítékot a jogszabálysértésre, hiányzott a személyi azonosítója). Fellebbezését a Somogy Megyei Területi Választási Bizottság és a Pécsi Ítélőbla is érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában sérelmezte, hogy érdemi vizsgálat nélkül utasították el felülvizsgálati kérelmét.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság feltételeinek nem felel meg, mert az indítványozó az alábbi követelményeknek nem tett eleget. Az Abtv. 52. § (1) bekezdés értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ezzel szemben a panaszos nem jelölte meg azt az Alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét indítványa elbírálására. Az Alaptörvényben biztosított jog sérelme lényegének kifejtése, továbbá a kérelem részletes indokolása úgyszintén része a határozott kérelemmel szemben meghatározott követelményeknek. Az alkotmányjogi panaszos ezzel szemben nem fejti ki jogsérelmét, és kérelme nem tartalmaz alkotmányjogi relevanciával bíró indokolást sem. Az indítványozó
nem kérte továbbá a sérelmezett bírósági döntés megsemmisítését sem. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról - IV/1801/2014.)
+
A Kúria Pfv.I.20.171/2014/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - tulajdonjog megállapítása.
A bíróságok jogerősen elutasították az indítványozó önkormányzat által, egy ingatlan tulajdonjogának megállapítása iránt indított keresetét.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a bíróságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, kétséges alperesi nyilatkozatokat figyelembe vett, és nem derítették fel kellőképpen a tényállást. Nézete szerint a bíróságok nem tettek eleget az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelménynek, miszerint a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. (Indítvány:_anonim.pdf.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó az Alaptörvény U) cikk (1) bekezdésével, így különösen annak d) és g) pontjaival, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az Alaptörvény 28. cikkével kapcsolatosan nem állított alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, továbbá nem vetett fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem.
Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban, illetve az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek. Ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1508/2014.)
+
A Kúria Mfv.III.10.336/2013/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - szolgálati idő.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria iratellenes, és helytelen jogértelmezésen alapuló ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mivel az indítványozó által megbízási jogviszonyban eltöltött időt a szolgálati idő számításánál nem vette figyelembe.
Nézete szerint: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. § (4) bekezdésének Kúria általi önkényes értelmezése az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség követelményét sérti. Kifogásolja továbbá, hogy a Kúria - az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása helyett - a keresetet a döntéshez szükséges tények hiánya miatt elutasította, ezzel megfosztotta az indítványozót a jogorvoslathoz való jogától. Kifejti még: a Kúria ítélete megfosztja a nyugdíjtól, így ellentétes az Alaptörvény XIX. cikkében foglalt szociális biztonság követelményével is. (Índítvány: pdf.)
Az Alkotmánybíróság megállapította: önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Akkor ugyanis az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.
Az Alkotmánybíróság – mindezekre figyelemmel – úgy döntött, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, mivel sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel. Ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1400/2014.)
+
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozók előadják: a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 27/A. §-a alapján Tatabánya Megyei Jogú Város Jegyzője törvényességi felügyeleti eljárást indított a társasházközösséggel szemben. A sérelmezett jogszabály lehetővé teszi a jegyző részére a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását olyan ügyekben, ahol bírósági eljárásnak nincsen helye. Az eljárás tárgyát a jegyző nem ismertette az indítványozókkal, mert álláspontja szerint erre nem köteles. A támadott jogszabály szerint amennyiben a jegyző a működés törvénybe ütközését tapasztalja, felhívja a társasházat a működés törvényességének helyreállítására.
Az indítványozók szerint semmilyen jogorvoslati lehetőségük nincsen a jegyző eljárása ellen. Állítják: a jegyző törvényességi felügyeleti eljárása alaptörvény-ellenes, mert teljesen szabályozatlan, és minden garanciális elemet nélkülöz, valamint tulajdonosi döntésbe szól bele. Többek között sérül az Alaptörvény I. cikk (1)-(4) bekezdésébe foglalt alapvető joga, a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való joga, a VI. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt magánélethez és személyes adatok védelméhez való joga, a XIII. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való joga, a XV. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való joga, a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga. (Indítvány: anonim. pdf.)
Az Alkotmánybíróság szerint a kérelemben foglaltak alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának nincs helye. A jegyző által megindítható törvényességi felügyeleti eljárás Thtv.-ben szabályozott lehetősége nem minősül olyan, közvetlenül alkalmazandó/hatályosuló előírásnak, mely egy konkrét, folyamatban lévő törvényességi felügyeleti eljárást érintően az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását lehetővé tenné. Alaptörvényben biztosított jog esetleges sérelme adott esetben csak az eljárás befejeződését (illetve a jegyzőnek a társasházi működés törvényességének helyreállítására vonatkozó bírósági kötelezésre irányuló keresete tárgyában hozott döntés megszületését) követően merülhet fel.
Mindezek alapján megállapítható: a panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében írt törvényi feltételeknek, s emiatt nem befogadható. Ezért az Alkotmánybíróság a kérelmet – a befogadás egyéb formai és tartalmi feltételeinek való megfelelés vizsgálata mellőzésével – az Abtv. 47. §-a, 56. § (1)–(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról,: IV/1406/2014.)
+
A Kúria Mfv.III.10.731/2013/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - felülvizsgálat elleni jogorvoslat kizártsága.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, mivel a Kúria döntése során új bizonyítékra hivatkozott, amely ellen jogorvoslatnak nincs helye. Ezzel a Kúria a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdését jogellenesen alkalmazta, új bizonyíték alapján és a felülvizsgálati kérelemtől eltérően, iratellenesen foglalt állást. (Indítvány: pdf.)
Az Alkotmánybíróság szerint a panaszos nem indokolta meg – csak formálisan állította –, hogy a támadott bírói döntés miért sértette a jogorvoslathoz való jogát. Megállapította: az alkotmányjogi panasz tárgya, azaz a felülvizsgálati döntés és a megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezés között nincs összefüggés, ez a tény pedig az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány befogadásának tartalmi akadályát jelenti.
Mindezen hiányosságok miatt az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további feltételeinek vizsgálatát mellőzte, és az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/1124/2014.)
+
Az ügy tárgya: a Zalaegerszegi Törvényszék 3.Pf.21.199/2013/4. számú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz, - társasházi közgyűlési határozat érvénytelensége.
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege szerint az indítványozó – társasházi tulajdonostárs – három társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítását kérte a bíróságtól. Keresetét azonban mind az első, mind pedig a másodfokú bíróság elutasította.
Az indítványozó ezután fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján a másodfokú bírósági ítélet megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott bírósági határozat sérti az Alaptörvény XV. cikkét (törvény előtti egyenlőség), mert – más jogvitákkal ellentétben – az ügyben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (4) bekezdése alapján kizárt a felülvizsgálati kérelem benyújtása. Szintén diszkriminatívnak tartja, hogy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 42. § (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban nem egységes a bírói gyakorlat, (tehát, ha más bíróság elé kerül az ügy, akkor a vitatott közgyűlési határozat érvénytelenségét megállapították volna). Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése továbbá azért is sérült – hangzik az érvelés –, mert a „közös tulajdon fenntartásával kapcsolatos jogellenes kifizetések feletti ellenőrzési jogának megvonása miatt”, „a társasházi elszámolás hiányosságai miatt nem biztosított az indítványozó joga a tulajdona védelmére”. Az indítványozó mindezeken túlmenően úgy véli: a tisztességes eljáráshoz való jog (Alaptörvény XXIV. cikk) is sérült amiatt, hogy a bíróság nem állapította meg a jogszabálysértő közgyűlési határozat érvénytelenségét. (Indítvány:_anonim.pdf.)
Az Alkotmánybíróság megállapította: a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása nem az Alkotmánybíróság hatásköre, ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához: „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.”
Az indítványozó továbbá nem hozott fel olyan érveket, melyek kifejezetten a bírósági eljárás tisztességességével kapcsolatos kételyeket vetnének fel. Bizonyítékait, érveit, jogi álláspontját a bírósági eljárásban előterjesztette, azokat meg is vizsgálták. „Az, hogy az indítványozó a konkrét ügyében – a jogorvoslat ellenére – pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta (jogi) álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé. A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.”
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint végezetül az indítványozó a tulajdonhoz való joggal összefüggésben sem jelölt meg olyan alaptörvény-ellenességet, melyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját. Az „alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével”, ezért pusztán az a tény, hogy az indítványozó által érvénytelennek tartott társasházi közgyűlési határozatok a közös tulajdon egy formáját (a társasház-tulajdont) érintik, alkotmányossági szempontú aggályt nem vetnek fel.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt feltételnek, s ezért nem befogadható. Ennek megfelelően a kérelmet – az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1055/2014.)
Az Alkotmánybíróság legközelebbi teljes ülésének témái
A Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése, illetve a Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Szövege: IV/475/2013.)
+
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ Igazgatótanácsa közötti, a budapesti Regionális Központ jogállásáról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló 90/1996. (VI. 21.) Korm. rendelet, valamint a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. tárgyában benyújtott bírói kezdeményezés vizsgálata, - joghatóság alóli mentesség munkaügyi jogvitában. (Szövege: III/1344/2014.)
+
Az egyes helyi önkormányzatokkal kapcsolatos törvényeknek a választásokkal összefüggő módosításáról szóló 2014. évi XXIII. törvény egyes rendelkezései ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Szövege: IV/1284/2014.)
+
A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 76. § (1) bekezdése „jogszerű tartózkodás” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, - hontalanság megállapításának feltétele. (Szövege: III/1664/2014.)
+
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CCXII. tv. 108. § (2) bekezdés (haszonélvezeti jog) alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Szövege: IV/348/2014.)
+
Solymár Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete 19/2010. (XII. 14.) számú rendelete 4. § (1) bekezdése, valamint a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.26.225/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Szövege: IV/1450/2013.)
+
A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.16/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Szövege: (IV/141/2014.)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legközelebbi témái
Az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 8. § (4) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. (Szövege: III/1755/2014.)
+
A Kúria Kfv.III.35.046/2013/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Szövege: IV/1102/2014.)
+
A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény több rendelkezése és a tankönyvellátásban közreműködők kijelöléséről szóló 501/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. §-a, valamint a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 17/2014. (III. 12.) EMMI rendelet több rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Szövege: IV/1206/2014.)
