Harrach Péter köszöntőjében kiemelte, hogy az éveken keresztül fennmaradó és töretlen népszerűségnek örvendő fórum „ezidáig elvi értékű kérdésekkel foglalkozott: olyanokkal, mint a család, vagy éppen a cigányság helyzete”. Mint mondotta: „a mai eszmecserénk eltér az eddigiektől, hiszen most, egy eszközről lesz szó, ami az életformánkat is befolyásolja.” Az internet kétélű fegyver; egyrészt nagyszerű lehetőség, hiszen kitágul a világ, bármiféle információhoz pillanatokon belül hozzájuthatunk, ismerősöket, barátokat egy kattintással elérhetünk, ám ugyanilyen gyorsan függővé, kiszolgáltatottá, válhatunk – mondta KDNP frakcióvezetője, aki veszélyként kiemelte a manipulálhatóságot, a kontroll nélküliséget. 

Az internethasználat etikai problémái

Radetzky András a Pázmány Péter Katolikus egyetem tanára meghökkentő adattal kezdte előadását. „150 milliós közösség létrehozásához Bell telefonjának 89 évre volt szüksége. A televízió ugyanezt a számot 38 év alatt érte el, míg a mobiltelefon 14 év alatt. A facebooknak mindösszesen 5 évébe került 150 millió ember összekapcsolása.” A világháló gigantikus méretei után – 2016-ra 3,5 milliárd felhasználót valószinűsítenek – Radetzky András felhívta a figyelmet az internet szocializációs, kulturális szerepére, demokratikus voltára. „Az internet dzsungel, de személyes kapcsolataink kertje is”  – mondta, majd érdekességképpen Barabási Albert Lászlót, a világhírű hálózatkutatót idézte, miszerint az emberi kapcsolatok struktúrája nagyon sok hasonlóságot mutat a világháló szerkezetével.

Radetzky András elmondta, „2003-2004 körül az ember statikus tartalmakat fogyasztott”, amelyeket készen kapott. Ma az „újkorban” a felhasználók tartalom-előállítók is lettek egyben. Ez az új helyzet az államokat, jogalkotókat igen nehéz feladat elé állítja, hiszen a szólásszabadságnak és a személyiségi jogoknak is érvényesülniük kell, egyik sem szenvedhet csorbát. Az új helyzet a szerzői jogok tekintetében is számtalan megoldásra váró problémát vet fel. Egyik legnagyobb veszélyként Radetzky az öncélú tematizálást emelte ki. „A mai hírfogyasztók legtöbbször nem hiteles forrásokból informálódnak, sokkal inkább másod- és harmadkézből, ismerősöktől.”  – mondta, hozzátéve: így aztán könnyen előfordulhat, hogy sokan sohasem fognak olyan valós dolgokról értesülni, gondolkodni, mint például a szegénység. „Meddig etikus az internet használat?” – tette fel a kérdést Radeczky, majd kijelentette: ameddig az egyén kiteljesedését, a transzcendens keresését, és a közösség javát szolgála, hiszen a véleménycserék, kritikák, könnyen átcsaphatnak destruktív viselkedésbe. Végezetül a médiatudatosságot hangsúlyozta, miszerint észrevétlenül, könnyen torzulhat a valóság, illetve minden, amit leírunk a befolyásolás eszköze lehet. „Nő a felelősség, különösen az Y generáció felkészítésében.  Ahogyan úszni tanítjuk gyermekeinket, éppen úgy az internethasználatra, annak veszélyeire, technikáira is meg kell tanítanunk őket” – hangsúlyozta, hozzátéve:  a családokra óriási felelősség hárul, hiszen nem szabad megengedni, hogy a világháló gyermekeink elsődleges szocializációs terepe legyen.

Kommunikáció a neten: új kultúra új polgárai

Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára előadásában az internet változtató szerepét hangsúlyozta. „Tudomásul kell vennünk, hogy az internet nemcsak tárolásra alkalmas eszköz, de hat is. Mindannyian egy kultúrás változás résztvevői vagyunk” – mondta Aczél Petra, hozzátéve: agykutatók bizonyították, hogy a jelen kor emberét körülvevő zaj – számítógép, telefonok, elektromos kütyük – jelentősen befolyásolják agyunk működését. Igen beszédes, hogy ma a kommunikáció korában a gyermekek később kezdenek beszélni – mondta a Corvinus egyetem tanára, majd folytatta: 14-19 éves gyerekek aktív figyelmét vizsgálva kiderült, hogy az, 12 percről, 5,7 percre csökkent. „Az információ túlterhelésünk 82%. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy nem mi fogyasztjuk az információt, hanem az információ fogyaszt bennünket. Ebben az áradatban megtanulunk kizárni, illetve elengedni bizonyos dolgokat” – jelentette ki Aczél Petra, aki egy Indexen megjelenő cikket hozott fel példaként, amely az internet vívmányaként említi, hogy korunk emberének eztán, nem kell semmit megjegyeznie, hiszen minden szükséges információ – a mohácsi vész például – pillanatok alatt előkereshető.

„Gyermekeink egyszerre használják a televíziót, számítógépet és az okos telefont” mondta Aczél Petra. Úgy látja, első ránézésre azt gondolnánk, hogy a felnövekvő generáció sokkal okosabb lesz, mint elődeik ám a sokszoros feladatvégzés zavart okoz. Bizonyos képességek kiszerveződnek, mint például a keresés, a fejben tartás képessége. Személyes példaként az előadó saját esküvőjét idézte fel. „Emlékszem döntést kellett hoznunk nemcsak arról, hogy milyen legyen a csokor, hanem arról is, hogy hány fotó készüljön. Akkoriban ez nem volt olyan egyszerű és olcsó, mint most, napjainkban. 100-150 képet készíttettünk. Ma egy átlagos esküvőn 6000 darab kép készül. A jelen nem kíván döntést, majd utólag!” – jelentette ki.

Az egytemi tanár elmondta, az internetes közösségek már nem az arisztotelészi kritériumok alapján szerveződnek, hanem egy adott tárgy, bedobott téma körül csoportosulnak a közösségért végzett jó cselekedetek helyett. A természetes kapcsolati körök száma 10-12 fő. Ha véletlenszerűen rápillantunk egy-egy facebook oldalra, ennél jóval nagyobb számokat találunk, ami önmagában nem feltétlenül baj. A valós kapcsolatokkal rendelkező egyéneknél ez semmiféle torzulást nem okoz, annál, inkább azoknál, akik híján vannak efféle kapcsolatoknak.

„Sokszor találkozunk azzal a kifejezéssel: állandó híréhség. Mit is takar ez valójában? Mindenki az 5,7 perces figyelemért küzd” – mondta Aczél Petra, aki szerint a szenzáció ma alapinger. Hangsúlyozta, elképzelhetetlen például, hogy a gyermekeink egy erdőben nyugodtan, csendben végigüljenek egy tábortüzet. Inkább előveszik a mobiljukat, rögzítenek minden egyes eseményt – fellobban a tűz, valakik poénkodnak –, majd villámgyorsan megosztják. „Szoktuk volt mondani, ami dolgunk nevelni, csakhogy ez nem olyan egyszerű. A gyermekek bennszülöttek lévén sokkal jobban tudnak bizonyos dolgokat, ergo a betolakodókban, a hozzá nem értőkben nem bíznak meg egykönnyen” – jelentette ki Aczél Petra, aki néhány mondat erejéig kitért a szavak csökkenésére, a képek növekvő szerepére, az újrahasznosítás jelenségére, a véleményklímák kialakulására, az észrevétlen irányítottságunkra. A Corvinus Egyetem tanára egy jó tanáccsal zárta előadását:„Az a legveszélyesebb, ha félünk. Tudomásul kell venni, hogy egy kulturális átalakulás részesei vagyunk.”

„Reposzt – klerikális re-akciók”

„A Reposzt az a hely, ahol a klérus nem papol, hanem gondolkodik és megoszt” – Köntös László református lelkész és blogíró ezzel az ütős, provokatív mondattal kezdete előadását, majd megosztotta a hallgatósággal az általa életrehívott blogtér történetét. Elmondása szerint a református lelkészek nagyon jól prédikálnak, de a párbeszéd a jelenlét gyenge pontjai az egyháznak. „Az még hagyján, hogy a nyolcvan éves anyukámnak mai napig nem tudtam elmagyarázni, mi is az a blog, de a gyülekezetek jelentős része sem igen tud vele mit kezdeni. Komoly kulturális szakadékkal állunk szembe” – jelentette ki, majd elmondta: ezt a szakadékot kívánta a Reposzt áthidalni, mégpedig oly módon, hogy vállalkozó kedvű lelkészek és feleségek a médiatérből kiválasztva egy-egy aktuális témát, írást – homoszexualitás, Erőss Zsolt hegymászó tragédiája, EU és hazánk kapcsolata, szociális temetés – reflektálnak a különböző véleményekre. „Mindenki vállalt egy-egy napot, ami fegyelmet és rendszerességet vitt a dologba. Természetesen vendégszerzőket is szívesen látunk, sőt hívunk is egy-egy témában” – Köntös László, aki érdekesség gyanánt megmutatta azt a grafikont, amelyik a témák népszerűségére utal. A lelkész elmondta, hogy az olvasottság nem nő ugrásszerűen, de állandó emelkedést mérnek. Egyes cikkeknél elérték/elérik a 71 700 egyéni rákeresést is. A félreértések elkerülése végett a Köntös László leszögezte: a Reposzt nem valami underground mozgalom, de nem is a Református Egyház hivatalos lapja, hanem a párbeszéd tere és örömmel látják, hogy ehhez a beszélgetéshez a világ minden tájáról csatlakoznak.

Lógok a neten – fiatalok internet használati szokásai

Smohay Máté pszichológus egy játékkal kezdte előadását. „94 másodpercig tartott, amíg a helyemről a lépcsőn a pulpitusra értem. Mit tippelnek ez idő alatt vajon hány képet töltöttek fel a netre? 326 368 darabot. És mit gondolnak mennyien lájkoltak valamit ennyi idő alatt? Több, mit 3 millióan.” A pszichológus kifejtette, ismerjük Aronson tételét, miszerint mindannyiunknak szükségünk van társas megerősítésre, s amikor lájkolnak bennünket voltaképpen megerősítenek bennünket. A veszélye ennek, hogy egyre több megerősítésre vágyunk, egyre több olyan szituációt hozunk létre, ahol a többiek tetszésüknek adhatnak hangot. Smohay Máté beszélt arról a netes érzésről, miszerint, úgy érezzük a „magunk urai vagyunk, oda kattintunk, ahová akarunk. Ám ez a kattintgatás fontos információ is egyben, és nemcsak mások számára fontos üzenet, hanem önmagunknak is sokat mondó: mit is tartunk értéknek?”

A pszichológus kiemelte a védekezés fontosságát és elmondta, hogy kutatások igazolták, a képek sokkal jobban belénk ivódnak, mint a szavak, vagyis akarva akaratlanul is befolyás alá kerülhetünk. Ezért mindenkinek ki kell dolgoznia a saját stratégiáját arra nézvést, hogy ezektől a rossz impulzusoktól hogyan szabaduljon meg, miként védje lelki egészségét. „Személy szerint én töröltem a listámról azokat az embereket, akiktől rossz üzenetű képeket kaptam” – mondta Smohay.

„Honnan tudjuk, hogy ki internetfüggő?” – tette fel a kérdést. Ha azt vesszük észre magunkon vagy gyermekeinken, hogy elhanyagolják a tanulást vagy egyéb dolgukat, illetve ha gondolataik gyakorta kalandoznak az internet vagy éppen videójáték felé és képtelenek kontrollálni azt, hogy mennyi időt töltenek a gép előtt, akkor minden okunk meg van a gyanakvásra. Személyes példaként elmesélte, hogy az esküvője után bizonyos idő elteltével profilján a nőtlen állapotát kijavította a házasra, öt másodperc alatt három gratulációt kapott. Miközben ebédeltek a feleségével végig azon járt az esze, hogy vajon mennyi lehet a lájkok száma, és amikor felesége kiment mosogatni a konyhába ő ahelyett, hogy segített volna neki, azonnal a lájkolók számát kezdte vizslatni. „Egy óra alatt több mint harminc. Akkor és ott elszégyelltem magam és megfogadtam, hogy mindig a feleségem és a családom lesz az első” – jelentette ki, ám szerinte az ilyen és ehhez hasonló döntéseket azonban a gép előtt már nem tudjuk meghozni. Elmondta, kutatók megállapították, hogy netezés közben a homloklebeny alulműködik, ez a rész pedig a cselekvést, a magatartásunkat uralja, vagyis mielőtt leülünk, tudatosítanunk kell viselkedésünket. „Tájékozódjunk, haladjunk a korral, és hallgassuk, kövessük a belső iránytűnket” – zárta előadását Smohay Máté.

Élni a lehetőséggel

Turcsik István kommunikációs szakember a jelen lévő civil szervezeteknek, csoportoknak nagyon sok hasznos információt nyújtott, amivel szervezetük láthatóbb, működésük hatékonyabb lehet.  „Hogyan lehetséges az, hogy némelyek több milliós bevételhez jutnak az adók 1%-ból, míg némelyek alig pár százezres bevételt tudnak csak összekalapozni?” – tette fel a kérdést, majd a profizmusra, bátorságra a tudatosságra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, „nagyon szép, ha a barátunk szívességből készít nekünk egy honlapot, de ha nem nézi a kutya se, mert érdektelen, szürke, akkor semmit sem érünk vele. Érdemes és kifizetődő szakemberhez fordulni.” Szerinte első lépésként fontos megjelölni a célközönséget, tisztázni azt, hogy mit is akarok közvetíteni, illetve nem árt felmérni a piacot. Elmondása szerint már a legelején érdemes elkerülni a szarvashibákat, mint a saját fejjel való gondolkodás. Üzenetünk mindig legyen lényegre törő és egyszerű, könnyen befogadható. Hasznos tanácsként elmondta, hogy merjünk újszerűek lenni, mindig motiváljunk, járjunk konferenciákra, adjunk interjúkat és tegyünk szert kiváló társakra, mert egyedül minden nehezebb.

Herczeg Attila a facebook-használat, a honlap alapítás technikáit, előnyeit, hátrányait ismertette. „Ha elindulunk, akkor életünk egy részét ott fogjuk tölteni” – mondta, majd a félelmek eloszlatására gyorsan hozzátette: „nem kedvelni nem lehet.” Tanácsként javasolta, hogy aki elindult, az naponta posztoljon, rendszeresen küldjön információt és a kérdésekre mindenkor időben válaszoljon, hiszen csak így tudunk magunkhoz kötni embereket.

Horváth István Sándor Zalalövő plébánosa egy igazi sikertörténetről számolt be. 2007-ben az atyának az az ötlete támadt, hogy a mindennapi evangéliumot, amit többnyire tíz-tizenkét embernek hirdet, miért ne küldje el sms-ben azoknak, akik szívesen olvasnák, befogadnák, de nincs idejük, vagy éppen nem tudnak személyesen elmenni a szentmisére. A gondolatot tett követte, majd az evangéliumot kibővítette a plébános a napi imával. Később a „hálózat tagjai” kérhették egymás segítségét, imáját. A szolgáltatás ma evangéliumi magyarázatot is tartalmaz, kicsike lelkigyakorlatot, sőt evangéliumi keresőt is. Mára a szokásos 12 emberen kívül több százezer ember hallgatja így a mindennapi evangéliumot. Kilenc esztendő alatt 54 millió email cserélt gazdát. Horváth István Sándor elmondta, hogy vállalkozásában XVI. Benedek pápa útmutatását követte, miszerint a pillanatnyi látványosság helyett a mindennapi lelki táplálékra törekedjünk.

Gesztes Olympia a családháló.hu koordinátora az online-offline közösségépítésről beszélt. Elmondta, hogy hitelesség, közös cél, közös értékrend, kijelölt tevékenységek, jó struktúra nélkül nem lehet semmit építeni. Beszélt továbbá az igények, szükségletek figyelembevételéről. Elmondta, hogy tapasztalatuk szerint a személyes találkozások nagyon fontosak és semmi sem ér fel azzal, amikor több ezren, kicsik és nagyok énekelnek együtt az Alma együttessel.

Pásztory Ádám kommunikációs vezető új diskurzusról beszélt. Mérföldkőnek A fiú című filmet illetve a film által generált diskurzust tekinti. A film a születés történetét dolgozza fel, mégpedig oly módon, hogy igyekszik megszabadítani a szokásos karácsonyi fordulatoktól, formáktól. A fiatal pár egy sztrádán stoppol. Egy kamionnal érkeznek meg egy benzinkúthoz, ahol a fiú a vajúdó asszonyt a mosdóba viszi. A parkolóban kamionosok, rosszlányok beszélgetnek, évődnek egymással. Amikor felsír a gyermek, csendben belopóznak, előveszik telefonjaikat, lefotózzák a gyermeket. Pásztory elmondta, a film készítését a hála motiválta. A református egyház szeretett volna valamiféle jelképes köszönetet mondani azoknak, akik adójuk 1%-át a keresztyén közösségnek ajánlották fel. Ám több lett belőle, mint gondolták. Szent este 110 000 ember nézte meg a filmet, vallásos, ateiste, katolikus, babtista egyaránt. Az Index kétszer tette címlapjára és felekezetre való tekintet nélkül élénk diskurzust váltott ki. A fiatalok honlapnak tekintették a filmet. Pásztory Ádám büszke rá, hogy a film két rangos díjat is nyert. Az elsőt 2012-ben ítélte oda a reklám szaklap, most legutóbb pedig a Hipnózis Kreatív Reklámversenyben vitte el a pálmát.

Az előadásokat hozzászólások követték, ahol a résztvevők, például a Talita – Keresztény női portál, a csepeli Kolping közösség osztották meg tapasztalataikat, véleményüket. A hozzászólók között volt még Király János, a KDNP Szociális Műhelyének képviseletében, aki örömét fejezte ki, hiszen a szokásos magyar lamentálás helyett a konferencián optimizmust, cselekvő erőt tapasztalt